Másoknak szült, hogy gondoskodhasson a lányáról

Ketevan Vashagashvili régről ismeri főszereplőjét. A film elején elhangzik, hogy 12 évvel korábban kezdte először filmre venni Zhana és lányának, Elenának történetét. A nő akkor még nagyon fiatal volt, a gyermek pedig még nagyon apró és az utcán éltek. A felvételeken látjuk, ahogy napot rajzolnak bottal a földbe, egy kocsikereket cipelve haladnak előbb Tbilisi utcáin, majd egy erdőn át, egy romos épületben raknak maguknak tüzet, melynek fényénél összekuckóznak.

Bár körülményeik elkeserítőek, az anya tekintetén nem látszik a kétségbeesés, a gyermek pedig játékra lel mindenben. Azt is megtudjuk a narrátortól, hogy anno a róluk készült rövid film tévéadásba került és ez megváltoztatta életük. Sorsuk jobbra fordult, be tudtak költözni egy lakásba.

Aztán ugrunk az időben és látjuk a 12 évvel idősebb Zhanát, aki teltebb és fáradtabb, és Elenát, aki iskolás, 14 éves és ugyanúgy, vagy még jobban csüng anyján, mint kisgyermekként. Szimbiózusuk tökéletes. Az anya, aki árvaként nőtt fel, maga a megtestesült törődés. Folyton kérdezgeti Elenától: nem éhes, nem fáradt? Egy szegényes fürdőhelységben mossa és szárítja lánya hosszú fekete haját és miközben zúg a hajszárító, nagyszerű álmokat sző arról, hogy egy napon Elena majd bíró lesz, vagy ügyész, ezért fontos, nagyon fontos, hogy jól tanuljon.

„Túl fiatal, hogy ennyi műtétje legyen”

A dokumentumfilmből apránként megismerjük a két nő környezetét. Lakásuk szegényes, de otthonos. Életük folyamatos háttérzaját két papagáj biztosítja, akiknek rikácsolása oldja a feszültséget azokon az éjszakákon is, amikor Zhanát súlyos gondolatai nem hagyják aludni. Nem csoda, hogy elkerüli az álom. Kevés a munkahely, az albérleteknek felment az ára mióta kitört a szomszédban a háború, az állami támogatási rendszer lassú és a kisbolt, ahol Zhana dolgozik, nagyon keveset fizet. Ezért is dönt úgy, hogy béranya lesz és mint kiderül, nem először.

A terhességek megviselik testileg és lelkileg, ráadásul az ügynökség is illegális lépésre akarja kényszeríteni. Nem írnak alá hivatalos szerződést és azt szeretnék, a kórházból hozza el úgy, hogy azt állítja, a sajátja. Mikor ellenáll, az ügyfél megalázóan bánik vele. Telefonon keresztül fenyegeti és gyalázza. Az ügynökség egyébként úgy tűnik, nem csak béranyasággal, hanem szervkereskedelemmel is foglalkozik. Zhana elmondása alapján felajánlották neki, ha hajlandó eladni a veséjét, pillanatok alatt találnak rá vevőt.

A szülés után az élet megy tovább. Zhana elkezd felépülni, igyekszik olcsóbb albérletet találni és másik munkahelyet, de hiába, továbbra sem tudja megteremteni a család anyagi biztonságát. Mindezek ellenére kis idő elteltével azért,

Ez a terhesség azonban számára egyben az utolsó is. A szülés közben kiderül, olyan szinten károsodtak a még ekkor is mindössze 29 éves nő belső szervei a sorozatos, talán rosszul végrehajtott császármetszések nyomán, hogy el kell távolítani a méhét és mi ott vagyunk vele a műtőteremben. Ott állunk a fejénél, amikor megtudja a hírt és arra kéri a kamera túloldalán állót, törölje le a könnyeit, mert nem tudja megmozdítani kikötözött kezeit.

Ez a tragédia, mely majdnem az életbe került, egy új dinamikát hoz Zhana és lánya életébe és hozzájárul ahhoz, hogy Elena a maga módján fel tudjon lázadni a kényszerpálya ellen, melyre anyja szeretetből szerette volna állítani. A fiatal lánynak lassan el kell döntenie, merre tanul tovább és egyre erősebben érzi, hogy agyonnyomja az anyja által érte vállalt áldozatok súlya, a lelkiismeret furdalás és a neki szőtt jövőkép.

