Rohanó, gyorsan változó világban élünk, ahol még mindig nagyon erős tabu a halál. Emellett az is látszik, hogy az emlékezésre való igény egyre nagyobb az elhunyt hozzátartozóinak körében
– állítja Palkovics Katalin, a Magyar Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesületének elnöke, aki szerint az utóbbi évtizedekben az elmúlásról való beszéd és gondolkodás egyre erősebb falakba ütközött. „Emiatt sokakat felkészületlenül ér a vég, pedig mindenkinek lehetne beleszólása abba, hogyan temessék el. Nem beszélve az anyagi vonatkozásokról: míg az idősebb generációknál jellemző volt, hogy előre gondolkodtak, és félretettek a saját temetésükre, ez ma már nem jellemző.”
Ezt támasztja alá egy nemrégiben készült kutatás is, mely szerint a magyar társadalom közel 70 százalékának nincs félretett pénze a saját temetésére. Az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület (OTEI) megbízásából készült, a magyarok temetkezési attitűdjeit vizsgáló kutatásból az is kirajzolódik, hogy egyszerre hagyományőrző és változóban lévő a magyarok temetkezési kultúrája. A kutatás eredményei alapján, valamint a szakmában dolgozók segítségével jártunk utána, mit is jelent ez a gyakorlatban.
Egyre kisebb körben zajlanak a temetések
A legszembeötlőbb különbség az elmúlt évtizedekben és a napjainkban tartott temetési szertartások között: a létszám
– állítja Palkovics Katalin. A kilencvenes években, a kétezres évek elején szinte nem volt temetés 150–200 fő részvétele nélkül. Ma már a végső búcsú jellemzően csak a szűk családra korlátozódik.
Ennek Palkovics Katalin szerint a családszerkezet átalakulása (az egyre gyakoribb mozaikcsaládok) az egyik oka, de a pandémia is sokat rontott a helyzeten. A Covid másban is változást hozott: ekkor indult el a temetések online közvetítése is, hogy a távoli rokonok és ismerősök is bekapcsolódhassanak a szertartásba. Ez manapság is létezik, igaz, jelenleg nem akkora súllyal, mint a világjárvány alatt.
Szajki Bálint / 24.hu
Egy másik jelentős változás az érzelmi szolgáltatásokra való egyre erősebb igény. Ilyenek például
az emléktárgyak, emlékékszerek készítése vagy emlékfilmek vetítése.
Míg tíz évvel ezelőtt ezek inkább különlegességnek számítottak, ma már a megrendelések jelentős részében megjelennek, főként a nagyvárosokban
– mondja Novák Gergely, a Télizöld Kegyeleti Szolgálat egyik vezetője. Elmondása alapján Budapesten a hozzátartozók jóval nyitottabbak erre, mint a kisebb településeken, ahol továbbra is a hagyományos szertartáselemek dominálnak.
Az emléktárgyak lehetnek például az elhunyt hamvait magukba foglaló nyakláncok, ujjlenyomatát tartalmazó ékszerek vagy éppen a hamvakból készített gyémánt. Ez utóbbi – egyébként elég költséges – szolgáltatást egy svájci cég végzi, és Palkovics Katalin szerint itthon még kuriózumnak számít: évente 10–12 ilyen ékszerre van igény.
De miért válnak egyre népszerűbbé ezek az érzelmi szolgáltatások?
Halottkultuszból az emlékezetkultuszba
Palkovics Katalin szerint a temetkezések érzelmi szempontból megváltozóban vannak: Ez nem magyar sajátosság, világszerte megfigyelhető. „Keressük a kapaszkodókat, nem tudunk lezárni. A gyász vagy félig sikerül, vagy még úgy sem, ezért ragaszkodunk az ilyen tárgyakhoz” – teszi hozzá.
Szajki Bálint / 24.hu
Ezzel párhuzamosan egyre több az egyedi igény és bánásmód, amivel bensőségesebb és személyesebb lehet egy szertartás. Erre jó példa Palkovics szerint az, hogy egyre többen élnek a megtekintés lehetőségével: „Manapság egyre több ember hal meg egészségügyi intézményben, így a hozzátartozóknak nincs lehetőségük vele, mellette lenni, amikor itt hagyja a földi létet. Így teljesen érthető igény, hogy el akarnak búcsúzni a testtől. Egyre többen kérik ezt, függetlenül, hogy hamvasztásos vagy koporsós temetést választanak.”
Az elhunyt családja számos más módon is igyekszik személyesebbé tenni a temetési szertartást.
Érkezett például olyan kérés, hogy a ravatalon legyen meleg kávé, mert az elhunyt nagyon szeretett kávézni. Egy másik alkalommal a megboldogult kedvenc cigijének folyamatosan égnie kellett a szertartás alatt. Akad olyan hozzátartozó, aki berendezteti a ravatalozót az elhunyt kedvenc virágaival, akár százezreket is költve erre
– sorolja a különlegesebb igényeket Novák Gergely. A gyakori kérések közé tartozik a kedvenc tárgyak, például egy rózsafüzér, egy régi levél vagy egy közös fénykép elhelyezése az elhunyt ruhájának a zsebében.
Nem mindegy, hol nyugszunk
Mohácson és környékén például 60 százalék körül van az egyházi temetések aránya – tudtuk meg Walter Józseftől, a mohácsi Walter Temetkezés vezetőjétől, de a csökkenő tendenciát ő is elismeri. Palkovics Katalin szerint ennek elsődleges oka, hogy az egyházi temetések során általában kevésbé személyhez kötötten hangzik el a búcsúbeszéd, mely ma is a temetések központi eleme, valamint az egész szertartásrend kötöttebb. A református, evangélikus és baptista felekezeteknél szerinte már jobban megjelennek a személyes elemek, a katolikusoknál azonban ez még kevésbé jellemző.
