Mit kell tudni a társulatról?
A Recirquel társulat egyben egy művészeti alkotóműhely is, ahol a kiváló előadóművészek mellett nagyon sok kreatív szakember is dolgozik. Az elmúlt 14 évben a társulat védjegyévé vált az az egyedi kifejezésmód, amelyben alkotunk, a cirque danse, azaz a kortárs tánc és a cirkuszművészet ötvözése. Ez hozta meg a nemzetközi hírnevet a társulatnak, ma már a világ top három újcirkuszi társulata közé sorolnak minket. A Recirquel rendszeres fellépője a vezető művészeti központoknak, színházaknak és a legnagyobb kulturális fesztiváloknak New Yorktól Dél-Koreáig.
Hogyan kerültetek közel az immerzív színházhoz?
Gyermekkorom óta imádom, ha teljesen bele tudok merülni abba a valóságba, amelyben maga az attrakció van, de a társulat is már hosszú évek óta kísérletezik az immerzív színház műfajával. A Kristály című újcirkuszmesénket nyolcadik éve játsszuk, ami szintén egy immerzív előadás, a közönség ott is szabadon közlekedik a térben a művészek között, később pedig megalkottuk az IMA című produkciót is. A Walk My World lényege is ez: nézőként belekerülsz egy másik valóságba, ami a Millenárison mintegy 6000 nézetmétert jelent, és ami teljesen elfelejteti veled azt, hogy abban a pillanatban hol vagy időben és térben.
Hirling Bálint
Hogyan született meg a Walk My World ötlete?
A alapgondolatot több mint öt éve írtam le először. Találtam egy idézetet Vergilius Aeneis című művéből, majd elkezdtem olvasni a történetet: egy nagyívű, világhódító, új világot feltáró mítoszt, melyben a főhős rátalál új hazájára. Ráadásul egy nagyon erős szerelmi szál, Aeneas és Dido tragikus története is helyet kap benne, így ez lett a fő történetünk, keresztül szőve elképesztő mitológiai figurákkal és eseményekkel, melyeket a legtöbben jól ismerünk.
Hogy esett a Millenárisra a választás?
Négy éve már az Üvegcsarnokban játsszuk a Kristály című előadásunkat, és amint megláttam a Nagycsarnokot, az agyam azonnal elkezdte belerajzolni a térbe az új produkciót is. Az előadótér megalkotása komoly tervezés eredménye, de a Millenáris amúgy is elképesztően jól működik az immerzív színházi élménnyel. Szinte magától is egy kész labirintus az egész tér, lépcsőkkel és átjárókkal, mi pedig alkalmazkodtunk az indusztriális stílusához.
A néző hogyan tudja összeegyeztetni a viszonylag modern környezetet, kiegészítőket, kellékeket a történet ókori világával?
A formák a valóság és a fantázia között lebegnek, így könnyű az átmenet. Az installációk jól illeszkednek az 1900-as évek végi Millenáris stílusához, ám amikor belépsz, a tér maga nagyon bensőséges. Sok kisebb, az istenek és halandók személyes otthonaiként működő térrel, és helyet kap benne egy több száz négyzetméteres labirintus is, ahol valóban ott van a Minótaurosz, akit jól ismerünk a mítoszok világából.
Mennyire működik a nézőknél ez a fajta szabadság, hogy nincs megszabva az irány, a történet folyása?
Ahhoz tudom a leginkább hasonlítani, amikor az ember belekerül egy álomba, ahol saját maga irányít. Azt a karaktert, azt a jelenetet követheted, aki és ami közel száll a szívedhez. Nagyon izgalmas élmény, hogy akár döntést is hozhatsz: ha látod, hogy Juno istennő épp elkezdi előkészíteni a gyilkosságot az ő saját terében, és elindul, hogy meggyilkolja a trójai katonákat, akkor az egész folyamatát lekövetheted. Ám ha Juno közben találkozik a Minótaurosszal, aki szintén készül valamire, akkor dönthetsz arról, hogy melyiküket követed tovább.
Hirling Bálint
Milyen érzés egy nézőnek ez a láthatatlan jelenlét?
Nagyon intenzív, amikor ott vannak tőled egy karnyújtásnyira, a szereplő viszont nem lép veled interakcióba, nem visz magával, csak mint egy láthatatlan megfigyelő vagy jelen a térben. Mintha lenne rajtad egy maszk, egy álarc, amitől szinte láthatatlan leszel. Mintha egy kulcslyukon keresztül néznéd azt, amit szinte nem is lenne szabad.
Nincs benne az az érzés, hogyha karaktert választok, és azt követem, akkor esetleg lemaradok valamiről?
Több mint 200 jelenet van, én azt gondolom, hogy bármilyen formában teljes élményt kap bárki, aki részt vesz ebben. Negyven installáció, harminckét szereplő és több mint tízezer kellék: szerintem annyira bele tud feledkezni a néző a részletekbe, hogy bárki számára nagyon telített lesz az élmény. Sőt, azt is el tudom képzelni, hogy egy ember akár többször is visszajön megnézni, hogy még több részletet és jelenetet fedezzen fel. Egyébként lesznek olyan nagyobb jelenetek is, ahol az összes karakter egy helyszínre megy, őket pedig különböző irányokból követik a nézők, így lesz olyan, amikor mindenki egy helyen, egyszerre látja az eseményeket.
Hány ember munkája mindez?
Több mint 130 fő a teljes szakmai stáb, az előadásban harminckét tánc- és artistaművésszel dolgozunk. Egy teljesen nemzetközi szereplőgárdát válogattunk össze kilencszáz művész közül. Ők ma a világ top művészei. Argentína, Chile, Brazília, Kanada, Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Csehország, Németország, Belgium, Magyarország, Ukrajna ‒ szinte mindenhonnan érkeztek hozzánk művészek. Elképesztően tehetséges emberek dolgoznak a stábban, legyen az a kreatív részleg, a technikai csapat vagy a finom részleteken munkálkodó képzőművészek.
Hogyan lesz megtekinthető a produkció?
November 5-én startol a Walk My World, attól kezdve hétfő és kedd kivételével minden este látható lesz. Egyelőre decemberig hirdettük meg az előadásokat, de akkora az érdeklődés, hogy most úgy látjuk, januártól folytatjuk. Úgy találtuk ki a produkció koncepcióját, hogy akár hosszú távon is működni tudjon Budapesten, mind a magyar nézőknek, mind az idelátogató külföldiek számára is. A meghirdetett napokon 19-22 óra között lehet bent tartózkodni az előadás területén, egy kis elcsúsztatással fogjuk beengedni a nézőket, hogy mindenki megkaphassa azt a bensőséges élményt, amit az előadás kínál.
The post „Mintha az ember belekerülne egy álomba, ahol saját maga irányít” – novembertől Budapesten látható a Recirquel új, immerzív előadása, a Walk My World first appeared on 24.hu.