„A téboly egy neme” – felelte Herczeg Jenő egy interjúban arra a kérdésre, hogy miért is okozhatnak neki olyan nagy örömet a gyűjteménye darabjai. A népszerű színművész ugyanis ceruzákat gyűjtött, és egy bulvárlap érdeklődésére 1938-ban hosszan mesélt a kincseiről, a világító ceruzáról és arról, amiben kockajáték volt elrejtve, a hőmérősről és az öngyújtósról. „Néha éjjel, ha korán megyek haza, úgy három-fél négy órakor, és nem tudok elaludni, kinyitom a fiókokat és szortírozom a ceruzákat. A hajnal meg ott ér.” Ebben a néhány mondatban felsejlik a gyűjtők minden öröme és bánata.
Urbán Tamás / Fortepan 1976.
Vimola Károly / Fortepan Bolhapiac a Petőfi Csarnoknál 1990-ben.
Ide vágó statisztikát nem találtunk, de vélhetően többen vannak azok, akik saját örömükre gyűjtenek pipákat és képeslapokat, ásványokat és kaktuszokat. Kikapcsolódásként tekintenek a hobbijukra, élvezettel, nem egyszer szenvedéllyel feledkeznek bele. De vannak olyanok is, akik az első darabjuk megszerzésétől kezdve befektetésnek gondolják a kollekciójukat, vagy menet közben ébrednek rá, hogy esetleg pénzt is hozhat a konyhára.
Sajó István / Fortepan Sajó István építész családtagjai debreceni otthonukban 1946-ban.
Szöllősy Kálmán / Fortepan Cukorkakínálók és asztaldíszek gyűjteménye a Ruszwurm cukrászdában 1939-ben.
Abban azonban mindannyian megegyeznek, hogy pénzt és időt áldoznak a passziójukra, a helyigényes tárgyak miatt sokan még konfliktust is vállalnak a családtagjaikkal… Az igazi szenvedéllyel épülő gyűjteményeknek híre szokott kelni, a baráti kör, ismerősök érkeznek az új és még újabb tárgyakkal. Szerencsés eset, ha a gyűjtő otthona alkalmas a kincsek tárolására, esetleg bemutatására, vagy ha a lakást kinövő gyűjteménynek valaki felajánl egy helyet. Így született a Lámpamúzeum Zsámbékon, az Antikkályha-gyűjtemény Gyenesdiáson vagy a Hajózási Múzeum Zebegényben.
Németh Tamás / Fortepan 1960.
Klösz György | Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.12.022 / Budapest Főváros Levéltára / Fortepan A nádasladányi Nádasdy-kastély dohányzója 1895–99 között.
A hobbi nem csak a kisembereké: III. Viktor Emánuel olasz királyról feljegyezték, hogy szenvedélyesen gyűjtötte a régi pénzeket és érmeket. Ha hinni lehet a Nemzeti Újság cikkének, akkor a kollégája, XIII. Alfonz jóval extravagánsabb volt. A spanyol király „a legnagyobb hidegvérrel gyűjtötte össze mindazokat a fegyvereket, bombákat, méregfiolákat és más gyilkoló szerszámokat, amelyek az élete ellen elkövetett számtalan merénylet emlékei” voltak.
4 fotó
Károlyi Mihályné Andrássy Katinka az emigráció éveiben, Párizsban régiségüzletet vitt (üzlettársakkal együtt), ahová az Erdélyi Hirlap 1927-ben tudósítót küldött. A volt köztársasági elnökné többek között arról mesélt, hogy bútorokat, képeket és antik műtárgyakat kínálnak, gyűjtők keresik fel őket, ő pedig nem egyszer maga is elutazik vidékre, és aktívan részt vesz a féltett, drága, ódon bútorok beszerzésében, Párizsba szállításában.
Francia Nemzeti Könyvtár / Fortepan Balra Károlyi Mihályné Andrássy Katinka 1927-ben.
