Az élet nem áll meg
Mosab Abushama
A képen egy esküvőjére váró fiatal férfi szerepel Szudánban, ahol a helyi tradícióknak megfelelően lövéssel köszöntik az esküvőt. A fegyver egyszerre jelképezi a házasságkötés örömét és a háború hétköznapjait.
A fénykép centrumában szereplő fiú és a fotográfus Mosab Abushama baráti viszonyban állnak egymással, Abushama telefonnal készítette a felvételt, ami ebben az esetben felerősíti a bensőséges viszony hangulatát. Egy olyan térségben, ahol állandósultak a légicsapások, a választott technikai eszköz könnyű elérése és annak egyszerűbb, gyorsabb használta fontos kritériummá tud válni, valamint feszített és sajátos atmoszférát kölcsönöz a képnek.
A lágy fényben ülő fiatal tekintete elkerüli a lencsét, figyelme előre szegeződik a kezében lévő fegyverre. Fontos kompozíciós elem a bordó szőnyeg mögötte, ami egyszerre sejtet ünnepet és veszedelmet. A zárt kompozícióban elhelyezett fegyverek és a közöttük ülő fiú erőteljesen reflektálnak a fotográfus által leírt helyzetre:
A 2023 áprilisa óta tartó szudáni háború borzalmakat,menekülést jelent, kénytelen voltam elhagyni az otthonomat, ahol nevelkedtem és a város másik részébe kellett költöznöm. Soha nem gondoltuk, hogy ilyen lesz majd az életünk.
Night Crossing
John Moore
A Kínából az Egyesült Államokba irányuló illegális bevándorlás az elmúlt években drámai mértékben megnőtt, ezen a fényképen pedig a helyzet összetettsége tükröződik vissza a nézőre nem csak az árnyékok és a kemény fény barvúros komponálásával.
A meleg árnyalatban csoportosulókat körülvevő zord háttér, valamint a világosabb ég egyszerre nyomja össze az emberek alkotta teret és nyitja ki a mögöttük húzódó égboltot. A földön egymásba gabalyodott emberek szoborszerűségét feloldja, ahogy néhány a képen feltűnő alak bemozdul, ezzel jól érzékeltetve a csoport dinamikáját. A hegyek csúcsai összhangba kerülnek a melegítő kabátot viselőkkel, viszont a sötétség és a záridő alacsonysága miatt érzékletes a statikus természeti jelenségek előtt látni a sérülékeny homályos formákká alakuló emberi sziluetteket.
A pillanat a fénykép közepén összpontosul, a nő és a gyermek egymásba ölelkezése, arcuk láthatósága kölcsönzi a kép valódi lendületét. A több oldalról érkező fény és a különböző természeti, társadalmi kihívásokkal szembenéző emberek zsúfolt kompozíciójában a középre való fókuszálás egy keretet biztosít a fényképész (John Moore) által kívánt értelmezésnek, miszerint a határ menti migráció komplex valóságát akarja ábrázolni, amelyet az Egyesült Államokban gyakran leegyszerűsítenek és politizálnak.
Paths of Desperate Hope
Federico Ríos
A Darién-szoros egy 100 kilométer hosszú, sűrű dzsungel, amely Kolumbiát és Panamát köti össze. Az ezen áthaladó emberek mind Amerika felé tartanak. Federico Ríos fotográfus végigkövette az itt menekülők útját a megpróbáltatásokkal teli terepen, ahol már több mint egymillió ember próbált átkelni. A képen Luis Miguel Arias és lánya, Melissa látható, miközben egy dombot másznak meg.
A kompozíció óvatosan vezeti a szemet balról jobbra, ahogy a kislány fürkészi az apját, aki arcán erős árnyékok jelennek meg, míg a kislány arca világos, tekintete beszédes. Az előtérben szereplő alakok mögött megjelenik az erdő, ami fontos alappillére a helyzet értelmezhetőségének. A fotós térben helyezte el őket. Míg Luis és Melissa a fénykép két legélesebb pontja, úgy a háttérben kivehető elhullajtott hulladékok feltételezik, hogy nem kettesben folytatják útjukat és hogy nem is ők az első átkelők.