A szeretete határtalan, de olyan fojtogató a helyzete, hogy nem tehet mást, mint, hogy nemet mond. Szembesíti anyját azzal, álmait magának kell megvalósítania. Úgy tűnik, hogy Zhana ezt el is fogadja, a következő képsorokon ugyanis már azt látjuk, hogy visszatér az iskolapadba, hogy befejezze anno félbe maradt középiskolai tanulmányait.

A Szerződés kilenc hónapra bár finoman, de kritikát fogalmaz meg a grúz politikai, gazdasági vezetésével szemben is elsősorban Elenán keresztül. Amikor például az anyja azt mondja neki, hogy a szülők mindig jobban tudják, mi kell a gyerekeiknek, mint maguk a gyerekek, Elena azzal kontráz, „biztosan ezért tart ott Grúzia, ahol tart”. A filmnek erős keretet ad, hogy azzal zárul, a fiatal lány egy fodrászatban levágatja hosszú fekete haját és kimegy az utcára, ahol tüntetések zajlanak.   

A virágzó babaipar árnyéka

 – szögezte le egy interjúban a film rendezője. Ketevan Vashagashvili egy Tbilisziben élő dokumentumfilm-rendező, akinek fő érdeklődési területe a társadalmi és emberi jogi kérdések, elmondása szerint éveken át küzdött azért, hogy Zhana bizalmába tudjon férkőzni és meggyőzze arról, nem ítélkezik felette, hanem empatizál vele. Zhana életének alakulása ráadásul alkalmas volt arra, hogy láthatóvá tegye azokat a nőket, akik a béranyaságot övező tabuk miatt láthatatlanok. Azokat, akik saját gyermekük ellátása érdekében vállalják, hogy mások gyermekit kihordják.

Grúzia egyike azon kevés európai ország közül, ahol a béranyaság legális és azóta, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, immáron a szomszédos ország béranyaiparának jelentős része is átkerült ide. Ha begépeljük a Google keresőbe, hogy Grúzia és béranyaság, rengeteg ügynökség jelenik meg, mely 45,000 és 80,000 amerikai dollár közötti összegért kínálja a béranyák szolgáltatásait és nemzetközi kereslet van bőven.

A hírek gyakran szólnak az ügynökségek által elhagyott újszülöttekről, béranyákról, akiket nem láttak el megfelelően, vagy abortuszra kényszerítettek és fel-fel bukkan az emberi petesejt-kereskedelem is. Mindezek miatt az ENSZ a külföldi párok számára fizetett béranyaság globális betiltását szorgalmazza és a grúz kormány pedig nyomás alatt áll, hogy tegyen lépéseket. Noha 2023-ban egyszer már bejelentették, fel fogják számolni azt a rendszert, amely lehetővé teszi, hogy külföldi párok grúz béranyákat béreljenek fel, eddig konkrét lépések nem törtek, továbbra is virágzik a babakereskedelem.

Ketevan Vashagashvili szerint annak ellenére, hogy sok nők vállalja a béranyaságot, a grúz társadalomnak csupán korlátozott információi vannak az országon belüli kereskedelmi béranyaság-iparról és sok esetben azok is tévesek. Például az emberek gyakran állítják, hogy a béranyák „eladják a saját gyermekeiket” – a grúz génjeiket, ez azonban egy súlyos tévhit, hiszen a grúz béranyák genetikailag nem rokonok az általuk kihordott gyermekkel.

Az egyház álláspontja is jelentősen hozzájárul ehhez a megbélyegzéshez és ez súlyos hatással bír az emberek hozzáállására a témához abban az országban, ahol a lakosság nagy része vallásos. Ketevan Vashagashvili szerint a Zhanához hasonló nőket ezzel arra kényszerítik, eltitkolják helyzetüket a társadalom, a barátok, a szomszédok, és gyakran még a saját családjuk előtt is.

A Szerződés kilenc hónapra a 22. Verzió programjában látható november 11. és 19. között. A fesztivál teljes programját itt találod. 

The post Másoknak szült, hogy gondoskodhasson a lányáról first appeared on nlc.