Egy hétköznapi gyűjtő döntéseit számtalan dolog befolyásolhatta. Voltak divathullámok, az újságok és a filmhíradók gyakorta mutatták be, hogy mi érdekli a filmsztárokat vagy a politikusokat (patkószög és sétapálca, gyűszű és miseruha, groteszk figurák és utazásokról hozott emléktárgyak). Számított, hogy mennyibe került egy-egy darab, hogy gyerekkorból eredő passzióról vagy hirtelen jött ötletről, kínálkozó alkalomról volt-e szó. A könyv, a bélyeg, a szalvéta állhat az első helyen, de a babák, a porcelán- vagy üvegdíszek, a növények, az érmék rajongói is rengetegen voltak (és vannak). A műtárgyakhoz, ékszerekhez, cipőkhöz és luxuscikkekhez már több pénz kellett.
Bojár Sándor / Fortepan Országjelzések gyűjteménye egy bukaresti Ford Cortina csomagtartóján 1965-ben.
Sárosi Imre / Fortepan Söralátét-gyűjtemény 1956-ból.
Faragó László / Fortepan Pecsételés az igazolófüzetbe az Országos Kéktúra egyik ellenőrzőpontján 1967-ben.
A II. világháború után újraindult első tematikus körök a bélyeggyűjtőket invitálták. Egy miskolci sportegyletben már 1946-ban ülést tartottak, rá másfél évvel pedig százezer bélyeggel újranyílt a Magyar Posta bélyegmúzeuma. „Politikai különlegessége a kiállításnak az a Hitler-bélyegsorozat, amelyet még a náci Németországban gyártottak. Az akkor kinyomott bélyegkészleteket most felhasználják, de Hitler gyűlölt profiljára börtön-jelképes rácsos felülnyomást alkalmaznak”.
Bauer Sándor / Fortepan Bélyeggyűjtőklub a Vasas Kultúrházban (később Csili Művelődési Központ) 1955-ben.
Bor Dezső / Fortepan 1940.
Urbán Tamás / Fortepan Az I. Országos felnőtt filatelista vetélkedő döntője a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének budapesti székházában 1975-ben.
A filmsztárok gyűjteményeiről szóló könnyed beszámolók is átadták a háború után a helyüket a (bélyeg)gyűjtés pedagógiai jelentőségét fejtegető esszéknek. Megállapították, hogy ismeretszerzéshez és barátkozáshoz kiváló foglalatosság, és megírták, hogy a Szovjetunióban a bélyeggyűjtés a népművelődés eszközeként szerepel az iskolai órarendben. De azért idővel a szocializmus sztárjainak a gyűjteményei is bekerültek a képes újságokba…
Mészáros Zoltán / Fortepan Dr. Szabó Árpád mérnök, tanár kaktuszgyűjteménye a budapesti Sashegyi út 1-ben 1967-ben.
A hivatalos gyűjtés egyik hazai fellegvára, a Szépművészeti Múzeum is hamar, 1946-ban, 1947-ben kiállításokat rendezett, annak ellenére, hogy az épületet magát csak fokozatosan tudták helyrehozni. 1955-ben értesítőt adott ki az intézmény az első 10 év szerzeményeiről. A nyugatra menekített és hurcolt műtárgyak egy részét sikerült visszaszállítani, a gyarapodásról pedig így írtak: „vétel, egyes művészek műtermi hagyatéka, más múzeumok profiljának rendezése vagy elhagyott tulajdonként kerültek tárgyak a múzeum törzsanyagába”. Példaként említik a ritka ciprusi vázakollekciót, amit a Széchenyi-családtól vásárolt meg a múzeum „kedvező feltételek mellett”, vagy „a fasiszták által meggyilkolt kiváló műgyűjtő, Fleissig József az örökösök által a múzeumnak adományozott értékes darabjait”.
Kriss Géza / Fortepan Waldmüller György Ferdinánd Szentgyörgyi Imréné arczképe című festménye és rajongója a Szépművészeti Múzeumban 1983-ban.
Adattári Gyűjtemény / Magyar Nemzeti Galéria / Fortepan 1960.
