A szifiliszről sokáig azt gondoltuk, hogy történelem, egy olyan betegség, amely rég eltűnt. Pedig az adatok mást mutatnak: a fertőzések száma a pandémiát követően megsokszorozódott Magyarországon, és a járvány most már a legvédtelenebbeket, az újszülötteket is elérte.
2024-ben 42 veleszületett szifiliszes esetet regisztráltak, ez az előző évhez képest háromszoros növekedést jelent. Ez európai viszonylatban kiemelkedően magas szám, hiszen a legtöbb országban évente csupán néhány ilyen eset fordul elő, vagy egy sem. Mindez azonban megelőzhető lenne: ha a betegséget időben felismerik, antibiotikummal kezelhető. A szűrés azonban sok esetben nem valósul meg. A veleszületett szifilisz hazai terjedéséről, a járvány mögötti okokról, a rendszerszintű hiányosságokról, és arról, miért nem tanulunk a múlt hibáiból Dr. Tisza Tímea bőr- és nemigyógyásszal, a Magyar STI Társaság elnökével beszélgettünk.
Mi az összefüggés a pandémia és veleszületett szifilisz növekvő esetszáma között?
Közvetlen összefüggés nincs, viszont a pandémia alatt kevesebben jutottak el orvoshoz, aki nem életveszélyes állapotban volt, vagy nem érezte sürgősnek, halogatta a vizsgálatokat, és ez segíthette elő, hogy az esetek száma némileg elharapózott. Ez nemzetközi tapasztalat is, világszerte megfigyelték, hogy növekedik a betegszám.
Mivel sok nemi betegség gyakran tünetmentes a fertőzést követően, illetve tünetes és tünetmentes szakaszok váltják egymás, ezért akinek éppen nincs tünete, azt gondolhatja, hogy meggyógyult, pedig nincs így. A szifiliszre ez különösen jellemző.
Dr. Tisza Tímea
Milyen tünetei vannak a szifilisznek egy felnőtt ember esetében?
Amikor a fertőzés megtörténik, néhány hét múlva fájdalmatlan seb (primer fekély) alakul ki ott, ahol a kórokozó behatolt, és általában a környéki nyirokcsomók is fájdalmatlanul megduzzadnak. Ez lehet a nemi szerveken, a végbélben, a szájban, vagy akár a mellen, azaz szinte bárhol, ahol a kórokozó bejutott. Ehhez egy kis, mikroszkopikus sérülés szükséges, az ép bőrön nem jut át. A probléma az, hogy ez néhány hét után magától elmúlik, és az illető azt hiszi, „nincs semmi gond”. Aztán néhány hét múlva jönnek a másodlagos szakasz tünetei: testszerte kiütések, nyirokcsomó-duzzanat, általános rossz közérzet, láz, fejfájás, izomfájdalom, akár hajhullás. A nyálkahártyán és a nemi szervek körül, a hajlatokban különféle növedékek jelenhetnek meg. Itt is nagyon könnyen összetéveszthető más betegségekkel, ha az orvos nem ismeri fel és nem végezteti el a megfelelő vérvizsgálatot. Gyakran gondolnak ilyenkor herpeszre, valamilyen sérülésre (amit például a cipzár okozott) vagy gyógyszerallergiára, ezért is mondják, hogy a szifilisz „majdnem mindent utánoz” az első és a második szakaszban.
Amennyiben sem az első, sem a második szakban nem kezelik, a tünetek lecsengenek, az illető azonban még fertőz, és közben halvány fogalma sincs róla. Ezekben a tünetmentes időszakokban terjed leginkább a betegség.
A szifiliszt ezek szerint nem csak nemi úton lehet elkapni, hanem ahogy mondta, akár szájon át vagy bőrkontaktus esetében is?
Lényegében nagyon intim ember-ember kontaktus kell hozzá, de a bőrön keresztül is átadható súrlódás, dörzsölés közben, ha ott sérülés van. Emellett vérkészítményekkel is terjedhet, vagy injekciós eszközök közös használatakor, nem steril tetoválóeszközökkel, és akupunktúra során is elképzelhető. Minden olyan helyzet kockázatos, ahol a bőr folytonossága sérült és jelen van a kórokozó.
Ezzel szemben a veleszületett szifilisz hogyan alakul ki?
A magzat az anyától kaphatja el, ha az anya fertőzött. Ez történhet úgy, hogy az anya már a terhesség megkezdése előtt fertőzött volt és nem kezelték, de az is lehet, hogy a terhesség alatt fertőződött meg, akár közvetlenül a szülés előtt is. Sokféle szcenárió lehetséges. A magzat és az anya a placentán keresztül kapcsolódik, a kórokozó pedig a méhlepényen át bejuthat a magzatba.
Ha az anya fertőzött, ez minden esetben megtörténik, vagy van ennek egy százalékos esélye?
