Október 18-án, szombaton minden idők egyik legnagyobb tüntetésére került sor Amerikában. Becslések szerint több mint 2500 helyszínen – metropoliszokban, kisvárosokban, de még külföldön is – összesen 6-7 millióan mentek az utcára a No Kings (Nincsenek királyok) nevű rendezvénysorozat részeként. Ez Amerika teljes lakosságának nagyjából két százaléka, tehát minden ötvenedik amerikai állampolgár tüntetett.
Ez volt a 2025 januárjában kezdődött második Trump-elnökség harmadik nagy tüntetése. Április 5-én egy Hands Off (El a kezekkel) nevű tüntetéssorozat keretében 3-5 millió amerikai vonult fel, június 14-én pedig, az első No Kings-rendezvényen, amit éppen Donald Trump születésnapjára szerveztek, több mint 5 millióan.
A szombati No Kings tüntetésnek, akárcsak az előző kettőnek, ugyanaz volt a célja: nyilvánosan aggódni az amerikai demokrácia helyzetén. A szervezők, különböző nagy múltú, illetve direkt ezeknek a tüntetések a lebonyolítására életre hívott civil szervezetek a monarchiaellenes szlogennel azt igyekeztek kifejezni, hogy a demokratikus Amerikában semmi keresnivalója királyoknak, királyként viselkedő politikusoknak.
Szemben az előző két alkalommal az októberi 18-i tüntetéssorozat érzékeny belpolitikai pillanatban érkezett, amikor Trump és a republikánusok, illetve az ellenzéki demokrata politikusok egymásra mutogatnak, hogy melyikük miatt kezdődött az államapparátust bénító washingtoni kormányzati leállás. Ráadásul a tíz hónapja hatalmon lévő elnök autoriter bűnlajstroma ma már jóval hosszabb, mint júniusban.
A tüntetők Trumpot többek közt azért vádolják despota tendenciákkal, mert szövetségi csapatokat küldött „rendet teremteni” demokrata politikusok által vezetett nagyvárosokba. Az amerikai törvényeket feszegetve a Bevándorlási és Vámügyi Hivatal (ICE) maszkos emberei az utcákon csapnak le bárkire, aki messziről illegális bevándorlónak tűnhet. Az elnök egyre gyakrabban használja a washingtoni igazságügyi minisztériumot politikai ellenfelei elleni boszorkányüldözésekre. És a washingtoni kormány egyre kevesebb pénzt ad olyan, a most tüntető progresszív-liberális amerikaiaknak fontos célokra, mint az oktatás vagy a környezetvédelem.
Ahhoz képest, hogy mekkora tömeg volt kint Amerika utcáin, a tüntetések meglepően békések maradtak. A New York-i rendőrség szerint a legnagyobb amerikai város különböző pontjain összesen több mint 100 ezer ember demonstrált, de egyetlen egyet sem kellett közülük letartóztatni. A hangulat minden beszámoló szerint inkább békés volt, mint harcos, és a leginkább utcai fesztiválokra hasonlító rendezvényeken mintha csak a legszellemesebb jelmeznek és transzparensnek járó címért versengtek volna egymással a felvonulók.
Némely tüntetésen voltak felszólalók is, leginkább a politikai baloldalról. Washingtonban például Bernie Sanders szenátor arról beszélt, hogy a techmilliárdosok még gazdagabbak és nagyobb hatalmúak lettek, amióta Trump az elnök. Külön szólt Elon Muskról, Jeff Bezosról és Mark Zuckerbergről, akik mind Trump mögött ültek, amikor másodszorra is beiktatták az elnöki hivatalba.
Ha pontosak is a becslések a hétmilliós tömegről, nem úgy tűnik, hogy ezek a tüntetések bármiben megingatták volna a második Trump-ciklusban gőzhengerként haladó republikánus kormányzatot. A Fehér Ház szóvivője a Washingtonban újabban megszokott stílusban csak annyit válaszolt a tüntetésekről érdeklődő újságíróknak, hogy „kit érdekel?”. Az egészen pimf ügyeken is felháborodó Trump pedig szinte meglepetten csak annyit mondott egy interjúban a tüntetésekről, hogy
„nem vagyok én király”.
Azok a kormánypárti politikusok, akik ennél többet foglalkoztak a tüntetéssorozattal, azt következetesen az „Amerikai elleni gyűlölet” gyűléseinek nevezték, és a Trump által terrorista csoportnak kinevezett antifákat vádolták ezek szervezésével. Egyes republikánusok arról beszéltek, hogy a tüntetéseken kommunisták és marxisták vesznek részt, akik „gyűlölik a kapitalizmust” és túszul ejtették a teljes Demokrata Pártot. A republikánusokhoz közel álló sajtóban arról volt szó, hogy az egészet az a Soros György szervezte, aki korábban valóban támogatta anyagilag a tüntetéseket rendező civil szervezetek egy részét.
A fékezett habzású republikánus reakció meglehetősen biztos jelen annak, hogy hiába a tömeg, a No Kings októberi felvonása sem fogja visszahőkölésre késztetni Trumpékat. A tüntetők lelkesedése kétségtelen, ugyanakkor Magyarországról nézve ismerősek is ezek a szellemeskedésbe fulladó, világos politikai célokat meg nem fogalmazó, a hatalmat még csak különösebben nem is zavaró demonstrációk.
Trumpéknak azért sem kell megijedniük a tömeget látva, mert bár ez egy kifejezetten népszerűtlen kormány, az ellenzéke még népszerűtlenebb. A Demokrata Párt minden közvéleménykutatás szerint történelmi mélyponton van, és bár egyes politikusai nem állnak ilyen rosszul, az egyetlen politikai formáció, amely reálisan kihívója lehet Trumpnak és a republikánusoknak, gyakorlatilag romokban van. Egy erős ellenzéki párt egy erős vezetővel akkor is aggasztóbb jelenség lenne a Fehér Házból nézve, ha esetleg kevesebb embert tudna kivinni az utcára, mint ez a decentralizált, vidám, de politikai erőt nélkülöző No Kings-csapat.
Az egyetlen egyértelmű győzelem, amit a tüntetők most elkönyvelhettek, hogy hosszú évek után sikerült visszavenniük a békát, mint politikai szimbólumot Trumpéktól. Pepe, a béka a trumpizmus alapmémje volt, most viszont már ellenzéki tüntetők járnak békajelmezben, emlékezve a néhány hete Portlandban az ICE emberei által paprikasprével megtámadott, kétéltűjelmezes társukra.