A Tinder alapítójáról szóló film pont olyan felszínes, mint maga a Tinder

A 2010-ben készült The Social Network – A közösségi háló megmutatta, hogy lehet érdekfeszítő filmet forgatni arról, hogy a techiparban hogyan válik valaki senkiből a világ egyik legnagyobb hatalmú emberévé, és ez milyen hatással lesz a személyiségére és a világra. Később Steve Jobsról és az Appleről is készült egy hasonló, sőt hasonlóan nívós mozi, ám mint kiderült, később nem ez lett az iránya a sikeres tech- és egyéb vállalkozókról szóló történeteknek.

Az Air – Harc a legendáért vagy a Flamin’Hot – Egy pikáns sikertörténet már inkább a kisember nagy ötlete és meggazdagodása jellegű kapitalista sikersztoriknak tűntek, melyek az úgynevezett amerikai álmot ünnepelték még akkor is, ha valójában erősen kétséges annak létezése. Vagy tévésorozatok frontján ott volt A kibukott és a WeCrashed. Közös ezekben, hogy bár olykor sikert és bukást egyszerre mutattak be, nem láttak túl a főhősükön/főhőseiken, és nem fejtegették mélységében azt, hogy a találmányuk hogyan változtatta meg a világot. Bár Whitney Wolfe Herd a Tinderrel és a Bumblevel teljesen átalakította a világ randizási szokásait, a róla szóló filmben ez vajmi kevés szerepet kapott.

Girlboss: The Movie

Egészen biztos vagyok abban, hogy Whitney Wolfe Herd (a filmben Lily James) történetében tényleg ott rejlett egy jó film, de Rachel Lee Goldenberg rendezőnek (Nemterhes) ezt nem sikerült megtalálnia. Nem tudom, ehhez mennyi köze van annak, hogy számos aláírt NDA miatt maga a főhős a film készítésében egyáltalán nem vehetett részt és nem oszthatta meg a filmesekkel a tapasztalatait és gondolatait, de az biztos, hogy nem segített.

Amit a Swiped elején látunk, egy tipikus sikertörténet. Megérkezik a fiatal egyetemista lány Utahból a napfényes Kaliforniába, ahol egyből marketingvezető lesz egy merész startupnál. A sok párhuzamosan futó applikáció közül pont a randiapplikáció fut be, aminek Wolfe Herd nemcsak a nevét adja, hanem ő találja ki a terjeszkedési koncepciót, miszerint a legtöbbet randizó egyetemista korosztályra kell fókuszálni. Hosszú montázsokban láthatjuk, hogyan válik a munkákjuk gyümölcsözővé: a szemünk láttára szerzi meg első, majd az egymilliomodik felhasználóját a Tinder, ám egy ponton a korábban tipikus amerikai karriermozinak tűnő film vált egyet, és úgy dönt megmutatja, milyen egyetlen nőnek lenni a férfiak uralta techvilágban.

Wolfe Herd a munkahelyén összejön a másik társalapító Justinnal, de rövid úton kiderül, hogy a férfi igazán toxikus egyéniség és ki akarja sajátítani Whitneyt. Miután a lány dobja őt, a féltékenységi rohamok és az üzenetzáporok nem szűnnek meg, sőt Justin határozottan azért kezd dolgozni, hogy ellehetetlenítse az exét a cégnél, aki hiába próbál segítséget kérni. A vezető férfiak összezárnak, ő pedig gyorsan Tinderen kívül találja magát kezében egy NDA-vel arról, hogy senkinek sem beszélhet arról, ami a cégnél történt. Ő azonban igazi girlbossként ebből is feláll, hogy megalapítsa a másik randi-sikertörténetet, a Bumble-t, és újra egy toxikus fertőbe tenyereljen.

A toxikus céges kultúra vajon mi?

A Swiped legjobb részei egyértelműen azok, amikor megpróbálja bemutatni, milyen a légkör egy cégnél, ahol kizárólag férfiak határozzák meg a munkahelyi kultúrát. A nők a vezetők között maximum megtűrt személyek lehetnek, akik csak addig maradhatnak, amíg alkalmazkodnak a férfiak játékszabályaihoz, és nem próbálják a saját érzékenységükkel és igényeikkel szembesíteni a pasikat a saját játszóterükön. Látványosan kibeszélik a háta mögött, kihagyják a cég sikereit összegző Times interjúból és még számos módon jelzik neki, hogy nem egy közülük.

Hiába ez a film legizgalmasabb része, Rachel Lee Goldenberg rendező nem hagy rá sok időt. Mintha minden ilyen történés csak egy legyőzendő akadály lenne Wolfe Herd látványos karrierútján, aki a történtek után a tanulságokat levonva lép eggyel tovább a Szilícium Völgy képzeletbeli ranglétráján. Hősünkkel történik valami rossz, tanul a történtekből, majd a következő kellemetlen helyzetben már jobb döntést hoz, hogy jobb überkapitalista legyen a többi überkapitalistánál. A film szinte az arcunkba ordítja az üzenetét, esze ágában sincs elgondolkodtatni a nézőt.

Girl Power,
nők közötti szolidaritás,
girlboss,
nők közötti barátság:

ezek mind fontos témák, de itt szinte szlogenszerűen jelennek csak meg, mintha a rendező csak ki szerette volna pipálni őket.

A nő, aki mocskosul gazdag lesz

Nem segít a helyzeten, hogy a tévéfilmes elbeszélésmódhoz tévéfilmes – fogalmazzunk úgy, hogy Netflixes – , viszonylag fantáziátlan képi világ társul. Mintha a filmeseknek esze ágában sem lenne mélyre ásni, és megelégednének a felszínnel. Az pedig szintén érdekes, hogy a filmjüket olyan applikációkról készítették, melyek nem feltétlenül jó irányba változtatták meg az emberek randizásai szokásait, erről azonban egyetlen gondolat sem hangzik el a filmben, amit egyedül az érdekel, hogy ezek az emberek készítettek valamit, amivel meghódították a világot, és ezzel sok pénzre és rengeteg hatalomra tettek szert.

A Tinder irányába a toxikus céges kultúrán felül egyedül az hangzik el kritikaként, hogy sokáig szándékosan figyelmen kívül hagyták a dickpic-eket küldözgető vagy zaklató üzeneteket küldő felhasználóikat, és Wolfe Herd egyik legfontosabb újítása a Bumble esetében pont az volt, hogy mindezt figyelembe véve egy nők számára valamivel biztonságosabb randizási platformot hozott létre.

Whitney Wolfe Herd története összeforrott a modern randizással és a techvállalatok előretörésével. Ha ez egy olyan rendező kezében összpontosult volna, aki erről az egészről gondol is valamit, és nem elégszik meg a történések viszonylag fantáziátlan felsorolásával, akkor a Swiped egy igazán izgalmas film lehetett volna. Mi maradt enélkül? Egy sima girlboss sztori egy fiatal nőről, aki végül minden nehézség dacára mocskosul gazdag lesz.

A Swiped a Disney+ kínálatában látható.

The post A Tinder alapítójáról szóló film pont olyan felszínes, mint maga a Tinder first appeared on nlc.