„Most Orbán és társai dicsőségesnek mondják a történelmünket. Ez több mint nevetséges. A magyar történelem csak vereségekből áll” – mondta Krasznahorkai László egy január végi interjúban Stockholmban, miután a svéd fordítójával együtt átvette a Herscht 07769 című regényéért odaítélt Kulturhuset Nemzetközi Irodalmi Díjat.
A beszélgetés valamennyire kiverte a biztosítékot a jobboldalon, és nem csak a fent idézett mondat miatt. A korábban Berlinben, mostanában Budapest mellett inkább a Monarchia más városaiban, Triesztben és Bécsben élő Krasznahorkai szerint Trianon traumáját Orbán Viktor és a szélsőjobb sikeresen használja fel.
Az író egy szélsőjobbos tüntetés „Vissza Trianont” plakátját felidézve magyarázta, hogy már minden teljesen mindegy: „Trianon egy párizsi kastély volt, ahol a békeszerződést aláírták, semmi más. Ennyire műveletlenek ma az emberek” – magyarázta. „Ma Magyarországon már nincs remény, és ez nemcsak az Orbán-rezsim miatt van, hanem az ilyen emberek miatt is. A probléma nemcsak politikai, hanem társadalmi is. Ez egy elveszett generáció” – mondta. „A demokrácia nagyon törékeny, hatalmas a jogfosztott, tanulatlan tömeg, és nagyon sok a szemétláda. Egy teli vasúti kocsiban elég, ha egy neonáci van” – idézte Krasznahorkai szavait a svéd szerző, hozzátéve, hogy az elmúlt tíz évben Magyarország EU-ellenesebbé vált, és felerősödött a bevándorlókkal és a menekültekkel szembeni retorika.
A fideszes sajtó levegőt is alig kapott az interjú után, gondolnánk, de ez így túlzás. Bayer Zsolt, akitől a legnagyobb indulatot várná az ember, volt az, akit inkább szomorúvá, mint dühössé tett a svédországi interjú. „Nem tudjuk, miért mondta, nem tudjuk, miért gondolja – írta. –Annyi bárdolatlanság, gonoszság van ezekben a szavakban, hogy én nem is szeretném tudni. Sok jó művészt fel tudok sorolni, akik zsidóztak, magyaroztak, saját országukat csepülték vagy épp totalitárius eszme szolgálatába álltak, ettől még jelentős alkotók voltak, ebbe a sorba illeszkedik Krasznahorkai is. Ettől még végtelenül visszataszító, amit mond, már amennyire egy szamárság visszataszító lehet.”
Ebben az interjúban amúgy Krasznahorkait a Nobel-díjról is megkérdezték, ezt válaszolta: „Nem akarok hazudni. Nagyon érdekes lenne megkapni ezt a díjat. Igazán meglepődnék azonban, ha megkapnám. De a figyelem? Ma egy stockholmi gyógyszertárban voltam. Senki sem tudta, hogy ki vagyok. Az irodalmi világ egy nagyon szűk kör. Az emberek talán vesznek könyveket – na de milyen könyveket?”