A Római Birodalom feltámasztásának terve Benito Mussolini régi álma volt, és a második világháború elején aratott német sikerek csak további motivációt jelentettek a Ducénak, hogy az olasz fegyvereket hasonló győzelmekre vezesse. Mivel a Földközi-tenger olasz beltengerré változtatásán túl Mussolini célja az is volt, hogy erejét megmutatva kilépjen Hitler árnyékából, és Olaszországot Németország egyenrangú, saját jogán világhatalmi ambíciókra törő partnereként pozicionálja, további terveit Hitlerrel sem egyeztette.
Mondvacsinált indok
Miután Albániát 1939 tavaszára sikerült megszállniuk, az olaszok következő célpontja Görögország lett, ahol 1936 óta Joánisz Metaxász tábornok – egy egyébként Mussoliniéhoz igencsak hasonló, azonban angolbarát rendszer élén – volt hatalmon. Az olaszok már 1939-től jelentős erőket vontak össze az albán–görög határon, és rohamtempóban zajlott az infrastruktúra fejlesztése is annak érdekében, hogy az esetleges hadműveletek olajozottabban mehessenek majd.
Keystone / Hulton Archive / Getty Images Az olasz tüzérség a görög-albán határ mentén a görög-olasz háború idején, 1940 novemberében.
A Franciaországban történtek csak tovább erősítették Mussolini elhatározását, hogy megmutassa erejét. A jól bevált német receptet követve a Duce a Görögországban élő, elnyomott albán kisebbség védelmezőjének igyekezett magát beállítani, majd a briteknek nyújtott görög támogatás ürügyén több provokációval, például egy görög hajó elsüllyesztésével is igyekezett felszítani a háborús hangulatot, és tesztelni Metaxász ellenállását. Végül pedig egy homályosan megfogalmazott, ám nyilvánvalóan elfogadhatatlan ultimátumot intézett a görög vezetőhöz, miközben csapatai már a hivatalos elutasítás megérkezte előtt meglepetésszerű támadást indítottak az albán határt védő görög erők ellen.
Totális kudarc
Minderre 1940. október 28-ának hajnali óráiban került sor. Hitler csak néhány nappal korábban szerzett tudomást Mussolini tervéről, és már nem tudott közbelépni, kitört tehát az olasz–görög háború. Ezután azonban már nem a Duce elképzelései szerint alakultak az események. A várt gyenge, jelképes ellenállás helyett a görögök tömegtüntetéseken mutatták ki, hogy támogatják az ultimátum visszautasítását, a görög csapatok pedig a nehéz terep adottságait kihasználva gyorsan megállították az olasz offenzívát, sőt ellentámadásba is lendültek.
A többszörös túlerőben lévő olasz haderő összeomlását csak további, jelentős erősítésekkel sikerült elkerülni, de a front így is hónapokra megmerevedett. Mussolinit végül Hitlernek kellett megmentenie a további megaláztatástól. A náci vezér már 1941 elején eldöntötte, hogy beavatkozik a Balkánon, az események további fordulatai miatt végül a Görögország elleni offenzívát a Jugoszlávia elleni hadüzenet nélküli támadás is megelőzte.
A németek ugyan néhány hét alatt elérték, ami az olaszoknak hónapok alatt sem sikerült, és ezzel a Balkán-félsziget teljesen a tengelyhatalmak ellenőrzése alá került, de a balkáni hadjárat értékes hetekkel tolta hátrébb a Szovjetunió elleni támadás megindítását – egyes elemzések szerint ez a késedelem segítette a szovjeteket abban, hogy még Moszkva előtt megállítsák a Wehrmachtot. Mussolini pedig a tervezett diadalmenet helyett azzal kellett szembesüljön, hogy maga tette nyilvánvalóvá, német segítség nélkül Olaszország nemhogy a Római Birodalmat nem képes feléleszteni, de még a saját „hátsó kertjében” sem képes rendet tenni.
The post Hitler mentette meg Mussolinit a felsüléstől first appeared on 24.hu.