Kitört a járvány, az aranyszínű sárgaság fitoplazma 15 borvidéken van jelen. A Bussay-pince az első áldozatok egyike Zalában. Szőlő utca után szőlőkabóca – mit miért tesz a kormány, ha tesz. Hogy működik a betegség, mi a lényege, van-e ellenszere. Védekezni nagyon kéne, de kicsit sem egyszerű. A lábmunkát nem lehet megspórolni. Olajfák Csörnyeföldön.
„Most mindenhonnan ez folyik, csak számunkra már későn” – mondja Kiss Tamás, a Bussay-pince szőlésze-borásza-résztulajdonosa Csörnyeföldön, a birtokhoz tartozó szőlősorok között. Pontosabban: a szőlősorok romjai között. Amiről Kiss Tamás beszél, az az új szőlővész, az aranyszínű sárgaság fitoplazma, más néven a flavescence dorée szőlőbetegség, ami igazán látványosan az idén robbant be Magyarországon.
Hogy valóban mindenhonnan ez folyik-e, megközelítés kérdése. A szakmában, mint kiderült, régóta téma a téma, ám az országos médiát még mindig csak mérsékelten mozgatta meg. Én éppenséggel a bor és a borkultúra iránt érdeklődő ember vagyok a 90-es évek óta – sokáig napi rendszerességgel írtam róla –, 2025 nyara előtt mégsem tudtam kb. semmit erről a katasztrófáról.
Merthogy ez már az: ott tartunk, hogy a 22 magyarországi borvidék közül 15 területén igazolták a betegség jelenlétét, és bár pontosabb becslések egyelőre nincsenek, a fertőzött hektárok számát több ezerre teszik. (A magyar borvidékek összterülete 56 ezer hektár.) Az aranyszínű sárgaság már olyan, ikonikusnak számító bortermő helyeken is súlyos gondot jelent, mint a Szentgyörgyhegy vagy a Somló, miközben komplett birtokok mennek tönkre, nullázódnak le.
Ez történt a Bussay Dorottya–Kiss Tamás házaspár esetében is, akik Zalában gazdálkodnak, és akik szőlőit az első közt tarolta le a vész. Ami náluk nem most, hanem évekkkel ezelőtt ütötte fel a fejét. A fitoplazma magyarországi jelenlétét, ahogy az a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) honlapján is olvasható, 2013-ban igazolták először, éspedig a Csörnyeföldhöz közeli Lentihegyen. Egy 2016-os, a Bor és Piac című szaklap által szervezett kerekasztal-beszélgetés leirata tanúsítja, a szakemberek – vagyis minimum egy részük – már akkor súlyos problémaként értékelték a fejleményeket, átfogó, általánosan elfogadott, a borászok-borászkodók legszélesebb körének figyelmét érdemben felkeltő intézkedésekről azonban nem találtam információkat.
Bussayéknak elsőként a traminijük pusztult el, utána a pinot noirjuk, majd sorban szinte minden, csak a merlot viselkedik ellenállóként. Az olaszrizlingjük egy része is tartja még magát, de az idei szüretkor onnan is csak néhány hektónyi mustra elegendő mennyiséget szüreteltek. Próbálkoztak újratelepítéssel, hiába, elpusztult az is. A csörnyeföldi birtokon, ahol évekkel ezelőtt csodás szőlősorok közül lehetett a Murán át Szlovénia felé pillantani, alig maradt valami.
Bussay Dorottya néhány hete levélben figyelmeztette a legnevesebb borászokat tömörítő Pannon Bormíves Céh tagjait a veszélyekre. „2025-ben a települes nagy része elesett, nekünk a jövő évtől nincs egy tőke szőlőnk sem, mindent ki kell vágnunk. A fertőzöttség mértéke bőven 50% feletti – írta. – Pánikkeltő a hangulat? Talán ez a cél, talán jobban oda kellene figyelni, mert ott, ahol még nincs kár, csak mosolyognak rajtunk, és azt hiszik, mi rontottunk el valamit. Hiába mondogattuk minden fronton, hogy baj van, segítség nincs, kártalanítás nincs, üres dűlők és üres pincék vannak. Figyeljetek, keressetek megoldásokat, kutassatok, monitorozzatok, mert ha elér egy kritikus tömeget a fertőzés, nem megállítható a dolog. Ahol 1 van, és nem veszik észre, ott jövőre 50, a harmadik évben 500 beteg tőke lesz. Kezeljétek a helyén a bajt, ne titkoljátok, figyeljetek, keressétek a gyógyírt már előre.”
Zala, amelyet a 2014-ben elhunyt Bussay László rakott fel az országos bortérképre, nem tartozik a legismertebb termőhelyek közé. Meglehet, ez is szerepet játszott abban, hogy eddig csak szűkebb körben és szakmai szinten volt ismert mindaz, ami történik. A Szentgyörgyhegy és a Somló képbe kerülése is kellett, hogy 2025-ben megváltozzon a helyzet, és egyre többen döbbenjenek meg a fejlemények láttán-hallatán a szakmán túli világban is.