A teljes vállalati világ AI-lázban ég: világszerte minden cég a mesterséges intelligencia jelentette előnyökről, hatékonyság- és profitmaximalizálásról beszél, miközben a legnagyobb AI-vállalatok (a fejlesztőktől a chipgyártókon át az adatközpontok építőig) becsült piaci értéke elképesztő magasságokba lőtt ki.
Az alaphangulat olyasmi, hogy aki most nem vág bele a tevékenysége AI-osításába, az lemaradhat a versenytársai mögött, ezért egymást éri a belső fejlesztések és a kívülről hozott AI-eszközök integrálása, és a legkülönfélébb szektorban várják el a munkavállalóktól, hogy építsék be valahogy a napi rutinjukba ezeknek az eszközöknek a használatát.
Csakhogy elég sok jele van annak, hogy hiába a nagy lelkesedés, az integráció egyelőre nem megy annyira fényesen. Nemrég a Financial Times nézte át az Egyesült Államok 500 legértékesebb vállalatának beszámolóit, hogy megállapítsák: bár szinte mindenki az AI-ról ír ezekben, valójában nagyon kevés konkrét példát látni, amikor a mesterséges intelligencia használatától érdemben javultak volna a teljesítmények.
Az, hogy a nagy techcégek beszámolói az AI előnyeinek ecsetelésével vannak tele, kevéssé meglepő, de a Coca-Colától a nagyobb sportszergyártókig vagy építőipari vállalatokig mindenki más is AI-ozik ezekben a dokumentumokban. Haritha Khandabattu, a Gartner tanácsadó igazgatója arról beszélt a lapnak, hogy amikor az AI bevezetéséről van szó, sok céget nem a stratégia vezet, hanem a FOMO, azaz a félelem, hogy kimaradnak valamiből:
„Egyes vezetők számára nem az a kérdés, hogy »Milyen problémát oldok meg ezzel?«, hanem hogy »Mi van, ha a konkurencia oldja meg először?«”
A pénzügyi beszámolók és a tőzsdefelügyelethez beadott jelentések átnézése után az FT elemzése arra jutott, hogy a cégek többségénél az esetleges előnyök elnagyoltan, homályosan vannak megfogalmazva, míg az AI jelentette veszélyekkel és kockázatokkal sokkal konkrétabb szinten vannak tisztában.
Hogy döcögősen megy az AI-modellek vállalati alkalmazása, az már az MIT idei kutatásából is kiderült, amikor több száz, az AI-alkalmazásokat a működésbe beépítő cég példáját áttekintve azt találták, az esetek 95 százalékában nem hozott érdemi bevételnövelést az eszközök telepítése.
Persze, már az eredmények a bemutatása után is sokan hangsúlyozták, igazából az egész történet elején vagyunk, és olyasmi a helyzet, mint a kilencvenes években, amikor kevés vállalat volt képes arra, hogy érdemi hasznát lássa az internet megjelenésének, aztán látjuk, mostanra mi lett belőle. Ezért most is korai lenne azt várni, hogy mindenki azonnal hatalmas profitnövekedésre tegyen szert. És számíthat az is, hogy a modellek közül kevés rendelkezik hosszú távú memóriával és személyre szabhatósággal, ami a hatékony alkalmazás feltétele lenne.
Munkaslop
De ezzel együtt is látszik egy világos törésvonal, amit Aditya Challapally, az MIT kutatója így foglalt össze:
„Amikor vállalatvezetőkkel beszélünk, gyakran mondják, hogy a belső AI-eszköz telepítése nagyon sikeres volt. De amikor a munkavállalókkal beszélünk, semmiféle hasznát nem látjuk ezeknek.”
A nagy kérdés továbbra is az, hogy miért van ez így. Hogy rengetegen használnak a munkájukhoz AI-t (ha nem valami belső vállalati modellt, akkor simán csak a ChatGPT valamelyik verzióját), azt pontosan lehet tudni, erről világszerte számos felmérés készült. A Gallup nyáron az amerikai munkavállalók körében végzett kutatása során azt találta, hogy már 40 százalékuk használja a munkájához valamilyen rendszerességgel az AI-eszközöket, és sokan közülük ezt bármiféle iránymutatás vagy vállalati korlátozás nélkül teszik.
Ez átvezet egy másik problémához, ami alapjaiban hathat arra, hogy a vállalatok egyelőre nem nagyon boldogulnak az AI termékeny integrálásával: rengeteg rossz minőségű, hibás munka árasztotta el az irodai-vállalati munkafolyamatot, ami nem gyorsítja, hanem lassítja és költségesebbé teszi a munkát.