A korai szifiliszes, nagyon fertőző stádiumokban az átadási arány 80-100% között van, ez folyamatosan csökken a betegség előrehaladtával, de soha nem lesz nulla. Évek múlva is marad egy jelentős, akár 10%-os kockázat. Tehát a kezeletlen szifiliszes anya esetén mindig fennáll valamilyen mértékű fertőzési kockázat. A károsodás mértéke emellett attól is függ, mikor éri a magzatot a fertőzés, azaz, hogy milyen stádiumban vannak a fejlődő szervei.
Ha egy korai fejlődésben lévő szervet ér a fertőzés, nagyobb a valószínűsége a súlyos, nem visszafordítható károsodásnak, ez akár vetélést vagy koraszülést is okozhat. A terhesség alatti fertőződések következményei megjósolhatatlanok. Előfordulhat, hogy 2 éves kor előtt már tünetes lesz a gyerek, de az is, hogy csak 7-8 éves korban jelentkezik például hallás- vagy látásvesztés, fog- és csontelváltozás. Ezek a késői stigmák.
Fotó: Getty Images
Az ebben az életkorban végbemenő szervi károsodások még visszafordíthatók, létezik rá terápia?
Ha az idegrendszeri károsodások már előrehaladott állapotban vannak, akkor a kezelés sokszor nem képes visszafordítani a változásokat. A korai szakaszban, ha csak a felszíni struktúrák érintettek, a kezelés jó hatású lehet, ahogy a fertőzés mélyebb szöveteket érint, a javulás esélye csökken. Amikor a csont- vagy központi idegrendszer károsodása tartósan kialakul, ott már nagyon korlátozott a terápia eredményessége, ezért a megelőzés és a korai felismerés kulcsfontosságú.
Korai stádiumban egy antibiotikumkúrával a betegség egyszerűen és viszonylag olcsón kezelhető. Milyen hiányosságai vannak a rendszernek, amiért ez sok esetben nem valósulhat meg?
A terhesség elején van szifilisz-tesztelés, ha a kismama részt vesz terhesgondozásban, de ez sem százszázalékos (az ablakperiódus miatt), ezért feltétlenül szükséges a megismétlés később. Az esetek többségében, ha valaki már szifiliszesen esik teherbe, felismerik és kezelik, egészséges gyermeke születhet, nem szükséges a terhesség megszakítása csak emiatt. Ugyanakkor a terhesség alatt is megfertőződhet a kismama, ilyenkor tipikusan a partner hozza haza a fertőzést, és ha nincs ismételt tesztelés, a fertőzés lezajlik.
Nagyon fontos lenne a terhesség során megismételni a szűrést például a harmadik trimeszter elején (például a 28. héten), a veszélyeztetett kismamákat pedig többször is szűrni. Javasoljuk továbbá a szülőszobai gyorstesztelés elvégzését, különösen azoknál, akik gondozatlanul jelennek meg, vagy nem jártak terhesgondozásra. Sok olyan eset van, amikor a kismama szülés után azonnal távozik, és ha a gyorsteszt itt kimutatná a fertőzést, az anya és a baba is azonnal kezelhető lenne. A gyorsteszt viszonylag olcsó, a laboratóriumi vizsgálat sem túl drága, persze nagy számú vizsgálat költségesebb, de fontos lenne, hogy forrást különítsenek el rá. Az idei számok ugyanis már meghaladták a tavalyit, és az évnek még nincs vége.
Milyen tényezők játszanak közre abban, hogy Magyarországon ennyire kiugró az esetszám?
Vannak rétegek, akik nem járnak terhesgondozásra. Őket elérni a szociális munkások, védőnők és háziorvosok feladata lenne, de sokszor nehéz helyzetben vannak ők is. Marginalizált csoportoknál (prostituáltak, droghasználók, hajléktalanok, kiskorú terhesek, bizonyos földrajzi régiók) nagyobb a rizikó. Északkelet-Magyarországon (Borsod, Szabolcs, Heves) gyakoribbak a szociálisan elmaradott térségekben, illetve a gyermekotthonokból elszökő fiatalok között is előfordul prostitúció és droghasználat, ezek mind növelik a kockázatot. Régebben még voltak „heroikus” nemigyógyászok, akik kiszálltak a szegregátumokba vizsgálatokat végezni, de ezek ma már nem működnek. Nincs elég központi akarat a nemi betegségek szűrésére és kezelésére.
Ugyanakkor a jól szituált emberek között is előfordul, hogy nem fordulnak időben orvoshoz. Nemcsak szifiliszre gondolok: chlamydia, gonorrhoea és más nemi úton terjedő fertőzések is jelen vannak. A chlamydia például gyakran tünetmentes, de meddőséget okozhat. Nyugat-Európában például aktívan szűrik a szülőképes nőket, ezért ott kevesebb a méhen kívüli terhesség és a petevezeték-elzáródás okozta meddőség, amelynek kezelése sokkal drágább.
Másik probléma a felvilágosítás hiánya: az emberek nem gondolnak arra, hogy a partnerük fertőzött lehet, mert gyakori a tünetmentes periódus. Sok fertőzés (herpesz, HPV, chlamydia, gonorrhoea, szifilisz, HIV) tünetmentesen terjed. Vannak, akik az antibiotikum-kezelést is elutasítják, mert tünetmentesek, és nem hiszik el, hogy betegek, és hogy tünetmentesség mellett is fertőzhetnek.
