„Az irodalmi Nobel-díj kapcsán eredetileg a reményről kívántam megosztani önökkel a gondolataimat, de a remény nálam éppen végleg kifogyott, így most az angyalokról fogok beszélni” – kezdte magyarul elmondott ünnepi beszédét Krasznahorkai László vasárnap a Svéd Királyi Akadémia ülésén. Azt pedig már az első pillanatokban hozzátette, hogy ezek az angyalok már nem a régi angyalok, hanem újfajta angyalok, melyeknek már nincsenek szárnyaik.
A régi angyalok üzenetet hoztak, mennyei futárok voltak, sőt valójában ők maguk voltak az üzenetek. „Voltaképp azt kell mondanunk, hogy a régi angyalok: üzenetek, hogy ők maguk az üzenet, mely mindig a Megfellebbezhetetlentől érkezik, ő indítja le őket, az angyalait, hozzánk, kik a porban küzdünk, bolyongunk az Előreláthatatlanul Bekövetkezendőkre ítélve” – folytatta a Nobel-díjas író.
A régi angyalok azonban már nincsenek meg, mondta Krasznahorkai László. Új angyalaink szárnyaikat vesztve már közöttünk járnak, egyszerű ruhában, sőt már abban sem lehetünk biztosak, hogy odafentről érkeznek, mert úgy tűnik, már az odafönt sem biztos, hogy létezik: „bizony nem úgy tűnik, mintha lenne egyáltalán odafönt még, mintha az is – a régi angyalokkal együtt – átadta volna a helyét az örök VALAHOLNAK, ahol már csupán Elon Muskok őrült szerkezetei szerkesztik a teret és az időt”.
Az új angyalok talán éppen tőlünk várják, hogy átadjunk számukra egy üzenetet, „csak sajnos nekünk semmink nincsen” Krasznahorkai szerint. Az író az emberi méltóságról, az ember fejlődéséről, útjáról és evolúciójáról is beszélt, valamint a lázadásról is és a reményről is.
Teljes beszédét pedig ide kattintva tudod te is elolvasni.
The post „A remény nálam éppen végleg kifogyott” – Krasznahorkai László ünnepi beszédet mondott Stockholmban first appeared on nlc.