Amanda Knox ügye az egyik legtöbbször feldolgozott bűnügy a 21. században: az ártatlanul bebörtönzött lány sztorijából készült több dokumentumfilm és játékfilm is, illetve olyan filmek is, melyeket nyilvánvalóan ez a történet ihletett, mint az Angyali szemek és a Stillwater. Maga Knox igazi híresség lett a szabadulása óta, aki amellett, hogy aktivistaként tevékeny, több memoárt írt, podcastokat készít, executive producerként pedig közreműködött most – egyebek között Monica Lewinsky társaságában – az Amanda Knox: Ártatlanul a börtönben (The Twisted Tale of Amanda Knox) című minisorozatban, mely az eddigi legkomolyabb dramatizálása a történteknek.
A sorozat Knox szemszögéből mutatja be nagyrészt a történetet, természetesen jórészt az ő visszaemlékezéseire is támaszkodik, és mivel mind a sztori, mind pedig az alkotógárda erős, joggal lehetett hinni, hogy a szokásos truecrime-toposzokon túlmenő, definitív alkotás készül. Elvégre K.J. Steinberg a Rólunk szól (This Is Us) sorozattal beírta magát az elismert sorozatkészítők közé, ráadásul azt is ígérte, érzékenyebb nézőpontot mutat be a szenzációhajhász true crime helyett. Ami pedig a szereplőket illeti, Grace Van Pattent a tehetséges huszonéves színésznők között szokás emlegetni, ott van a megbízhatóan jó Sharon Horgan és pár neves olasz színész is, főként a Suburrában (sőt, a Hunyadiban is) látott Francesco Acquaroli.
Ehhez képest a sorozat nemcsak, hogy egyenetlen színvonalú, hanem stílusában is csapongó, sőt, néha morálisan is megkérdőjelezhető. A jellemábrázolás finomsága leginkább a Blokád című kurzusfilmünket idézi, azaz a szereplők nemcsak, hogy vagy jók vagy rosszak, de utóbbiak még arcjátékkal és gesztusokkal is nyomatékosítják, hogy ők bizony gonoszok. Ugyanakkor számos kérdésre nem kapunk választ, és miközben nyolc részen át követjük Amanda Knox pokoljárását, az valahogy teljesen mellékes lesz, hogy ebben a történetben nemcsak ő az áldozat: valakit az ő hamis vallomása alapján börtönöztek be, másvalaki pedig még rosszabbul járt, hiszen meghalt.
De Meredith Kercher ebben a sorozatban csak egy tetem, élve csak pár villanásra látjuk, miközben az utóbbi években számos produkciónak sikerült kellően érzékenyen megmutatnia az áldozatok szemszögét is. Ennek az Amanda Knox-sorozatnak ez nem sikerült.
A történetet nagy vonalakban ismertettük a Stillwater című film ürügyén is négy éve: 2007 őszén Meredith Kercher, brit egyetemista az olaszországi Perugiába ment tanulni, ahol összeköltözött három másik diákkal, két olasszal és egy amerikai lánnyal, Amanda Knoxszal. Meredith-et november 2-án holtan találták a szobájában, a lányt megerőszakolták és meggyilkolták. A hatóságok letartóztattak ugyan egy elefántcsontparti bevándorlót, Rudy Guede-et, aki mindenhol otthagyta a DNS-ét, az ujjlenyomatait és a lábnyomait, és be is ismerte tettét, de a nyomozást vezető ügyész, Giuliano Mignini olyan gyanúsnak találta az amerikai lányt és olasz barátját, Raffaele Sollecitót, hogy őket is gyanúsítottként kezelte, noha ehhez mind az indíték, mind a bizonyítékok hiányoztak. Sőt, még Guede beismerő vallomása után is ragaszkodtak hozzá, hogy Knox és Sollecito is bűnrészesek voltak, és egy bizarr kéjgyilkosság keretében hárman végeztek a lánnyal.