„Kunyhóból Lakásba programunk új bérlője olyan, korábban állami gondozásban felnövő ügyfelünk, aki nem kunyhóból költözött önkormányzati bérlakásba, hanem 30 évig barlangban élt. 30 évig. Barlangban. A lakás, amibe László költözött, már a 2. lakás a 2. Kerületi Önkormányzattal való együttműködésünkben” – jelentette be az Utcáról Lakásba Egyesület.
A szervezet egy munkatársa, Fehér Melinda szociális munkás osztotta meg László történetét:
„László történetét két hónapja kezdem megismerni. Azóta többször találkoztunk, hivatalos ügyeket intéztünk, együtt néztük meg a leendő lakását, és elmentem hozzá a barlanghoz is, ahol eddig élt.
Most beköltözött egy önkormányzati bérlakásba.
Több mint harminc évig élt egyedül a természetben – talált egy helyet, és megtartotta. Nem kalandvágyból, hanem azért, mert nem volt hova hazamennie.
Vidéki gyermekotthonban nőtt fel, és nagykorúsága után egyik napról a másikra az utcára került. Sosem lakott önállóan. A húszas évei végére teljesen egyedül maradt – család és kapcsolatok nélkül kellett boldogulnia a fővárosban.
Alkalmi munkákból tartotta fenn magát, segített, ahol tudott. Kialakított magának egy helyet, amit rendben tartott, és amit otthonának tekintett – még ha mások nem is nevezték volna annak. A külvilág felé sokáig zárkózott maradt. Félt, hogy a segítség kontrollt jelent, nem bizalmat.
Mostanra megbízható, pontos munkatárs lett. Takarítóként dolgozik, reggelente elsőként érkezik, és becsülettel végzi a munkáját. Közben megnyílt, kérdez, beszélget, jelen van.
Most először költözhet önállóan lakásba. Ez nem jutalom, hanem esély arra, hogy biztonságban éljen. Hogy legyen hol pihenni, főzni, ajtót zárni.
Hogy végre legyen egy biztos pont az életében.
A lakhatás önmagában nem elég – ezért a beköltözést szociális munka is kíséri. Hetente találkozunk, közösen intézzük az ügyeket, segítem abban, hogy hosszú távon is fenn tudja tartani az új élethelyzetét.”