Jópár évvel ezelőtt a vizafogói lakótelep egyik panelházából kilépve, a zuhogó esőben kellett hazasétálnom, az éjszaka közepén. Egy lélek sem volt az utcán. Hazafelé igyekeztem, amikor megláttam egy idős hölgyet a kutyájával. Úgy ömlött az eső, mintha dézsából öntenék, de ő csak állt ott az úton mozdulatlanul, és engem bámult. Hátborzongató volt. Ahogy az utca végére értem, megláttam a sarkon egy telefonfülkét. Arra gondoltam, ha most megszólalna, biztosan halálra rémülnék.
Ahogy mellé értem megcsörrent, engem pedig tetőtől talpig kirázott a hideg, annyira megborzongtam.
Mondanom sem kell, hogy onnantól futólépésben mentem hazáig, ahol zihálva meséltem a családnak mi történt. De ez semmi ahhoz képest, amit az újpesti lakótelep frissen beköltöző lakóinak kellett átélnie a 60-as 70-es években – legalábbis a kísértethistóriák szerint, amelyek a neten is fellelhetők.
Pozsonyi utcai lakótelep (Fotó: Főfotó/Fortepan)
Az újpesti Pozsonyi utcai lakótelep a ’60-as évek nagyszabású panelprogramjának egyik része volt, és a mai napig Magyarország legnagyobb ilyen városrésze 17 ezer lakásával. Ám az építéstől kezdve egészen napjainkig számos nyugtalanító történet kapcsolódik hozzá.
Mint kiderült, a paneltömbök egy felszámolt temetőre, a Magdolnavárosi sírkertre épültek, és bár a hivatalos iratok szerint a maradványok többségét elszállították, az építkezés közben rendre kerültek elő emberi csontok. Nem csoda, hogy már a munkálatok alatt is különös pletykák terjedtek maguktól beinduló gépekről, meghibásodott eszközökről és rejtélyes balesetekről. Egy biztonsági őr arról számolt be, hogy éjszakánként árnyakat látott elsuhanni az építkezésen.
A Magdolnavárosi temető a huszadik század elején a város egyik legsötétebb környékének számított: gazdátlan állatok, rendőrök elől bújkáló kétes alakok, és csellengő fiatalok gyűjtőhelye volt, ahol fényes nappal sem volt biztonságos járni. 1915-ben egy vonat szikrája fél kilométer hosszan felégette a kiszáradt sírkertet, amitől még elhagyatottabbá vált. A Megyeri temető 1921-es megnyitása után a régi sírkertben megszűnt a temetkezés, 1955-ben pedig tervszerűen felszámolták. A maradványok nagy részét ekkor szállították át az új köztemetőbe.
A beköltözés után sem szűntek meg a nyugtalanító esetek a Pozsonyi utcai panelekben. A lakók közül sokan lépteket, kopogásokat, recsegő zajokat hallottak otthonukban az éjszaka csöndjében. Előfordult, hogy a villany magától le vagy felkapcsolt, a televízió és a rádió pedig minden ok nélkül váltott csatornát, vagy ki-bekapcsolt.
Többen arról számoltak be, hogy úgy érezték, mintha láthatatlan kéz érintené meg őket, néha lágyan simogatva, máskor viszont olyan erővel lökve, hogy álló helyükben eldőltek.
Egyes lakásokban kísérteties suttogások zavarták az ott élőket, másokat rendszeres ütemes kopogások tartottak ébren.
Kilátás a Pozsonyi utca 4/b számú panelházból az Angyalföld kocsiszín felé (Fotó: Szalay Zoltán/Fortepan)
A legkísértetiesebb dolgok egy panelház tizedik emeletén történtek. A munkások állítólag árnyakat és furcsa fényeket láttak a legfelső szinten, ahol gyakran voltak áramkimaradások is. Előfordult, hogy orrfacsaró bűz lengte be az emeletet, amitől nem lehetett megszabadulni. Egy alkalommal egy meghibásodott vízcsap elárasztott öt emeletet, majd ugyanebben a lakásban váratlanul tűz keletkezett, ami átterjedt a szomszédos helységekre is. Végül az emeletet vasráccsal zárták le, és még a liftből is kiszerelték a tizedik emelet gombját.
Az új lakók között hamar elterjedt, hogy valami nagyon nincs rendben a környékkel.
Egy házaspár például arról számolt be, hogy az esti kutyasétáltatás közben egy négytagú családot láttak pánikszerűen kirohanni a házból.
Egy másik legenda szerint az újpesti templom harangszavára éjfélkor egy kislány jelenik meg a házak között, mintha hazafelé sietne, mögötte árnyalakok sokaságával.
Pozsonyi utcai lakótelep, 1971. (Fotó: Faragó György/Fortepan)
Voltak, akik nem tudtak együtt élni a furcsa jelenségekkel, ezért eladták otthonukat, annak ellenére, hogy nagy volt a lakáshiány ebben az időben. Hiába hívtak szakembereket, hogy átvizsgálják a vezetékeket és a falakat, semmilyen műszaki hibát nem találtak, ami megmagyarázhatta volna a bizar jelenségeket.
Mára a „Szellemtelep” hírneve ugyan megkopott, az idősebbek közül bizonyára sokan tudnának még rémtörténeteket mesélni a baljós árnyakról, amelyek egy felszámolt sírkert nyugalmát keresték. Ugyanakkor köztudott, hogy a panelházak vékony falain a zajok könnyen átszűrődnek, és a mai napig sok problémát okoz az elektromos hálózat, így a korabeli riadalmaknak valószínűleg inkább ezek lehettek az okai. Persze az sem kizárt, hogy egyesek kihasználták a közhangulatot, és saját történeteikkel ijesztgették a környék lakóit.
The post Kísértetek tartották rettegésben az újpesti Pozsonyi utca panellakóit first appeared on nlc.