A férfi testtartása, rágörnyedése a fára és kezei esése mind fontos jelentéssel bírnak, amik a határon való átkelés nehézségét kiegészíti a menekülés és üldöztetés fizikai és mentális gyötrelmeivel. Emelett, ahogy a kislány szinte ugyanolyan távolságra helyezkedik el a képen, de lejjebb ülve, mint apja, arccal felfelé tekintve dinamikájában is felosztja a képet felnőtt és gyermek között.
A fotóriportok életünk részei
A World Press Photo versenyt minden évben régiók szerint szervezik, és ez tükröződött abban is, ahogyan a kiállítás ki volt alakítva az elmúlt években. Idén azonban az eredeti koncepciót kissé megváltoztatták – erről már Martha Echevarria, a kiállítás menedzsere és kurátora mesélt a 24.hu-nak. Mint kifejtette: „Rájöttünk, hogy számos globális ügy van jelenleg, olyanok, amelyek szorosan összefüggenek egymással, és hatásuk messze túlmutatnak egy-egy adott régión. Az olyan kihívások, mint a migráció, a fegyveres konfliktusok, az éghajlatváltozás és a politikai válságok, mind összefonódnak. Ha egy kicsit távolabbról nézzük őket, világossá válik, ezeknek hátterében gyakran azonos tényezők húzódnak. Az éghajlatváltozás például hatással van a migrációra, a háborúk szintén tömegeket késztetnek arra, hogy elhagyják otthonukat, viszont maga a migráció is visszahat a konfliktusok és háborúk alakulására.” Úgy fogalmazott
Az idei kiállítás megtervezésekor a cél az volt, hogy ezeket a témákat kiemeljük, és megmutassuk, hogyan hatnak egymásra, hogyan alakítják a mai globális eseményeket ezzel megadva a látogatóknak a lehetőséget arra, hogy valóban közös kihívásokként tekintsenek rájuk. Olyanokként, amelyek mindannyiunkat érintenek, függetlenül attól, hol élünk.”
Az erőteljes politikai fókuszú fotók között találhatók olyan képek, amelyek Donald Trump elnök elleni merényletkísérletet, a németországi jobboldal erősödését, valamint a venezuelai ellenzéknek a régóta fennálló diktatúra elleni küzdelmét ábrázolják. A konfliktusok tekintetében vannak fotók, amelyek az ukrajnai és a gázai háborút ábrázolják, de több olyan kép is található, amely bemutatja, hogy bizonyos országokban – például Kenyában, Grúziában, Bangladesben – az emberek, gyakran a fiatalok, fellázadnak és szembeszállnak a körülményeikkel, és hogy a különböző közösségek összefognak az igazságtalanság ellen. Számos kép foglalkozik azzal is, hogy a politikai helyzet változása milyen közvetlen hatással lehet a migrációra, például a Közép-Amerikából az Egyesült Államokba, valamint a korábbi gyarmatokról Európába irányuló migrációval kapcsolatos képek.
Arra a kérdésre, hogy van-e „helyes módja” a Worl Press Photo kiállítás megtekintésének, kurátor azt válaszolta, nem, „nincsen”. Hozzátette, hogy természetesen a kiállítás különböző részekből áll, de nem egy hagyományos tér, az emberek szabadon járhatnak-kelhetnek benne. Minden kép magasan képzett profi fotós munkája, de ez nem jelenti azt, hogy csak szakértők tudják értékelni és megérteni őket. Mint mondta: „A látogatók fotóriportokat látnak, és a fotóriportok nagyon is részei a mindennapi életünknek.”
The post Fotóriporteri optikán keresztül érthetjük meg, miért ezek a legjobb sajtófotók first appeared on 24.hu.