És többé nem hívlak apának: titokban tartott borzalmak a „tökéletes” Pélicot-család mögött – Caroline Darian története végre magyarul is olvasható

Újraírni a saját múltad

Gisèle Pelicot története az egész világot megrázta. Az asszony 2024-ben vállalta a nyilvános tanúskodást a tárgyaláson, melyen férje, és mellette további 50 férfi azért állt a bíróság elé, mert a vád szerint Gisèle-t öntudatlan állapotban megerőszakolták.

Avignon város bíróságának ítélethirdetése negyed éven át tartó per végére tett pontot: Dominique Pelicot egy évtizeden át erős tudatmódosító szert adagolt a feleségének, és egy online fórumon keresztül férfiakat invitált meg a házukba, hogy az asszony testét kihasználják. Gisèle minderről semmit sem tudott: amikor a férfi egy másik ügy miatt rendőrségi eljárás alá került, és nyomozás indult ellene, akkor derült ki az egész család számára, mi zajlott a házukban éveken át. Gisèle ragaszkodott ahhoz hogy az ügyben zajló tárgyalás nyilvános legyen, így igyekezett megmutatni, hogy akinek szégyent kell éreznie a bántalmazási ügyekben, az nem az áldozat, hanem az elkövetők, illetve a körülöttük lévő társadalmi környezet.

A nyomozás során Dominique Pelicot számítógépéről több, mint 20 ezer videó és fénykép került elő, magatehetetlen felesége megerőszakolásáról.

A pár három gyermeke, David, Caroline és Florian tanúskodása során kifejezte megdöbbenését és fájdalmát apjuk tettei miatt.

Leírni a leírhatatlant

Most a magyar olvasók is kézbe vehetik az ügy egy másik érintettjének, Giséle Pelicot lányának megrázó könyvét. Caroline Darian És többé nem hívlak apának című műve az Inda Press jóvoltából most magyarul is megjelent.

A könyv legnagyobb ereje talán éppen az, hogy nem a trauma brutális részleteivel akar sokkolni, csak tárgyilagosan megmutatja a tényeket. Caroline naplóformában írt könyve részletesen végigveszi, hogyan tárult fel előtte a család titka, és milyen volt ráébredni, hogy ő többszörösen is áldozat. Egyrészt az apja ellene is követett el szexuális bűncselekményt, amelyről ő nem is tudott, másrészt pedig a boldognak hitt gyermekkora egy pillanat alatt hullott porrá, és ott állt egy új múlttal, amit el kellett fogadnia és valahogy fel kellett dolgoznia. Ezen túlmutatva maga a szöveg nemcsak személyes, hanem társadalmi értelemben is releváns: érzékeny látlelet arról, hogyan működnek a családon belüli erőszak körüli tabuk, és hogyan áll a társadalom a nőkhöz.

Gisèle Pelicot történetéből az HBO Max dokumentumfilmet is készített. Caroline könyvének magyarországi bemutatóján, melyet az Inda Press 2025. november 26-án tartott az Etele Plázában, a résztvevők ezt a filmet is megnézhették, a vetítés után pedig Ott Anna irodalmár vezetésével Gyulai Kati, a NANE Egyesület képviselője és dr. Zacher Gábor toxikológus járták körül a témát.

Gyógyszer, mint a hatalomgyakorlás eszköze

Dr. Zacher Gábor elmondta, hogy a Pélicot-ügyben használt gyógyszer, amelyet az elkövető Gisèle ételébe adagolt, miközben gondoskodó férjként főzött neki, egy közismert és egyébként hasznos szer, amely leggyakrabban alvászavarok és pánikrohamok esetén használatos: túladagolva nagyon mély alvást és emlékezetkiesést okoz, viszont aztán gyorsan kiürül a szervezetből, így egy néhány nap múlva végzett laborvizsgálat már nyomát sem találja. Mivel a sokszoros dózisú (a férj ebben az esetben legalább a háromszorosát használta a javasolt mennyiségnek) gyógyszer „törli” a rövid távú memóriát, így az áldozat ne is tudja, mit történik vele alvás közben, és később sem képes felidézni.

Amikor a gyógyszer mellékhatásai már napközben is mutatkozni kezdtek, Gisèle orvoshoz fordult olyan tünetekkel, mint hajhullás, átmeneti memóriazavarok, testsúlycsökkenés, de senki nem jött rá, mi okozhatja a tüneteket.

Zacher Gábor azt is kiemlte, hogy az egészségügyi rendszer nem feltétlenül a hosszú tényfeltáró beszélgetésekre rendezkedett be a hétköznapokban, és ha valaki azt állítja – mivel úgy tudja –, hogy nem fogyszt semmiféle tudatmódosítót és nem szed rendszeresen gyógyszert, az orvos csak ebből tud kiindulni, nincs is oka feltételezni, hogy valami sötét titok lappang a háttérben.

