Józsi bá’ a múlt heti bajnokin földbe rúgott. A bokája bánta. Ám kemény fából faragták, egyébként is mi ez a kis duzzanat a nyári edzőmeccsen elszenvedett bordarepedéséhez képest, ami miatt az első hat bajnokit ki kellett hagynia. Hiába, no, a 72 megélt nyár ellenére sem lehet ilyen apróság miatt a faluja csapatát, a Szentgál FC-t cserben hagyni! Így aztán, némi asszonyi segítséggel, kétnapnyi hideg vizes borogatás után csak összedrótozta magát a soros, Apácatorna elleni bajnokira. Ezúttal is egy félidőt vállalt. Mozgásán szemernyit sem látszott a sérülése. Épp úgy vetődött jobbra-balra, ahogy ifjúsága legszebb napjain tette. Pont, ahogy Dorogon az őt is oktató Grosics Gyulától, a Fekete Párductól elleste az edzéseken.
De tekerjünk vissza pár órányit az időkeréken.
A múlt szombati örményverés (2-0) után gyors váltással a világbajnoki selejtezőről alászálltunk a magyar futball hatodik vonalába. Vasárnap 13 órakor már Szentgál – kiről másról – Kossuth Lajosról elnevezett főutcáján fékezünk, itt beszéltünk meg találkozót Hegyi Mátéval, a helyi futballcsapat Minarik Edéjével. A futballklubot alig másfél éve újjáélesztő elnök, edző, mindenes a Veszprém Vármegyei III. osztályban érdekelt Szentgál FC talpig zöld-fekete melegítőjében vár. Jattolás, bemutatkozás után gyorsan kocsiba vágja magát, mi meg a fotós kollégámmal az eléggé leharcolt gidres-gödrös aszfaltozott szervizúton követjük. Három kilométerrel odébb, a közeli Szentgál Mésztelepen villan Máté autójának féklámpája. Félrehúzódunk, leparkolunk, elindulunk egy domboldalban álló takaros kis ház felé.
Adrián Zoltán / 24.hu
A rövid kaptatón Máté elárulja: „a novemberi hidegben, esőben, fagyban már kímélem az öreget, de ilyenkor, amikor jó idő van, igyekszem játszatni. Józsi bá’ ugyan csak egy félidőt vállal, de jobban helyezkedik, a labdát is biztosabb kézzel fogja, mint a másik, nála 41 évvel fiatalabb kapusunk. A kifutásairól már nem is beszélve, akkor is rávetődik a labdára, ha a túloldalán ott a támadó lába. Sőt, meghúzza a váratlant is, ha kell. A múlt héten a hajamat téptem, amikor hazagurították neki, ő meg elkezdett cselezgetni az ellenfél csatárával szemben.”
A kertkapu nyitva, a tornác lócáján talpig feketébe burkolódzó néni sütteti az arcát az októberi nappal.
– Jó napot, Jutka néni! Józsi bá?
– Józsi! Hozzád gyüttek!
A házból egy nagyjából 175 centi magas, arcán az élet viszontagságait mély barázdákba rejtő, mégis csillogó szemű ember lép ki. Máté bemutat Józsi bának, azaz Egri Józsefnek, a Szentgál FC 72 éves csodakapusának, majd kiadja az instrukciót:
„Megyek is. De legkésőbb két órára legyetek ott, légyszi, Apácatornán, mert háromkor kezdődik a meccs, ahol Józsi bára nagy szükség van. Tudjon már kicsit melegíteni is az Öreg. Veletek megy a Mama, jó? Mert ő is ott van minden mérkőzésen, de nyugi, haza már hozzuk őket” – Máté ezzel hagy magunkra minket, hogy aztán újra útra keljen, felvegye és a meccsre szállítsa a csapata másik négy labdarúgóját.
Józsi bá’ beinvitál, hellyel kínál. Nem nagyon kell faggatni.
The post „Öreg már, de ha akar, hadd röpködjön” – a 72 évesen is aktív kapuslegenda, Egri Józsi bá’ meccsén jártunk first appeared on 24.hu.