A darkwebet a 90-es években hozta létre az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma, biztosítva az ügynökök közti titkos és lenyomozhatatlan kommunikációt. 2004-ben tették publikussá, teret engedve a világ bűnözőinek a legtöbbek számára láthatatlan, anonim és követhetetlen kommunikációra.

A darkweben a mai napig rengeteg fórum működik. Ha minden igaz, itt beszélgetnek az elnyomott országok elővigyázatos politikai aktivistái, itt tárgyalnak a kiberbűnözők, és itt osztanak meg egymással pedofilok olyan videókat, amik gyermekek ellen elkövetett bűncselekményeket rögzítettek. Ezeket a szörnyű felvételeket kell napi szinten és a lehető legrészletesebben tanulmányoznia Greg Squire-nek, az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériumában dolgozó nyomozónak, hátha talál egy jelet, ami a videón szereplő gyerek pontos hollétére utal.

Főként róla szól a BBC új, másfél órás dokumentumfilmje, a The Darkest Web: Inside the internet’s most hidden corners to save kids.

2014-ben Squire és egysége egy darkweben terjedő fotósorozatra bukkant, a képeken egy szexuálisan bántalmazott kislányt szerepelt, látszólag saját hálószobájában. A fotók 5 évig készültek, a készítőjük még a titkosított oldalon is igyekezett odafigyelni arra, hogy semmilyen, a beazonosítását segítő nyom ne látszódjon a képeken.

A nyomozóosztag felvette a kapcsolatot az akkor még sokkal népszerűbb Facebookkal, hogy segítséget kérjenek a feltöltött családi fotók átvizsgálásához, hátha Lucy szerepel valamelyiken. A Facebook ekkor már rendelkezett a megfelelő arcfelismerő technológiával, mégis azt válaszolta „nem rendelkezik az ehhez szükséges eszközökkel”.

A nyomozók ennek ellenére folytatták a munkát. A lámpafoglalatok és konnektorok típusai alapján azonban a csapat hamar rájött, hogy az általuk Lucyként emlegetett lány valahol Észak-Amerikában lehet.

A nyomozásban a következő áttörést az egyik képen szereplő kanapé hozta el, amit nem árusítottak országos szinten, csak 29 államban. Ez már leszűkítette a kört az USA teljes lakosságáról nagyjából 40 ezer emberre, de még ez is sok volt. Lucy szobájában azonban volt még valami, amiből kiindulhattak. Egy fedetlen, natúr téglafal.

Squire segítségül hívta az Amerikai Téglaipari Szövetséget, aminek tagjai – mivel valószínűleg szakmájukból adódóan igen ritkán vonódnak bele szupertitkos belbiztonsági nyomozásokba – azonnal tanulmányozni kezdték a falat. Itt jött be a képbe a történet különös hőse, John Harp, az Acme téglagyár dolgozója, téglaszakértő. Harp a BBC-nek azt mondta: „Amikor megláttam, azonnal tudtam, melyik tégláról van szó. Észrevettem, hogy a tégla erősen rózsaszínes árnyalatú volt, enyhe szénfekete bevonattal. A Flaming Alamo nevű nyolc hüvelykes tégla volt, éles szegéllyel.” Sokat, több milliót adtak el ezekből a 60-as évek végétől a nyolcvanas évek közepéig, de kifejezetten nehéz téglák voltak, a súlyuk miatt az Acme gyárból nem is szállítottak az ország minden pontjára. Harp segítségével a csapat le tudta szűkíteni a keresési rádiuszt a gyár 80 kilométeres körzetére, ezen a területen pedig már csak 40-50 ember vette meg a Squire-ék által azonosított kanapét.

