Idén szeptember 22-én este kezdődött el a zsidó újév, a Ros Hásáná.
Ros Hásáná az első a négy nagy őszi ünnep (Rosh Hásáná, Jom Kippur, Szukkot, Szimchát Tóra) közül, amelyek szorosan egymás után következnek. Amikor kezdetét veszi ez az időszak, az embernek egy kicsit olyan érzése támad, mintha az előbbi ünnep nemcsak átadná a terepet az utána következőnek, hanem meg is teremtené azt a hangulatot, ami hozzásegít minket ahhoz, hogy a ránk -a következő ünnep által- váró spirituális feladatot el tudjuk végezni.
Az őszi ünnepek jelentősége, üzenete és mondanivalója nemcsak az évszakhoz, de az évszak hangulatához is igazodik. Ha pedig megvizsgáljuk egy kicsit közelebbről ezeket a jeles napokat, nem lehet nem észrevenni a párhuzamot a női lét ciklikussága és az őszi ünnepek között. Vajon véletlen ez a párhuzam vagy van valami közös, ami a zsidó ünnepeket összeköti a női lélekkel? És egyáltalán mit ünneplünk ilyenkor?
365 nap alatt a Hold körül
Nem véletlenül fogalmaztam úgy az írásom elején, hogy idén szeptember 22-én kezdődött el a zsidó újév. A zsidó ünnepek ugyanis minden évben más napra esnek. Ez pedig amiatt lehetséges, hogy a zsidó naptár alapvetően a Holdhoz igazodik. Ahogyan a női ciklus is.
Bár a hónapok a holdciklushoz igazodnak, mindig összhangban kell állniuk az évszakokkal, amelyek viszont a napévre épülnek. Ezért nevezik a zsidó naptárt „hold-napszámítású” naptárnak.
Mivel a napév 365 napos, a holdév pedig csak 354 nap, így szökőévek beiktatásának a segítségével lehet biztosítani, hogy az ünnepek mindig a megfelelő évszakra essenek. Így fordulhat elő tehát, hogy az őszi ünnepek mindig őszre esnek, de sohasem ugyanarra a napra, mint amely napon az előző évben voltak.
Az első ünnep a sorban a Ros Hásáná, amely héberül azt jelenti: az év feje. Míg a Gergely naptár szerint most 2025-öt írunk, addig a zsidó naptár szerint most köszöntött be az 5786. év. Ez a nap a teremtés, pontosabban a teremtés hatodik napjának -az első emberpár megteremtésének- az évfordulója.
Fotó: getty images
Ilyenkor a zsidók azt mondják egymásnak: Shana tova umetuka. Ami azt jelenti: legyen jó és édes az éved. A shana szó jelenti héberül az évet. De emellett jelent változást és ismétlődést is. Az ellentmondás a két utóbbi jelentés között azonban csak látszólagos. Az ismétlődés ugyanis arra vonatkozik, hogy egy év elteltével megérkezünk ugyanoda – a kezdet kezdetéhez – a változás viszont arra, hogy minden évben egy kicsit bölcsebben, egy kicsit más hozzáállással érkezünk meg immáron mégsem pontosan ugyanoda, hiszen mi sem vagyunk ugyanazok, mint akik egy évvel korábban voltunk. Ugyanis folyamatosan fejlődünk. Ilyenkor kerek kalácsot (barheszt) és almát szokás enni, ezzel is szimbolizálva a teljes kört, amit megteszünk egy év alatt. Ezeket az ételeket pedig mézbe mártjuk, hogy olyan édes legyen az évünk, mint a méz.
Rosh Hásáná a remény, a megújulás, az öröm ideje. De ezek az érzések korántsem felhőtlenek.
Ezzel a két nappal veszi kezdetét ugyanis a tíz bűnbánó nap, amelynek betetőzése a Jom Kippur, az engesztelés napja. Rosh Hásáná és Jom Kippur között befelé fordulunk, önvizsgálatot tartunk, számot vetünk az elmúlt évünkkel. Ilyenkor visszatekintünk az elmúlt időszakra és végiggondoljuk, hogy az elmúlt évben okoztunk-e valakinek fájdalmat, ártottunk-e bárkinek is. Amikor tíz nap elteltével -az égen az első csillag megjelenésével- beköszönt a Jom Kippur, 25 órás böjt veszi kezdetét, amely nemcsak annak az eszköze, hogy az örökkévaló megbocsátását kérjük bűneinkért, hanem a megtisztulásé is.
Hogy az életet ezután tiszta lappal újra kezdhessük (folytathassuk). A vallás szerint ilyenkor – ez alatt a tíz nap alatt – dől el, hogy kapunk-e pecsétet az élet könyvébe. Ezért Jom Kippurkor azt mondjuk: Gmar Chatima Tova, ami azt jelenti: jó pecsétet (az élet könyvébe). Amikor a félelmetes napok (így is szokás nevezni ezt a két ünnepet) véget érnek, következik egymás után két örömünnep a Szukkot és a Szimchát Tora, ahol az önfeledt ünneplés, körtáncok és közösségi programoké lesz a főszerep.
A Hold leányai
Zsidó szellemiségű családban nőttem fel, ahol az istenhit nem, de a vallási tradíciók megtartása nagyon fontos szerepet kapott. Kislányként nem foglalkoztam az ünnepek spirituális mondanivalójával és azzal sem, hogy hiszek-e bármilyen természetfeletti entitás létezésében vagy sem.
Szerettem mézbe mártani a kalácsot, ragacsos kézzel aztán tömni magamba a maceszgombócot, és féltem, hogy nem kapok majd jó pecsétet, amiért mondjuk nem vallottam be, hogy én dobtam a felültöltős mosógép dobja mellé véletlenül a zoknimat és ezért szerelőt kellett hívni.
Tinédzser lehettem, amikor egyszer csak észrevettem: az őszi ünnepek hangulata pont ugyanazt a ciklikusságot járják körbe, mint a női ciklus.
Fotó: Wikipedia
Amikor kezdetét veszi a zsidó újév és vele együtt a félelmetes napok, pontosan olyan, mint amikor egy nőnek megjön a menstruációja. Ilyenkor kicsit visszavonulunk, befelé fordulunk és felkészülünk a testi és mentális újrakezdésre. Ezután következik a megújulás és a növekedés időszaka, amely aztán csúcspontra jutva visszatér a beérés és a lecsengés időszakába, hogy felkészüljön ismét a megújulásra.
Felnőttként tovább vittem az otthonról hozott hagyományokat, amelyekhez hozzátettem a saját interpretációmat is. Ahogyan annak idején anyukám is tette. Nagyon érdekes figyelni, hogy hogyan változik évről-évre az ünnepek jelentése a gyerekeim számára is. Vajon ők mit visznek majd ezekből tovább és hogyan?
Úgy látom, hogy nőként – vallási hovatartoztástól függetlenül – az életünk során végig megyünk ezeken a ciklusokon és nemcsak a menstruációnk okán. Mindannyian a „shana” szó két – látszólagos ellentétben – álló jelentése között vívódunk: ismétlünk és változunk. De évről-évre egyre nagyobb tudással térünk vissza, hogy már egy magasabb szinten és egyre mélyebben éljük meg az előttünk álló újabb évet. Tiszta lappal és bátran. Egyre bátrabban.
The post A zsidó naptár a Holdhoz igazodik – Ahogyan a női ciklus is first appeared on nlc.