Izgalmas folyamat zajlik Hont község környékén, ahol az Ipolyról éppen a szemünk láttára szakad le egy új holtág. A Nem víznek való vidék című dokumentumsorozat stábja legfrisebb epizódjukban a kanyargó folyóhoz látogatott, ahol szakértőkkel együtt vizsgálták meg, mi is történik ott pontosan.
Az Ipoly ezen a szakaszon többnyire szabadon, szabályozás nélkül folyik, ennek köszönhetően folyamatosan változik. Új kanyarulatok jelennek meg rajta, amelyek később leszakadhatnak és holtággá formálódhatnak. Olyan természetes változások ezek, amelyek a Dunán és a Tiszán mára teljesen megszűntek a vízlépcsők, partbiztosítások, kanyarulatátvágások és egyéb folyószabályozási munkálatok nyomán.
Egy túlfejlett kanyarulat közepén állunk most, ahol azt a folyamatot szeretnénk megfigyelni, hogyan erodálodik a part, miként történik egy kanyarulat lefűződése
– mondta a filmben Dr. Török Gergely, a BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének tudományos munkatársa.
A szakértő kollegáival ezen a helyszínen az Ipoly áramlását, mederszintjét és hordalékát monitorozza. Erre azért van szükség, hogy megérthessék, hogyan zajlanak a természetes változások egy szabályozatlan folyóban, így elképzelésük lehessen róla, milyen lehetett a Duna és a Tisza a szabályozások előtt, illetve miként lehetne fellépni az olyan problémák ellen, mint a Tisza bevágódása.
A vizsgált kanyarulatnál az figyelhető meg, hogy a külső ívénél gyors a folyó áramlása, ezért a part itt erodálódik, a víz apránként lebontja, az ebből származó hordalékot pedig a belső ívbe hordja, ahol az áramlás lelassul, a part épül. Ennek eredménye, hogy egy egyre vékonyodó nyakú félsziget alakul ki a kanyarulatnál, amelynek nyaka előbb-utóbb átszakad. A kanyarulat ezzel együtt leválik a folyóról, idővel holtág lesz belőle, ez néhány éven belül beteljesedhet.
Amint Török Gergely elmagyarázta, az Ipoly egy úgynevezett meanderező folyó, vagyis nem egy fix nyomvonalon halad, hanem egyfajta kígyózó mozgást végez, így folyamatosan változik. Ennek eredménye a kanyarulatok, valamint a holtágak képződése is. Egykor a Tisza is ilyen folyó volt, ám az elmúlt évszázadok szabályozásai mára többnyire kiegyenesítették.
Hogy a folyó milyen gyorsan változik, kanyarulatai mennyi idő alatt alakulnak holtágakká, számos tényezőtől függ, köztük árhullámok mennyiségétől és intenzitásától. A szakértők célja, hogy tanúi lehessennek ennek az átalakulásnak, azaz személyesen, vagy legalábbis kamerafelvételen lássák, amint a part átszakad, a kanyarulat lefűződik az Ipolyról.
Az Ipoly esetében ezek a változások azért is kifejezetten érdekesek, mert ez a folyó jelenti a mindenkori határt Magyarország és Szlovákia között, azaz formálódásával hazánk területének mérete is rendszeresen csökken vagy nő meg – igaz, nem túl jelentős mértékben.
Lapunk számos korábbi cikkében is foglalkozott a hazai vízgazdálkodás témájával, ezek a tartalmaink alább elérhetők:
Elmaradt a Tisza áradása, és ez rossz hír az Alföldnek
Alig ér boka fölé a víz: kiszáradóban van a Tisza vidéke
„A 24. órában vagyunk” – évtizedek után újra víz került a Sebes-Körös holtágába
Gazdák szálltak harcba a sivataggá változó Alföld megmentéséért
Árasztással csinálhatunk esőt az Alföldön
Hamarosan félsivataggá válhat az Alföld egy része
Vízhiányossá vált Magyarország – csak Budapestről évente 100 millió köbméter tűnik el
The post A szemünk láttára születik új holtág az Ipolyon first appeared on 24.hu.