A katolikus egyház központilag nem engedélyezi a hamvak szórását vagy hazavitelét, ami egyeseket szintén arra ösztönözhet, hogy másfajta szertartást válasszon. Ez egyébként társadalmilag is megosztó téma:
Szajki Bálint / 24.hu
„A mi ügyfeleink közül százból, ha hárman szeretnék hazavinni a hamvakat, de mi igyekszünk lebeszélni erről őket elsősorban azért, mert számos, rosszul végződő történetről tudunk, amikor az illető hazavitte az urnát, ami végül a szekrény aljában vagy a szemétben végezte” – mondja Walter József, aki szerint fontos, hogy az elhunyt méltóságát megőrizzük.
Az vidéken is látszik, hogy az utóbbi években több lett a hamvasztás, de arányaiban még így is kevesebb, mint a nagyvárosokban.
A hamvak hazavitele más szempontból is problémás: egyrészt a gyászfeldolgozást sem segíti, másrészt az elhunyt hozzátartozó barátai és rokonai részére biztosítani kell a kegyeletgyakorlás jogát, ami mindenkit megillet, így az illető gyakorlatilag egy temetőt csinál az otthonából
– fogalmaz Palkovics Katalin.
„A jogszabályok ma már itthon is lehetővé teszik a hamvak levegőből vízbe szórását, valamint skandináv minta alapján nálunk is léteznek már emlékerdők, ahol az elhunyt hamvait lebomló urnában lehet elhelyezni” – teszi hozzá.
Az alternatív szertartások inkább külföldön fordulnak elő, ahol létezik például kriogenikus (fagyasztásos) eljárás, melyet elsősorban – bár nem kizárólag – orvostudományi célból végeznek. Az extrémitások közé tartozik az Egyesült Államokban elérhető űrkapszulás „temetkezés” is: ha valaki azt kéri a végakaratában, hogy egy Föld körüli pálya legyen a végső nyughelye, erre is van lehetőség. Palkovics szerint az ilyen szélsőséges szertartások a mi, közép-európai, konzervatív értékrendünk miatt valószínűleg nem tudnának meghonosodni Magyarországon.
Etnikai és vidék-város különbségek, zenei kívánságok
Összességében elmondható, hogy a főváros és a nagyvárosok lakosságának temetkezési szokásai gyorsabban változnak, mint a kisebb településeken, ahol jobban tartja magát a hagyományos, vallásos szertartásrend, és még mindig a koporsós temetés a jellemzőbb. Palkovics Katalin szerint további különbség, hogy a kistelepüléseken több idő jut a gyászra és magára a szertartásra is, míg a városokban a temetkezések gyorsabbak és rutinszerűbbek – ez a városias létformából is adódik. Vidéken még ma is jellemzőbbek a temetés utáni halotti torok.
Továbbra is egyedi kulturális hagyománnyal bírnak a roma temetések, összességében ezek kevésbé változtak az elmúlt években, évtizedekben. Fontos elem náluk a temetés előtti virrasztás a halott mellett, de jellemző az elhunyttól való félelem, valamint az is, hogy sokszor nagyobb odafigyeléssel vannak egymás iránt. A szertartás alatt az érzelmeiket – fájdalmukat és dühüket – hevesebben élik meg, mutatják ki, mint a többségi társadalom. Gyakori a roma temetéseken az élő zene, valamint az a szokás, hogy az elhunyt kedvenc tárgyait – az italát vagy a cigarettáját – is a koporsóba vagy a sírba helyezik.
A temetésen szóló zenékkel kapcsolatban elmondható, hogy a kötöttebb, egyházi szertartások visszaszorulásával párhuzamosan egyre több a nem hagyományos zenei kérés – ezt a három megkérdezettből ketten is kiemelték. A várakozás alatt vagy a szertartás részeként egyre gyakrabban kérnek szerelmes vagy akár rock számot az elhunyt hozzátartozói, de a filmzenék vagy a lírai, hangszeres művek is gyakoriak.
Varga Jennifer / 24.hu
Novák Gergely szerint tíz éve még ritka volt, hogy a család maga válogatta össze a zenei kíséretet, ma ez már szinte természetes része az előkészületeknek. Ugyanakkor hazánkban – szemben az Egyesült Királysággal – még nincs temetési top 10-es lista, bár Palkovics Katalin szerint ez azért is hasznos lenne, mert oldhatná a téma tabusítását. „Kezdetben ezt is sokan humorral kezelték, de nagyon fontos a szakmai jelentősége, a munkavállalóink megbecsültsége szempontjából” – mondja Palkovics.
Jó lenne, ha az emberek tisztában lennének a temetésekhez és emlékezéshez kapcsolódó lehetőségekkel, mert van, ami nem visszafordítható, például a hamvasztás. Az összes következményt nincs módunk elmondani az adott pillanatban, ezért is lenne fontos, hogy a halál és a temetés ne legyen tabutéma, hogyha valaki egy nehéz érzelmi állapotban kerül döntési helyzetbe, már legyenek konkrét elképzelések a fejében
– teszi hozzá.
The post Egyre személyesebbé válnak a temetéseink, de a halált még mindig erősen tabusítjuk first appeared on 24.hu.