Fotó: Getty Images
Az újszülöttek antibiotikumos kezeléséhez is kell a szülő beleegyezése?
A gyermek automatikusan megkapja a kezelést, és külön az anya kezelése is megtörténik. Viszont ha az anya partnere nincs kezelve, akkor újrafertőzheti a már meggyógyult anyát is. Ráadásul, ha valaki továbbra is magas kockázatú életmódot folytat, újabb és újabb fertőzései lehetnek. Ez minden nemi úton terjedő fertőzésre igaz: nem olyanok, mint a kanyaró vagy bárányhimlő, hogy csak egyszer lehet őket elkapni, hanem az újrafertőződés bármikor előfordulhat.
A felvilágosítás hiánya is súlyos: sok fiatal azt hiszi, hogy fogamzásgátló mellett „minden rendben”, és nem gondolnak a nemi úton terjedő fertőzésekre. Az óvszerhasználat visszaszorult: a fiatalok között a partnerváltások gyakoriak. Egyre gyakrabban látunk olyan fiatal lányokat, akiknél akár az első nemi aktus során szerzett szifilisz fordul elő, és ez korábban extrém ritka volt.
Elsősorban mivel lehetne megelőzni a fiatalok fertőződését?
Az óvszer használata ma kulcsfontosságú lenne: barriert jelent, és jelentősen csökkentené a kórokozó átadását. Fontos, hogy óvszert orális, anális és mindenféle penetrációs szexnél is használjanak, mert a szifilisz és más nemi betegségek így is átadhatók. Edukációra is nagy szükség lenne: 12 éves kor felett már nagyon fontos lenne megkezdeni a tájékoztatást, mert a 13-14 évesek között már vannak, akik nemi életet élnek, 16 éves kor fölött pedig sokan aktívak, ezért nem lehet elég korán kezdeni. Az iskolákból ma sok szervezet hiányzik, amelyek felvilágosítást adnának, az iskolai személyzet (tanárok, iskolavédőnő, iskolaorvos) sem mindig felkészült erre. Ez hozzájárul ahhoz, hogy egyre fiatalabb korosztályokat érint a probléma.
Nemrég zajlott le a szexuális úton terjedő fertőzések ellátásával és tudományos kutatásával foglalkozó Magyar STI Társaság konferenciája, melynek egyik kiemelt témája volt a veleszületett szifilisz. Milyen célt tűztek ki maguk elé?
A társaságunk elsősorban abban vállal szerepet, hogy a nemigyógyászaton kívüli szakmák figyelmét is felhívja a problémára, hogy ne legyenek téves diagnózisok és fel nem ismert esetek. Sokféle szakma képviselőit tudjuk összegyűjteni, akik esetbemutatásokat is prezentálnak, és saját szakmájukon belül próbálják felhívni a kollégák figyelmét. Ide tartoznak a nőgyógyászok, urológusok, ideggyógyászok, szemészek, újszülöttgyógyászok, és sebészek, mert nagyon széles azon tünetek spektruma, ahol a betegség jelentkezhet. Mivel a téma tabusított, sok beteg nem meri elmondani a problémáját, gyakran vidékről mennek Budapestre ellátásért, mert ott, ahol élnek, szégyellik.
Miben különbözik a mai szifilisz-ellátás a korábbi évtizedek gyakorlatától? Hogyan hat ez a fertőzések visszaszorítására?
A szifilisz soha nem szűnt meg teljesen, bár a múlt század végére ritkábbá vált. Az 1950-60-as évektől működött a bőr- és nemibeteg-gondozói rendszer, amely nagyon szigorúan kezelte az eseteket. Akkor drákói intézkedések voltak érvényben: napi injekciós kúrák, kórházi elkülönítés, akár kényszergyógykezelés is előfordult, és a jogszabályok alapján a kontaktokat is kezelni kellett. Ma viszont személyiségjogi okokból nincs kényszergyógykezelés, az egyetlen eszközünk, hogy meggyőzzük az érintettet a kezelés szükségességéről.
A másik nehézség az anonim szexuális kontaktusok terjedése: Tinder, egyéjszakás kalandok, és sokszor nem is tudni, kivel volt a partner. Ha valaki fertőződik, nehéz visszakövetni és figyelmeztetni a partnert. Régebben ez nem volt ennyire jellemző. Minden nemi betegség bejelentésre kerül a megfelelő hatóságok felé, név nélkül, anonim módon, a személyazonosító adatok kezelése pedig szabályozott (bejelentés rendszerén keresztül történik). Sok ponton romlott a korábbi egyensúly, a szűrés, korai felderítés, felvilágosítás és a marginalizált csoportok elérése hiányzik. Többek között ezeken a területeken kellene lépéseket tenni ahhoz, hogy csökkenjenek az esetek és megelőzhető legyen a veleszületett szifilisz.
The post Riasztó adatok: egyre több kisbaba születik szifilisszel Magyarországon – Interjú Tisza Tímeával, a Magyar STI Társaság elnökével first appeared on nlc.