Megtörtént a vizsgálat, van diagnózis, tisztázzuk a teendőket, szó esik a mozgás fontosságáról is, amikor anyuka váratlanul kijelenti:
Hát, az én kisfiamból biztosan nem lesz élsportoló!
Nem értem, miért kerül ez most terítékre.
Hogy mire szoktam felhúzni magam?
Az egyik az úszás alóli felmentés, olyas indokokkal, hogy megfázik a gyerek, meg hogy árt a víz a bőrének.
A másik az élsport elleni harcias kiállás.
Nyilván nem vagyunk egyformák. Például van, aki szereti a kihívásokat, és van, aki nem; és van, akinek felcsillan a szeme, ha új dolgot próbálhat ki, tanulhat meg, más meg lemerevedik ilyenkor.
A komfortzónánk védelme érdekében folyamatos alkudozásban állunk a körülmények kényszerítő erejével, tehát, akik nyitottak a kihívásokra, és egyre lehetőségeket, kreatív megoldásokat keresnek, valójában csupán kitolják a saját komfortzónájuk határait.
És hát a „járt utat járatlanért el ne hagyj” mondás más megvilágításba kerül, ha megtapasztalod, hogy új dolgokat kipróbálni kevésbé megterhelő, mint felesleges köröket róni a járt úton a végtelenségig – valós eredmény nélkül.
Ezért aztán még az erősen ellenálló szülőt is igyekszem rábeszélni, segítsen a gyerekének célokat kitűzni, motiválttá válni – amire a sport (is) ideális terepet biztosít.
A szemünk előtt lebegő cél olyan erő, mely segít túljutni a nehéz pillanatokon.
Egyre gyakrabban hallom, hogy az élsport testileg, lelkileg tönkreteszi azt, aki erre adja a fejét.
Szerintem viszont az élsport, pontosabban úgy általában a sport emberformáló hatással bír: a mozgás fejleszti a koordinációs képességeket, hatással van az intelligenciára, a tanulási képességekre, távol tart bandáktól és káros szokásoktól, arról nem is beszélve, ha megszokod, hogy a mozgás az életed része, sosem fogod abbahagyni – ami életed végéig számos előnnyel jár.
Hogy mindennek ára van, és hogy a kiemelkedő teljesítmény eléréséhez bele kell tenni az adott dologba a szívünket, lelkünket, ezt én az uszodában tanultam, és ma is egy nehéz rendelési nap után, vagy csak amikor épp nincs kedvem valamihez, az segít, hogy tudom, milyen jó érzés legyőzni önmagunkat.
Ha a gyerek sportolni jár, hamar társakra talál, akiket ugyanaz motivál, mint őt. Bár sose voltam visszahúzódó alkat, a későbbi barátkozási hajlandóságom azért volt zavartalan, mert megéltem, hogy egy közösségben elfogadtak.
Szóval, az anyukának is üzenem: biztos vagyok benne, hogy ezerszer többen szerelmesei a sportnak, akár az élsportnak is, mint akik szerint a(z él)sport tönkre teszi az életet.
The post Kiakasztották Gyarmati Andreát first appeared on 24.hu.
