A Szaturnusz egyik holdja, az Enceladus egy rendkívül érdekes égitest. Az elmúlt évek felfedezései alapján egyre nagyobb annak a valószínűsége, hogy a Szaturnusz hatodik legnagyobb holdján jelen van az élet. Nemrégiben a berlini Freie Egyetem tudósai az égitestről származó vízgőzfelhő vizsgálata során olyan komplex molekulákat találtak, amelyek az élet jelenlétére utalhatnak.
A holdon a jeges felszín alatt egy hatalmas óceán terül el, amelyről úgy tartják, hogy fontos hőforrást jelent. A folyékony víz, a hő és a megfelelő vegyi anyagok (például foszfor és komplex szénhidrogének) jelenléte pedig azt jelenti, hogy a felszín alatti óceán a Naprendszerünk egyik legideálisabb helye volt az élet kialakulásához a Földön kívül, írja az Interesting Engineering.
Az Oxfordi Egyetem, a Southwest Kutatóintézet és az arizonai Tucsonban található Bolygótudományi Intézet tudósai szerint a felszín alatti óceán csak akkor képes életet fenntartani, ha stabil környezettel rendelkezik, ahol az energiaveszteség és -nyereség egyensúlyban van egymással. Ezt az egyensúlyt a melegítő árapály jelenség tartja fenn. Amennyiben az Enceladus nem jut elég energiához, az óceán befagyhat, ha pedig túl sok energiához jut, az az óceáni aktivitás növekedését okozhatja, megváltoztatva ezzel a környezetet.
Eddig az Enceladus hőveszteségének közvetlen méréseit csak a déli póluson végezték, ahol durva vízjég- és párafelhők törnek fel a felszín mély repedéseiből. Ezzel szemben az északi pólust geológiailag inaktívnak tartották. A NASA Cassini űrszondájának adatait felhasználva azonban a kutatók összehasonlították az északi sarki régió két külön időszakából származó megfigyeléseket. Ennek segítségével sikerült megmérniük, mennyi energiát veszít az Enceladus a „meleg” (0°C, 32°F) felszín alatti óceánjából, miközben a hő a Hold fagyos felszínre (–223°C, –370°F) jut, majd kisugárzik az űrbe.
A tanulmány azt is kimutatta, hogy a hőmérsékleti adatok felhasználhatók a jégréteg vastagságának becslésére is, ami fontos mérőszám az Enceladus óceánjának vizsgálatát célzó jövőbeli missziók számára. Az eredmények arra utalnak, hogy a jég az északi póluson 20 és 23 kilométer közötti vastagságú, átlagosan pedig mintegy 25-28 kilométer – ami jóval mélyebb, mint a korábbi technikákkal kapott becslések.
The post Egyre biztosabb, hogy élet lehet a Szaturnusz egyik holdján first appeared on 24.hu.