Ennyi embert már könnyedén le lehetett sztalkolni a közösségimédia-felületeken, és az egyik nő profilján találtak is pár képet Lucyról. Kiderítették a nő címét, majd mindenki más címet, akikkel kapcsolatba tudták hozni. Ez tovább szűkítette Lucy lehetséges tartózkodási helyeinek listáját, de nem kezdhettek el házról házra járni, mert nem kockáztathatták meg, hogy a gyanúsított értesüljön a nyomozásról. Ezért Squire és kollégái fotókat küldtek a házakról Harpnak. Bár a téglák kívülről nem voltak láthatóak, remélték, Harp a vakolt homlokzat alapján is meg tudja becsülni, az adott ház épülhetett-e abban az időszakban, amikor az adott téglatípust forgalmazták. A lehetséges házak és a kanapévásárlók Venn-diagramjában egy cím alkotta a keresztmetszetet. Kiderült, hogy a házban él Lucy édesanyjának a barátja is, akit korábban elítéltek szexuális bűncselekmény miatt. Néhány órán belül a helyi belbiztonsági ügynökök letartóztatták a férfit, aki hat éven át kínozta Lucyt. Bűneiért több mint 70 év börtönbüntetésre ítélték.

Tavaly nyáron találkozott Squire először Lucyval, aki most a húszas éveiben jár. A lány azt mondta, támogató közegének köszönhetően ma már tud beszélni a történtekről.

A BBC megkérdezte a Metát, miért nem segítette az arcfelismerő szoftverrel a kislány felkutatását. Azt válaszolták: „A felhasználók adatainak védelme érdekében fontos, hogy a megfelelő jogi eljárást kövessük, ugyanakkor igyekszünk a lehető legnagyobb mértékben támogatni a bűnüldöző szerveket.”

Ha bántalmazás (akár szóbeli, lelki, fizikai, szexuális vagy gazdasági erőszak) áldozata, Önnek joga van a segítségre. Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat a nap 24 órájában, Magyarországról ingyenesen elérhető a 06 80 205 520-as telefonszámon. NANE Segélyvonal bántalmazott nőknek: 06 80 505 101; a PATENT Egyesület jogsegély-szolgálata: 06 80 808 081.

A darkwebet a 90-es években hozta létre az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma, biztosítva az ügynökök közti titkos és lenyomozhatatlan kommunikációt. 2004-ben tették publikussá, teret engedve a világ bűnözőinek a legtöbbek számára láthatatlan, anonim és követhetetlen kommunikációra.

A darkweben a mai napig rengeteg fórum működik. Ha minden igaz, itt beszélgetnek az elnyomott országok elővigyázatos politikai aktivistái, itt tárgyalnak a kiberbűnözők, és itt osztanak meg egymással pedofilok olyan videókat, amik gyermekek ellen elkövetett bűncselekményeket rögzítettek. Ezeket a szörnyű felvételeket kell napi szinten és a lehető legrészletesebben tanulmányoznia Greg Squire-nek, az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériumában dolgozó nyomozónak, hátha talál egy jelet, ami a videón szereplő gyerek pontos hollétére utal.

Főként róla szól a BBC új, másfél órás dokumentumfilmje, a The Darkest Web: Inside the internet’s most hidden corners to save kids.

2014-ben Squire és egysége egy darkweben terjedő fotósorozatra bukkant, a képeken egy szexuálisan bántalmazott kislányt szerepelt, látszólag saját hálószobájában. A fotók 5 évig készültek, a készítőjük még a titkosított oldalon is igyekezett odafigyelni arra, hogy semmilyen, a beazonosítását segítő nyom ne látszódjon a képeken.

A nyomozóosztag felvette a kapcsolatot az akkor még sokkal népszerűbb Facebookkal, hogy segítséget kérjenek a feltöltött családi fotók átvizsgálásához, hátha Lucy szerepel valamelyiken. A Facebook ekkor már rendelkezett a megfelelő arcfelismerő technológiával, mégis azt válaszolta „nem rendelkezik az ehhez szükséges eszközökkel”.

