A gyász rendszerint valamilyen konkrét veszteséghez kötődik, például egy szeretett személy halálához, szakításhoz vagy egészségromláshoz. Ilyenkor az érzelmi fájdalom hullámokban tör fel: lehetnek pillanatok, amikor a szomorúság elviselhetetlennek tűnik, majd máskor átmenetileg megkönnyebbülést vagy akár melegséget is érezhetünk a közös emlékek felidézésekor. A depresszió ezzel szemben tartós, átható állapot, amely gyakran ok nélkül is megjelenik, és legalább két héten át gyakorlatilag minden nap jelen van. Amíg a gyászoló önértékelése általában megmarad, a depresszióban tipikus a mély értéktelenség- és bűntudatérzés. A halállal kapcsolatos gondolatok is más természetűek: gyászban a hiányról vagy a „viszontlátás” vágyáról szólnak, depresszióban azonban gyakran konkrét öngyilkossági gondolatok is felmerülnek.
(Fotó: Getty Images)
„A gyászban az önértékelés rendszerint fennmarad, míg a depresszióban a mély értéktelenség és önvádlás gyakori. A gyászfájdalom hullámokban érkezik, és gyakran jó emlékekkel keveredik; depresszióban a kedély és az érdeklődés tartósan beszűkül” – olvasható az Amerikai Pszichiátriai Társaság szakmai összefoglalójában.
Gyász vs. depresszió
A gyász természetes lefolyásában az intenzitás idővel enyhül, a mindennapok lassan újra élhetővé válnak. Ha azonban egy évvel a veszteség után is mindennapos az állandó fájdalom, szorongás, felmerülhet, hogy a gyászfolyamat valahol elakadt, és patológiás gyásszal nézünk szembe.
Fontos jel lehet, ha a szomorúság szinte folyamatos, nem csak időszakos hullámokban jelentkezik, vagy ha az önvád és az értéktelenség érzése állandósul. Ha valaki elveszíti az érdeklődését minden iránt, alvás- és étvágyzavarok gyötrik, nyugtalan vagy épp lelassult, és semmi nem okoz neki örömöt, akkor már nem egyszerűen gyászról, hanem depresszióról beszélhetünk. Az öngyilkossági gondolatok minden esetben komoly figyelmeztető jelek, amelyek azonnali orvosi segítséget indokolnak.
Mit tehetünk, ha magunkon vagy a szeretteinken észleljük ezeket a tüneteket?
A gyászban sokat segíthetnek a mindennapi ritmus fenntartására irányuló apró lépések: a rendszeres alvás és étkezés, a mozgás. A kapcsolódás is gyógyító erejű, legyen szó családról, barátokról vagy sorstárs csoportról. A búcsú rituáléi – például évfordulók megjelölése vagy emlékkönyv készítése – szintén segíthetik a feldolgozást. Ha azonban a fájdalom elakad, a pszichoterápia, kifejezetten a gyászfókuszú terápia, a kognitív viselkedésterápia vagy az interperszonális terápia hozhat enyhülést. Depresszióban – orvosi mérlegelés után – a gyógyszeres kezelés is indokolt lehet.
A hozzátartozóknak fontos tudniuk, hogy a gyász nem verseny, amelyet „minél előbb le kell tudni”. A sürgetés helyett sokat jelenthet a konkrét, gyakorlati segítség – például egy meleg vacsora felajánlása vagy egy közös program. A legfontosabb, hogy komolyan vegyük, ha valaki önvádról vagy öngyilkossági gondolatokról beszél, és ne hagyjuk magára: kísérjük el szakemberhez, vagy krízis esetén hívjunk azonnali segítséget!
The post Gyász vagy depresszió? Így különböztesd meg! first appeared on nlc.