Külföldi mintára jött létre a dorogi kultúrházban az ’50-es évek végén a „Ki mit gyűjt?” klub. A célját így határozták meg: „munkája nyomán a gyűjtők minél eredményesebb cserélési lehetőségeket építhessenek ki maguknak”. Eleinte a gyufacímke- és képeslap gyűjtőket hozta össze, de hamarosan tágult a kör, még kiállításokat is rendeztek a tagok. A sikerre jellemző, hogy 1962-ben ankétot kellett összehívni, ahol az alapítók mellett ott ült a Hazafias Népfront, a SZOT, a Művelődésügyi Minisztérium és a Legújabbkori Történeti Múzeum képviselője is.
„A régóta szunnyadó hazai gyűjtőkedv úgy felgerjedt”, írta a gyűlésről tudósító Népszabadság, hogy a dorogiak már képtelenek voltak megbirkózni a mozgalommá nőtt klubhálózat anyagi és szervezeti feladataival, és a további munkához állami segítséget kértek. Meg is kapták a minisztérium osztályvezetőjétől: „fontos és időszerű feladat az aprógyűjtés ízlést fejlesztő, ismereteket terjesztő, műveltséget fokozó, agitációs és propagandapotenciált hordozó elemeinek ápolása, ojtogatása, nyesegetése.”
Mészöly Leonóra / Fortepan 1938.
Alföldy Mari / Fortepan 1941.
Ha már összegyűltek, megrótták a Gyufagyár Vállalatot is, mondván, az nem fordít elég gondot a címkék, és különösen a reklám- és propaganda jellegű címkék tárgyának megválasztására és kivitelére. Ezt megszívlelhették, mert a Fortepan őriz képet már megfelelően felcímkézett skatulyákról a ’60-as évek végéről. A Ki mit gyűjt? mozgalom ezután „megfelelő módszertani útmutatókkal ellátva” országszerte leginkább kultúrházakban, szakkörként működött tovább, sok ezer taggal, határon túli kapcsolatokkal, egészen az évtized végéig.
Pálinkás Zsolt / Fortepan 1969.
Fortepan 1900.
Háberl Aladár / Jánossy Virág / Fortepan 1929.
Az ezt követő évtizedekben is rendre érkeztek a slágertárgyak, (nyugati) dezodorok és tusfürdők, üdítős dobozok, matricák, moncsicsik, kitűzők. Közülük többről írtunk már korábban, ahogy érintettük a Heti Fortepan-cikkekben a gyűjtés lélektanát is. Maga a Fortepan is gyűjtemény, alapítója, Tamási Miklós tavasszal osztotta meg a gondolatait a gyűjtésről (és a lomtalanításról), írtunk a (fotó)gyűjtemények sorsáról az épp tíz évvel ezelőtt leégett UVATERV-archívum kapcsán, vagy a Kiscelli Múzeum Virtuális leletmentés programjáról. Nézegettünk autogramokat, dizájndarabokat és bundákat, elkísértük a nép(művészet)i tárgyak után padlásokon kutató városiakat és az egyéniségüknek megfelelő öltözékek gyűjtőit is.
3 fotó
A cikk elején megismert ceruzagyűjtő sztár, Herczeg Jenő szépen zárta le annak idején a nyilatkozatát: „Ez a rajongás még gyermekkoromból származik. Emlékszem, hogy kiskoromban eldugtam a ceruzáimat, csak hogy újat kelljen venni a papírüzletben. »Megőrültem« a papírüzlet szagától, az irkaszagtól, a léniaszagtól. Boldog voltam, ha bemehettem egy-egy papírkereskedésbe. A ceruzaszagot azóta is szeretem.”
Írta: Lukács Zsolt | Képszerkesztő: Virágvölgyi István
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/gyujtes
Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a [email protected] e-mail címre!
The post Gyűjtők és kollekciók – idő- és pénzpazarlás vagy intellektuális elfoglaltság first appeared on 24.hu.