Megszámolni sem lehet, annyi állat pusztult már el az űrben

Az első, 1947-es út valójában sikeres volt: a V-2 rakétán szállított muslicák túlélték az utat. Ám sajnos az azóta eltelt időt tekintve az összkép kevésbé rózsás:

Íme egy lista – természetesen a teljesség igénye nélkül – néhány olyan űrjárműről, amelyek állati legénysége nem élte túl az utazást:

USA, V-2 (1949-50): 1948-ban egy V-2 Blossom rakéta indult az űrbe Albert I-gyel, egy rézuszmajommal: a szűk hely miatt Albert fulladásos halált halt a repülés során. Azzal, hogy a majmot Albertnek nevezték el, a tudósok egy trendet indítottak el, és minden későbbi majmot, amelyet a műveletek során használtak, Albertnek neveztek el, így az egész vállalkozás ma Albert-projekt néven ismert.

Sajnos az Albert-projekt a kudarcok trendjét is folytatta, mivel a legtöbb kilövés során súlyos műszaki problémák léptek fel, amelyek aztán halálos űrbalesetekbe torkolltak. A legjobb, amit el lehet mondani az egész elátkozott projektről, hogy a második majom, Albert II túlélte a űrrepülést, de a visszatérés során meghalt, amikor a kapszula ejtőernyője meghibásodott.

Szovjetunió, R1 (1951-2): A szovjetek összesen kilenc kutyát küldtek fel, egyszerre mindig kettőt  (némelyiket egynél több útra is küldték) R-1 rakétákon 1951-ben és 1952-ben. Dezik és Lisa 1951 szeptemberében pusztultak el, további kettő pedig egy későbbi sikertelen kilövés során.

Szovjetunió, Szputnyik-2 (1957): Lajka valószínűleg a leghíresebb kutya, amely valaha is az űrben járt, egyúttal ő volt az első élőlény, amely  Föld körüli pályára állt. A szovjetek eleve nem is kalkuláltak azzal, hogy élve visszahozzák: eredetileg úgy tervezték, hogy egy hétnyi repülést követően mérget adagolnak Lajka ételébe, és így küldik kegyes halálba az állatot, mivel a műholdat nem szerelték fel olyan eszközökkel, amelyekkel képes lett volna visszatérni a Földre. Erre azonban már nem került sor, a szerencsétlen állat – vélhetően a műhold túlmelegedése miatt – pár órán belül elpusztult, majd hónapokkal később az űrhajóval együtt elégett a külső légkörben.

USA, Thor-Able (1958-9): Az első Thor-Able rakéta, a Reentry 1, egy egeret szállított, amely a kilövés után a rakétával együtt elveszett. Laska, a Reentry 2 egere, 45 perc súlytalanságot élt túl, de az orrkúpot, amelyben elhelyezték, soha nem találták meg. Wilkie, a harmadik egér, szintén a tengeren veszett oda.

USA, Jupiter rakéták (1958-9): Gordo, egy mókusmajom, 1958 decemberében lelte halálát, amikor a víz alá merülő járművének úszó mechanizmusa meghibásodott. 14 egér pedig akkor pusztult el, amikor a rakétájuk 1959 szeptemberében kilövés közben meghibásodott. 

USA, Discoverer 3 kémműhold (1959. június): Az első, négy fekete egérből álló legénység már a járműre sem jutott fel: a kilövést lefújták, miután az egereket holtan találták a ketrecükben. Utóbbit ugyanis valamilyen anyaggal fertőtlenítették, amit az állatok valamiért ízletesnek találtak, és addig nyalogatták, amíg el nem pusztultak. A tartalék egérlegénység a kilövést követően pusztult el.

Szovjetunió, Korabl-Szputnyik (1960): Ezek a szovjet rakéták a Vosztok űrhajó előfutárai voltak. Az első Korabl-Szputnyik felrobbant az indításkor, két kutya, Barsz és Liszicska halálát okozva. További két kutya, Pcselkája és Muszkája, valamint egerek és rovarok akkor pusztultak el, amikor a Korabl Szputnyik 3 visszatérő kapszulája leégett.

USA, Atlas E rakéta (1961): A rakéta 35 másodperccel az indítás után felrobbant, megölve Góliátot, egy másfél kilós mókusmajmot.

USA, Biosatellite, (1966-9): Az I. bioszatelliet – ahogy azt a neve is mutatja – űrbéli biológiai kísérletekre fejlesztették ki, egyebek mellett rovarokat és békapetéket szállított, de egy meghibásodás miatt soha nem tért visszai. A III. bioszatellit egy Bonnie nevű hím makákót szállított, amelynek 30 napig kellett volna repülnie, amíg a tudósok tanulmányozták. A küldetést azonban kilenc nappal később lefújták, és Bonnie visszatért a Földre, ahol nyolc órával később szívrohamban elpusztult. 

Szovjetunió, Zond-6 űrszonda (1968): A legyekből, baktériumokból és teknősökből álló biológiai rakomány sikeresen megkerülte a Holdat, de a visszatérő pályán elvesztett tömítés miatt a kabinnyomás vészesen lecsökként, az állatlegénység pedig odaveszett. 

Szovjetunió, Bion élettudományi műholdak (1987-92): 1987 szeptemberében a Bion 8 két majmot szállított, amelyek túlélték a repülést, és több halat, amelyek nem. A jármű kb. 3000 kilométerrel tévedt el a földetérésnél, és a fagyos időjárás halálosnak bizonyult a halak számára. A Bion 9 fedélzetén a hőmérsékleti problémák hangyák és földigiliszták pusztulását okozták. A Bion 10 15 ebihalából hét szintén megsemmisült.

USA, Columbia űrrepülőgép (2003): Az űrrepülőgép február 1-jén a visszatéréskor felrobbant, tragikus módon megölve az emberi legénység mind a hét tagját. A fedélzeten selyemhernyók, pókok, méhek, hangyák és halak is tartózkodtak, amelyek közül sok a génexpresszió űrben bekövetkező változásait vizsgáló tanulmányokhoz használtak volna. Kizárólag  a mikroszkopikus méretű Caenorhabditis elegans fonálférgek élték túl.

Oroszország, Fobosz-Grunt küldetés (2011): Az orosz űrszonda medveállatkákat – apró, szélsőséges körülményeket túlélő állatokat, amelyekről pl. itt írtunk – akart a Marsra szállítani, de nem sikerült kijutnia a Föld körüli pályáról. A jármű 2012 decemberében zuhant vissza a felszínre. Arról nincs hír, hogy a mikroszkopikus legénység túlélte-e az utat.

Oroszország, Foton-M4 műhold (2014): Az orosz műhold egy hím és négy nőstény gekkót vitt magával egy kísérlet részeként, amely a hüllők mikrogravitációs szaporodását vizsgálta. Egy hónappal a felbocsátás után az oroszok elvesztették az irányítást a műhold felett. Később visszaszerezték, de miután a műhold visszatért a Földre, a gekkók testét mumifikálva találták: párosodás helyett sajnos halálra fagytak.

The post Megszámolni sem lehet, annyi állat pusztult már el az űrben first appeared on nlc.