34 évesen Syprzak már rég bebizonyította, hogy a teljesítménye nem csak a magasságán múlik, bár azért a 207 centi sokat segít a kézilabdapályán.
Ha csak magas lennék, soha nem jutottam volna el erre a szintre. Az elején nehéz volt, mert mindenki úgy nézett rám, mintha egy másik bolygóról származó szörnyeteg lennék. De már túlléptem ezek, és már csak az előnyeit látom. Aztán lehet, csak magamnak hazudok!
– mondta.
A magassága valóban különlegessé teszi a pályán, hiszen teljesen más egy ilyen óriással egy csapatban szerepelni. A statisztikáit elnézve – 2023-24-ben 112 találattal a BL gólkirálya lett, az előző szezonban ismét a legjobbak között volt 104 góllal – a párizsi társak pontosan tudják, hogyan kell vele játszani.
Henning Bagger / Ritzau Scanpix / AFP
Úgy fogalmazott, a bizalom nagyon fontos minden játékos számára:
„A legjobb dolog ebben a sportban az, hogy a siker soha nem egy emberé. Lehet, hogy én dobom a gólt, de valakinek először meg kell bíznia bennem.”
Harc az elmével
„Amikor elkezdtem kézilabdázni Plockban, ott volt egy olimpiai bajnok beállós, Dmitrij Kuzeljov. Rengeteg tanácsot adott nekem. Ő például mentálisan játszott magával. Öt lövést eresztett meg a pálya ugyanazon pontjáról, aztán megkérdezte tőlem, hogy én mit tennék akkor, ha az első kettőt elhibáznám. Azt válaszoltam, hogy változtatnék. Erre ő azt mondta, nem, szabad, ugyanúgy kell folytatni” – mesélte.
Bevallotta, ezt a pszichológiai gyakorlatsort a mai napig gyakorolja, például minden hétméteres előtt.
Amikor büntetőt dobok, a démonjaimmal küzdök. Nehéz leírni az érzést. Néha beszélgetünk arról, hogy mit tennénk, ha egy napra szuperképességet kapnánk? Ha lehetőségem lenne fél napra megváltozni, belenéznék az összes hétméterest dobó fejébe, hogy megtudjam, mit gondolnak
– mondta Syprzak, aki a múlt szezonban 90 százalékos hatékonysággal zárt.
„Igazából ez egy harc az elméddel. Korábban könnyű volt gólt szerezni, de aztán a kapusok elkezdtek figyelni, és felmerült a kérdés: változtassak? Csak a kapusokat nézzem? Maradjak a komfortzónámban?”
Addig kézizik, amíg van szenvedély
A teljesítmény maximalizálása iránti vágy arra késztette, hogy folyamatosan keresse annak a módját, hogyan válhatna még jobb játékossá. Úgy érzi, az évek során megtalálta a helyes módszert a nyugodt és koncentrált játékra.
„Régen csak a legjobb akartam lenni. Most okosabb akarok lenni – a csapatért, magamért és azokért, akik nézik a játékomat.”
Azt mondta, addig szeretne kézilabdázni, amíg a játék iránti szenvedélye megmarad.
Nem tudom, hány szezon áll még előttem, de egy dolog biztos: mindegyiket szenvedéllyel akarom megélni, nem csak a megszokott rutinnal.
The post Amikor büntetőt dob, a démonjaival küzd a kézilabda óriása first appeared on 24.hu.