Hanák András: First Amendment Lager – egy merénylet margójára
„A blame game a halálos lövést követő első órában elkezdődött és azóta is tart. Mielőtt ezen hetilapot egy médiahatóság lekapná a tíz körméről: ne legyen félreértés, egyedül Robinson felel a tettéért, ezt e sorok írója semmilyen módon nem kérdőjelezi meg. Természetesen bíróság dönt majd a bűnösségéről, de ne legyen kétségünk, Robinson – így vagy úgy – már most a halál fia. Mindenki halálbüntetést követel, és talán ő sem kíván sokáig élni azzal a teherrel, amelyet tette váltott ki. Ami ezen túl kérdés lehet a túlélők számára, az abban áll, hogy mégis mi volt a tágabb és szűkebb környezetében, amely erre a tettre indította a mindössze 22 éves fiatalembert. Kissé önkényesen néhány dologra térnék ki.
A First Amendment után ott sorjázik a Second Amendment, az alkotmány azon passzusa, amely ma is minden amerikai számára biztosítja a fegyvertartás és a fegyverviselés jogát. Ez a jog ugyan észszerű okokból korlátozható, de az amerikai gyakorlat ebben nagyon megengedő. Aki nem zárt osztályon kezelt beteg vagy büntetés utáni priuszát tölti, az 18 éves kora felett vehet és használhat fegyvert. A lőfegyver sok államban háztartási-szórakozási eszköz. A Robinson által használt Mauser vadászpuska családi ereklye volt. És nem meglepő módon Kirk, az áldozat, a First Amendment mellett semmi mást nem támogatott olyan elánnal, mint a fegyvertartást lehetővé tevő Second Amendment bármely módosításnak elvetését. Márpedig a fegyver kultúrája eléggé egyértelműen vezet oda, hogy ha megjelenik a színpadon a vadászpuska, akkor az az első komoly konfliktus során el fog sülni. Ez amolyan amerikai tragédia. Mindezt tetézi, hogy a videójátékok minden korosztály számára elérhető módon adnak lehetőséget a célzás technikájának fejlesztésére és a pszichológiai gát áttörésére. A színpadon hagyott fegyver mindenképpen több mint kísértés. Egy hasonló helyzetben lévő európai gyerek, ha meggyőződésében, életvitelének fundamentumaiban megsértik, nem a lőfegyverhez nyúl, hanem a szó fegyverével betelefonál egy műsorba, tirádáival támadja a sértegetőt a közösségi médiában, vagy egyszerűen leönti, a helyzethez illő vörös, fekete, narancs vagy egyéb színű festékkel. Az amerikai fiatal csőre tölti a fegyverét és lesben áll. Rendszerint talál. A ’trigger happy’ kifejezés pontosan utal az amerikai felfogás egyszerűségre. Ezt mutatja be Paul McCartney Rocky Raccoon balladája, míg az európai attitűd John Lennon Happiness Is a Warm Gun több értelmű, és semmiképpen sem peacenik, ars poeticá-ja, amely szövegben senkit sem ragad el a halál. A halál a szövegen túl, egy amerikai rajongó pisztolyából találta meg Lennon-t a Dakota-ház előtt”
Gadó Gábor: Orosz rulett Pakson
„A magyar és az orosz kormány képviselői a napokban megerősítették, hogy felgyorsítják Paks II. megépítését. Ennek ellenére nem fogadnék nagy összegben arra, hogy a következő évtized elején üzembe helyezik a paksi atomerőmű két új blokkját. Abban viszont biztos vagyok, hogy bármi legyen is a beruházás sorsa, az Orosz Föderáció végül nyereséggel zárja le az üzletet. Nem csupán a magyar államnak nyújtott tízmilliárd eurós hitel utáni kamatbevételre számíthat (lásd a beruházás finanszírozásáról rendelkező egyezményt kihirdető 2014. évi XXIV. törvényt), de Paks II. építése is jelentős profitot hozhat a munkák elvégzésére kormányközi megállapodás alapján kijelölt orosz állami vállalatnak. (Lásd a felek együttműködéséről szóló egyezményt kihirdető 2014. évi II. törvényt.) Hogy mindez sértheti az Európai Unió állami támogatásokra vonatkozó szabályozását és ellentétes lehet az uniós közbeszerzési joggal, az az orosz kabinetnek nem okozhat álmatlan éjszakákat. Ahogy Orbán Viktor is elégedetten mondhatja választóinak, hogy Magyarországnak úgymond sikerült a „Putyin-birodalomtól” politikai-katonai biztonságot vásárolnia.”