Magyarországon a toxikológus szerint az igazságszoltáltatás évente 10-15 olyan üggyel találkozik, ahol az elkövető valamilyen gyógyszer vagy mérgező anyag beadásával él, de ezek legtöbbje rablás, és az öntudatlan áldozat kifosztásával jár. Az ilyen módszeres, alaposan kitervelt és bonyolult stratégiával felépített esetek, mint a Pélicot-ügy, ezért is döbbentik meg ennyire a közvéleményt: nehezen elképzelhetőnek tűnik, hogy ilyesmi lehetséges.

Zacher Gábor kiemelte: a gyógyszerrel való visszaélés esetén mindig ott a véletlen túladagolás esélye, és az is megeshet, hogy az áldozatnál olyan mellékhatások lépnek fel, amelyekre az elkövető maga sem számít. Elkábított állapotban történhet olyan baleset vagy sérülés is, ami halálos kimenetelű. Ezért – hangsúlyozta a szakember –,  nagyon fontos lenne az ilyen ügyeket úgy kezelni, mint az élet kioltására alkalmas tetteket, még akkor is, ha az elkövetőnek nincs gyilkossági szándéka. Jogilag erre nincsenek meg az egyértelmű keretek, az ítéletek ezért sokfélék lehetnek még egymáshoz hasonlónak tűnő ügyekben is.

Hol tart a társadalom?

Ahogy Gyulai Kati, a NANE Egyesület munkatársa a beszélgetés elején kiemelte: a statisztikai kimutatásokat véve alapul a jelenlévők között is egészen biztosan vannak olyanok, akik szexuális visszaélést éltek már meg. Ahogy Caroline könyve is bemutatja, a történtek felismerése, megélése és feldolgozása egy hosszú folyamat: az első sokk után a tények feltárása újabb és újabb fájdalmas rádöbbenésekhez vezet, míg elindulhat egy gyászfolyamat, amelynek során az érintett átértékeli és újraírja a saját élettörténetét. Mindehhez gyakran kapcsolódik szégyenérzet, ezért olyan nehéz megszólalni a történtekkel kapcsolatban, és ezért is olyan fontos dolog, amit a Pélicot-ügy áldozatai tettek és tesznek, túllépve személyes korlátaikon, a felelősséget saját vállukról a társadalomra helyezve.

Az elkövetők – mutatott rá a szakember – ránézésre teljesen átlagos emberek, és még a pszichológiai vizsgálatok sem mutatnak ki feltétlenül mentális zavarokat esetükben, mivel itt nem pszichés problémáról, hanem gondolkodásmódról van szó, a tettek azt tükrözik, hogy úgy érzik, az áldozat értéktelenebb, mint ők maguk, és a kiszolgáltatottságuk erősíti az ő hatalmi pozíciójukat.

Az És többé nem hívlak apának azért is nagyon fontos könyv, mert megmutatja, hogyan reagál a közösség egy ilyen súlyos ügyre, és az áldozatok mire számíthatnak az igazságszolgáltatás gépezetébe kerülve. Caroline, miután szembesült a tényekkel, súlyos pánikrohamok miatt pszichiátriai kezelésre szorult, de egy idő után ez abbamaradt. Az eset napvilágra kerülte után négy év telt el az első tárgyalásig, ami rettenetesen hosszú idő, és nem könnyíti meg az áldozatok számára a feldolgozás folyamatát. Gyulai Kati elmondta, hogy ahhoz, hogy ez változzon, politikai akarat és döntés szükséges. De létezik egy kidolgozott javaslatcsomag is, az Isztambuli Egyezmény, amely részletesen leírja, milyen segítég és hozzáállás szükséges ahhoz, hogy az áldozatok biztonságban érezhessék magukat. Magyarország ezt nem ratifikálta, így hazánkban nincs olyan nyomás, amely az intézményre és a társadalomra hatással lehet. Marad a civil kiállás lehetősége, és, ahogy dr. Zacher Gábor jelezte, a nyilvánosság ereje, amely az online tereknek köszönhetően szélesebb körű és nemzetközi szintű is lehet.

Gisèle Pelicot ügye precedenst teremtett: a férjét 20 évre elítélték, és Franciaország 2025 októberében törvénymódosítást fogadott el, amely bevezette a beleegyezés fogalmát a nemi erőszak és a szexuális zaklatás jogi meghatározásába. Németországban hamarosan a parlament elé kerül az a tervezet, amely az erőszakos cselekedet érdekében használt tudatmódosító szereket fegyverré nyilvánítaná, ezzel a hozzá kapcsolatos büntetési tételt is szigorítaná. Gisèle Pelicot és Caroline Darian bátor kiállása megmozdított valamit végre: hogy ez milyen valódi változásokat hoz, azt még nem láthatjuk tisztán, és addig még bőven van tennivalója minden közösségnek.

The post És többé nem hívlak apának: titokban tartott borzalmak a „tökéletes” Pélicot-család mögött – Caroline Darian története végre magyarul is olvasható first appeared on nlc.