Elismered, hogy az egyik legmegosztóbb versenyző páros voltatok az Ázsia Expressz legutóbbi évadában?
Ha valaki valamilyen, az mindig megosztó. Értem ezalatt, hogy szinte mindenről van határozott véleményem, amit nem rejtek véka alá, kiállok az igazamért és megvédem a szeretteimet. Anyukám azt mondja, ő egész életében megosztó személyiség volt. Ezek szerint én is az vagyok. Tudod, én a magam kis buborékában élek. A közvetlen környezetem, a barátaim szeretnek, elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Nekem sosem jelezték, hogy megosztó ember lennék.
Tallós Rita és Barbinek Paula (Fotó: TV2)
Örülsz a második helynek?
Igen, elégedett vagyok a teljesítményünkkel. Főleg annak tükrében, hogy a kalandreality forgatása után derült ki egy orvosi vizsgálatból, hogy autista és ADHD-s vagyok. Könnyebb lett volna a diagnózist előbb tudni, mert a kettő dolog harcban áll egymással.
Az autista részemnek a rendszer, a nyugalom és biztonság a lényeg, nem a komfortzónán kívüli állapot, miközben az ADHD pedig arról szól, hogy gyerünk csináljuk, pörögjünk ezerrel! Ha az utazás előtt született volna meg a diagnózis, háromszor meggondoltam volna, hogy elmenjek-e egy ilyen műsorba. Utólag persze nem bánom, hogy részt vettünk benne, mert örökre szóló élményt adott. Egy biztos: nagyon sokat aggódtam anyukám miatt és gyakran szorongtam olyan dolgokon, amiken esetleg más nem tette volna.
Színész édesapádról, Barbinek Péterről mintha kevesebb szót ejtenél. Jó a kapcsolatotok?
Igen, de ő visszavonultabb életet él. Távol tartja magát a celebvilágtól, és ezt maximálisan tiszteletben tartom, ezért nem is szoktam a kettőnk kapcsolatáról beszélni. Viszont az öcsémék épp most jönnek haza Londonból látogatóba. Jakabnak már van saját családja és egy egyéves kisfia. Nagyon várom, hogy lássam őket. Anyával azért is vagyunk sokat együtt, mert közösen dolgozunk. A művészi vállalkozásunkat, a Liliom Produkciót is együtt csináljuk. Most is készülünk egy színházi bemutatóra, a Meztelen igazság című zenés vígjátékot Rita rendezi, én pedig két szerepet is játszom.
Fotó: TV2
Látod magad öt-tíz év múlva?
Most tanulom, hogyan éljek együtt a diagnózisommal. Keresem az összhangot és a harmóniát a mindennapjaimban. A színházcsinálás anyukámmal az, amiben igazán ki tudok teljesedni legyen szó írásról, rendezésről vagy szerepmegformálásról. A közös színházi vállalkozásunkat feltétlenül prosperáló színházi szerelem projektként látom a jövőben is, csodálatos színészkollégákkal és futó előadásokkal. A napi dolgok tekintetében pedig kevéssel is beérem, szeretek kirándulni és sportolni. A hosszú távú terveim között a nyugalom és a béke szerepel. És remélem, hogy a kutyám és a macskám is meglesznek még tíz év múlva…
A saját család, házasság, gyerekek nem is szerepelnek a tervek között?
Egyelőre nincsenek ilyen ambícióim. Jó, ha az ember talál egy társat, de mint cél, nem fogalmazódott meg bennem. Jól érzem magam egyedül. Szeretek itthon lenni, takarítani, színskála szerint rendezgetni a tárgyaimat, ruháimat. Ne azért ne legyen mellettem valaki, hogy elmondhassam, nem vagyok egyedül! Persze, ha egyszer véletlenül szerelmes leszek, akkor nem zárkózom el.
Barbinek Paula az Ázsia Expresszben (Fotó: TV2)
Elolvasod a rólad szóló kommenteket?
Igen, de nem tulajdonítok túlzott jelentőséget annak, hogy miket írogatnak rólam. Bár bevallom, néha jókat szórakozom rajtuk. Önként vállaltam, hogy részt veszek az Ázsia Expresszben, és ez azzal is jár, hogy a nézőknek van véleményük rólam, aminek gyakran hangot is adnak.
Mi a legidegesítőbb tulajdonságod?
Két dolgot említenék meg. Nem tudom mindig jól kimutatni a szeretetemet – valószínűleg a neurodivergens állapotom miatt. A másik pedig az, hogy szükségem van néha arra, hogy eltűnjek az emberek szeme elől.
Amikor túlstimulált vagyok és pszichésen túlterhelt, olyankor szeretek egyedül lenni és bezárkózni a lakásomba. Tegnap este is vártak egy kiállítás megnyitóra, de ígéretem ellenére mégsem jelentem meg. Kikapcsoltam a telefonomat és hét órakor bezuhantam az ágyba. Szerencsére a barátaim jól ismernek, ők nem is teszik szóvá, ha egy kis időre eltűnök, de mások számára ez biztos idegesítő tulajdonság.
Fotó: TV2
Mi tölt fel és mivel kapcsolódsz ki?
Szeretek főzni. Például a barátaimnak szívesen készítek rizottót. A sport is fontos számomra: anyukámmal közösen van egy személyi edzőnk, illetve elkezdtem rúdtáncolni, mivel a Meztelen igazság című darabban egy rúdtánc-oktatót is fogok játszani. Már itthonra is beszereztem egy fémrudat, amin gyakorolok. Úszni is szoktam, mert a motorbalesetem után a térdemet rendbe kell tenni.
Az Ázsia Expresszben viselt piros hátizsákodnak mi lett a sorsa?
Hazahoztam és kimostam. A szekrényben várja, hogy újra elővegyem. Mivel nagyon jó bele pakolni, adott esetben használni fogom egy újabb kiránduláson. És magamat ismerve még az is megeshet, hogy akkor is stoppolással jutok el a kiszemelt helyszínre.
The post „Most tanulom, hogyan éljek együtt a diagnózisommal” – Barbinek Paulával beszélgettünk first appeared on nlc.