Zack Polanski két hónap alatt alaposan felforgatta a brit belpolitikát: a Zöld Párt új elnöke az egész baloldalon vezető szerepre törekszik. A számok egyelőre őt igazolják. Zohran Mamdanival szemben azonban neki országos szinten kellene nagyot villantania. Mit hirdet Polanski és miért bírálják leginkább?
Amióta a jobboldali „erős emberek” (populisták stb.) és pártjaik elözönlötték a politikát, rendre felmerül a kérdés, hogyan lehet eredményesen szembeszállni velük. Egységes, mindenhol alkalmazható recept természetesen nincsen, hiszen ahány ország, annyi politikai kultúra és választási rendszer, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy pont akkor, amikor Európa-szerte kudarcot vallani látszottak a hagyományos középhez sorolható politikusok, Hollandiában egy centrista politikus pozitív és összefogást hirdető programmal verte meg Geert Wilders pártját.
Máshol viszont feltűntek a túloldal populistái, akik gyakran pont a Trumptól, Farage-tól és társaiktól látott módszereket átvéve kampányolnak, ráadásul sikerrel: ők is az elittel szemben határozzák meg magukat, magukra a lakosság és a nép hangjaként hivatkoznak, és ez még akkor is tankönyvi populizmus, ha azt progresszív, egyenlőségi tartalommal töltik meg. New Yorkban kedd este választották polgármesterré a magát szocialistának valló Zohran Mamdanit, a brit politikában pedig üstökösként tűnt fel a Zöld Párt új vezetője, a bevallottan „öko-populista” Zack Polanski, aki ma már bőven túlnyúlva a környezetvédelmi kérdéseken a teljes baloldali térfélen vezető szerepre törekszik.
A két politikus között számos hasonlóság van: mindketten ügyesen használják a közösségi médiát, de különösen a TikTokot; sikerült megszólítaniuk a fiatalabb korosztályokat, és további erősségük, hogy rendre a gazdasági és társadalmi egyenlőség kérdéseit hangsúlyozzák.