Interjú: A lecsúszás nem fátum Simor Andrással, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnökével Szále László beszélget
„A mai közéletben fájdalmasan ritkák az „érdek nélküli” megszólalások, amelyek mögött nincsenek hatalompolitikai, pártpolitikai vagy karriermegfontolások. Ezért olyan embereket szeretnék megszólítani és megszólaltatni, akik a közelmúltban jelentős szerepet játszottak a politikai, a tudományos vagy művészeti életben, de már nincsenek funkcióban, és nem is akarnak oda isszakerülni – bár civil aktivitásuk megmaradt, és érdeklődésük is a közjó iránt. Sorsukban a jelenben élő történelmet keresem, s a rendszerváltás utáni korszak máig ható dilemmáit, konfliktusait, tanulságait. Csoórival szólva: a múlt nem mögöttünk van, hanem bennünk.
Nagy Péter Tibor: Nyolcvan év múltán
„Nyolcvan éve ért véget a második világháború, az emlékezetpolitikai naptárban torlódnak az események: az augusztusi atomtámadások, a kapitulációs viták Japánban, a kapituláció bejelentése, majd szeptemberben a háborút lezáró elemek, szeptember 2-án a japán fegyverletételi okmány aláírása a USS Missouri csatahajón a Tokiói-öbölben, a Fülöp-szigeteki japán parancsnokság kapitulációja, a Thaiföld elleni brit hadüzenet feloldása, a hongkongi, malajziai, indonéziai, indokínai japán hadsereg fegyverletétele a britek előtt.
Bár e történet sok szempontból hasonlatos a magyar köztudatban jobban ismert európai háborúvéghez, s a történet utóélete is sok tekintetben hasonlatos, például Ázsiában is létrejöttek a szovjet és angolszász befolyási zónák, s a vesztes rovására a Szovjetunió itt is kiterjesztette határait (Európában kalinyingrádi enklávénak, Ázsiában Kurbli szigeteknek hívják a Szovjetunió területgyarapodását, s e területeket a SZU utódállamaként elismert Oroszország néhány más területnövekedéssel (Baltikum, Moldova) szemben nem is veszítette el) nagyon sok tekintetben másképpen ért véget az ázsiai háború.
Ez a különbözőség túl sok részlet felidézése nélkül talán indokolttá tesz egy áttekintést a nyolcvanadik évfordulón.
Ismeretes, hogy Németország sorsa katonai értelemben eldőlt, amikor az utolsó nagy német ellentámadást az Ardennekben (Belgium, Luxemburg és Németország területén) – elsősorban Patton tábornok érdeméből, de természetesen magának Eisenhower főparancsnoknak és Bradleynek is köszönhetően – meghiúsították 1945. januárjában. Ezzel világossá vált, hogy az angolszászok hagyományos eszközökkel nem szoríthatók bele az Atlanti óceánba.
A balatoni csata néven ismert utolsó nagy német ellentámadás 1945. március végén szenvedett vereséget a Tolbuhin és Malinovszkij vezette szovjet seregektől és román szövetségeseiktől. Ezzel világossá vált, hogy a szovjetek hagyományos eszközökkel nem szoríthatók vissza a Duna bal partjára, és nem védhető meg a német hadsereg utolsó olajtartaléka, a Dél-Dunántúl. Ráadásul a csata semmilyen módon nem befolyásolta a keleti hadszintér fontosabb részét, a német-lengyel-orosz síkságon történő szovjet előrenyomulást, mely Németország központja felé irányult.”
Kovács Zoltán: Elmélkedő sétány
„Megállnék Orbán Balázs gondolatánál, miszerint Hatvanpuszta ügye lezárult. Vagyis, nincs Hatvanpuszta ügy.
Nono. A Schadl-ügy sem zárult le, a Pegazus-ügy sem, most meg sötét fellegek gyülekeznek, pedofil-ügyben semmi előrelépés.
Tartalmilag, stílusában is Zuschlag János Ifjú Szocialista ötlik emlékeztebe, akit azzal vádoltak, hogy civil szervezetek közbeiktatásával szabálytalanul használt fel a költségvetéstől, a Fővárosi Önkormányzattól, a Táncsics Alapítványtól és az Európai Uniótól pályázatokon elnyert támogatásokat. A gyanúsított az újságíróknak az első meghallgatást követően azt mondta, „Nincs Zuschlag-ügy!”. Aztán először tizenegy év börtönbüntetésre ítélték, amit a Szegedi Ítélőtábla hat évre csökkentett. A csalások értéke amúgy 75 millió forint volt, ebből jelentős összeget meg is térített. Emberek: 75 millió forint! Nagy pénz, még akkor is, ha egyáltalán nem biztos, hogy néhány Orbán-oligarcha ma lehajolna érte.
Ami a hét elején történt parlamenti lökdösődést illeti, az egyenes következménye annak a hangnak, amit a kormány válaszok hiányában egyre gyakrabban megenged magának.”
The post Elmélkedő sétány first appeared on 24.hu.