A nyomozók ennek ellenére folytatták a munkát. A lámpafoglalatok és konnektorok típusai alapján azonban a csapat hamar rájött, hogy az általuk Lucyként emlegetett lány valahol Észak-Amerikában lehet.

A nyomozásban a következő áttörést az egyik képen szereplő kanapé hozta el, amit nem árusítottak országos szinten, csak 29 államban. Ez már leszűkítette a kört az USA teljes lakosságáról nagyjából 40 ezer emberre, de még ez is sok volt. Lucy szobájában azonban volt még valami, amiből kiindulhattak. Egy fedetlen, natúr téglafal.

Squire segítségül hívta az Amerikai Téglaipari Szövetséget, aminek tagjai – mivel valószínűleg szakmájukból adódóan igen ritkán vonódnak bele szupertitkos belbiztonsági nyomozásokba – azonnal tanulmányozni kezdték a falat. Itt jött be a képbe a történet különös hőse, John Harp, az Acme téglagyár dolgozója, téglaszakértő. Harp a BBC-nek azt mondta: „Amikor megláttam, azonnal tudtam, melyik tégláról van szó. Észrevettem, hogy a tégla erősen rózsaszínes árnyalatú volt, enyhe szénfekete bevonattal. A Flaming Alamo nevű nyolc hüvelykes tégla volt, éles szegéllyel.” Sokat, több milliót adtak el ezekből a 60-as évek végétől a nyolcvanas évek közepéig, de kifejezetten nehéz téglák voltak, a súlyuk miatt az Acme gyárból nem is szállítottak az ország minden pontjára. Harp segítségével a csapat le tudta szűkíteni a keresési rádiuszt a gyár 80 kilométeres körzetére, ezen a területen pedig már csak 40-50 ember vette meg a Squire-ék által azonosított kanapét.

Ennyi embert már könnyedén le lehetett sztalkolni a közösségimédia-felületeken, és az egyik nő profilján találtak is pár képet Lucyról. Kiderítették a nő címét, majd mindenki más címet, akikkel kapcsolatba tudták hozni. Ez tovább szűkítette Lucy lehetséges tartózkodási helyeinek listáját, de nem kezdhettek el házról házra járni, mert nem kockáztathatták meg, hogy a gyanúsított értesüljön a nyomozásról. Ezért Squire és kollégái fotókat küldtek a házakról Harpnak. Bár a téglák kívülről nem voltak láthatóak, remélték, Harp a vakolt homlokzat alapján is meg tudja becsülni, az adott ház épülhetett-e abban az időszakban, amikor az adott téglatípust forgalmazták. A lehetséges házak és a kanapévásárlók Venn-diagramjában egy cím alkotta a keresztmetszetet. Kiderült, hogy a házban él Lucy édesanyjának a barátja is, akit korábban elítéltek szexuális bűncselekmény miatt. Néhány órán belül a helyi belbiztonsági ügynökök letartóztatták a férfit, aki hat éven át kínozta Lucyt. Bűneiért több mint 70 év börtönbüntetésre ítélték.

Tavaly nyáron találkozott Squire először Lucyval, aki most a húszas éveiben jár. A lány azt mondta, támogató közegének köszönhetően ma már tud beszélni a történtekről.

A BBC megkérdezte a Metát, miért nem segítette az arcfelismerő szoftverrel a kislány felkutatását. Azt válaszolták: „A felhasználók adatainak védelme érdekében fontos, hogy a megfelelő jogi eljárást kövessük, ugyanakkor igyekszünk a lehető legnagyobb mértékben támogatni a bűnüldöző szerveket.”

Ha bántalmazás (akár szóbeli, lelki, fizikai, szexuális vagy gazdasági erőszak) áldozata, Önnek joga van a segítségre. Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat a nap 24 órájában, Magyarországról ingyenesen elérhető a 06 80 205 520-as telefonszámon. NANE Segélyvonal bántalmazott nőknek: 06 80 505 101; a PATENT Egyesület jogsegély-szolgálata: 06 80 808 081.