A Kárpát-medencébe költöző magyarok hamar bekapcsolódtak a térség politikai küzdelmeibe, 899-ben már Itáliába vezettek hadjáratot. Tavasszal, de legkésőbb nyáron indultak, Berengár mozgósítása lassan haladt, a szélsebes könnyűlovasok oda-vissza feldúlták Észak-Itáliát. Amikor pedig a nyugati lovagsereg végre összegyűlt Paviánál, a magyar előőrsök a támadás-megfutamodás taktikájával elkezdték őket maguk után csalogatni keletnek, egészen a Brenta folyóig. Ott aztán a magyarok is egyesültek, a két had a folyó két partjáról nézett egymással farkasszemet: nagyjából 15 ezer keresztény 5000 magyarral.
Az események krónikása, Liutprand későbbi cremonai püspök szerint őseink alkudozni kezdtek: minden foglyot és kincset visszaadnak, csak hagyják őket elmenekülni. Ez is a taktika része volt. A vasba öltözött had nem kockáztatta meg a folyón való átkelést, el is bízhatták magukat, szeptember 24-én aztán jött a meglepetés:
Nem tudjuk, hogy a valóságban is így történt-e, de annyi biztos, hogy hatalmas győzelem volt, Berengár serege megsemmisült, ő maga viszont el tudott menekülni. Ami pedig a magyar csapatokat illeti, a telet még Itáliában töltötték, miközben módszeresen feldúlták és kifosztották az északi tartományokat. Modena környékéről is van adat jelenlétükről, és itt jegyezték le a híres imát: „Védj meg minket a magyarok nyilaitól!” – a Berengár ellen vívott Brenta menti csatáról itt írtunk részletesen.
The post Innen származik az ima: „Védj meg minket a magyarok nyilaitól!” first appeared on 24.hu.