Jövő évi utolsó arénakoncertjéről, új albumáról és a rendszerrel szembeni elégedetlenségéről is beszélt Bródy János a HVG-nek adott interjújában.
A zenész szeptemberben jelentette meg Az első 80 év című albumát – ezen helyet kapott a tavaly megjelenő, a Megafonra és a propagandára utaló dal, a Mondd, te mit hiszel is. A lemez kapcsán elmondta, hogy az ő korában a dalok már szükségszerűen magukban hordozzák az összegző jelleget, ezzel együtt áttekintette, hogy élete első negyven évét diktatúrában élte le, ahol egy idő után érvényesülni kezdett az egyéni szabadságjogok tisztelete, épp ezért tűnt úgy, hogy érdemes küzdeni a szabad véleménynyilvánításért, a művészetek szabadságáért. A második negyven évének fele már a szabadságban telt, de az elmúlt tizenöt évben úgy érzi, egyre jobban szűkülnek be a határok. „A rendszerváltás előtt a nemzeti érzés volt egy nem kívánatos megjelenési forma, mert az nem fért össze az internacionalizmussal. Akkor a hagyományokat háttérbe szorították, számomra viszont fontos volt ezek képviselete. Most viszont úgy érzem, egy olyan világba kerültünk át, amikor a nacionalizmus, a nemzeti eszme torzul el. És erre az eltorzult nacionalista eszmére épült fel egy önkényes uralmi rendszer, egy egyetlen vezér köré épült feudális társadalmi rend, ahol egyre kevésbé számítanak a számomra fontos polgári szabadságjogok.”
A jelenlegi rendszerben az zavarja igazán, hogy egyre inkább megosztott az ország.
Én azt várnám el a mindenkori politikai vezetéstől, hogy próbálja integrálni a társadalom különféle csoportjait. Bevallom, amikor 2010-ben kétharmaddal kormányra került a Fidesz, hajlamos voltam azt hinni, hogy egy ilyen fölényes és mindenre kiterjedő választási győzelemmel konszolidálni lehet az országot. Rendkívül csalódott vagyok, hogy ehelyett mennyi pénz, akarat és politikai szándék ment el arra, hogy szembefordítsák egymással az embereket, pedig ez az ország közös teljesítményét is amortizálja. A szovjet birodalomból felszabadult kelet-európai országok között három-négy évtizede mi álltunk a legközelebb ahhoz, hogy csatlakozunk a nyugat-európai polgári demokráciákhoz. Orbán Viktor 2007-ben még azt üzente a jövő ifjúságának, hogy soha ne térjünk le a nyugati orientációról, továbbá hogy »lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik.« Ennek a megtagadása és elárulása fáj a leginkább. Azt gondoltam, hogy a komp ország hajója kiköt a nyugati oldalon, de egyre inkább azt látom, hogy sodródunk kelet felé. A magyar kultúra egy évszázadok óta sok millió, nagyon különböző kulturális szálból összeszőtt tarka szőnyeg, amire a világ is elismeréssel tekint, mert ez volt sok nagy művészünk és tudósunk kiindulási pontja. Ezt leönteni narancsszínű festékkel pontosan olyan bűn, mint vörössel vagy feketével leönteni.
Az idei fesztiválokat jellemző mocskosfideszezésről azt gondolja, hogy az új korosztály, akinek egész eddigi életük során Fidesz-kormányzás volt, így reagál a közbeszédre és indulatra, amelyet többféle csatornán keresztül sugároznak feléjük. Úgy véli, hogy egy művésznek igenis feladata, hogy kritikusan szemlélje a világot, aki pedig ezt nem teszi, és a hatalom szolgálatába szegődik, az „előbb-utóbb kritikátlan propagandista lesz.”
Az is kiderült az interjúból, hogy Bródy sajátos módszert választott arra, hogy a közösségi médiában megnyilvánuljon: dalokkal kommentel. „Amikor hazug propagandát látok a közösségi hálón, mindig feltámad bennem az indulat. És ahelyett, hogy írnék valami durvább hozzászólást, felteszek egy odaillő dalt. Nekem ez a kommentelési szokásom. Úgy érzem, hogy a dalaimban tudom a legjobban kifejezni magam. És talán még mindig él az a meggyőződésem is, hogy az énekelt ritmusos szöveg jobban kötődik az emberi lélekhez és emlékezetesebbé válik, mint az írásos.”
A jövőre nyolcvanadik születésnapját ünneplő zenész elmonda azt is, hogy úgy érzi, a jövő áprilisi arénakoncertje az utolsó lesz. Egyértelmű visszavonulásról nem beszél, inkább arra utalt, hogy ilyen jellegű nagy rendezvényekre nem fog már vállalkozni.
Nekem már nem lesz következő nyolcvan évem, de remélem, hogy ezek a dalok a maguk módján még évtizedek múltán is jól jelzik majd a visszatekintőknek, hogy miként telt el az első 80 év.
The post Bródy János: „Csalódott vagyok, hogy mennyi pénz, akarat és politikai szándék ment el arra, hogy szembefordítsák egymással az embereket” first appeared on 24.hu.