Előre elárulom a poént (már amennyire ez annak számít): ma se tudtunk meg semmi újat/lényegeset/érdekeset Orbán Viktor miniszterelnök Kossuth Rádióban eldarált reggeli interjújából.
Ugyanakkor, bár távol áll tőlem a sufnipszichológia, arra azért felfigyeltem a szűk fél órás eszmefuttatás során, hogy Orbán a szokásosnál is többször hangsúlyozta önön szerepét az ország sorsának alakításában, többször emelte ki saját magát a kormányból, mint egyedüli felelősséggel rendelkező, döntéshozó személyt, akinek a vállán mindannyiunk jövője nyugszik. A következtetéseket mindenki vonja le maga, bő fél évvel a következő választások előtt.
Lássuk, hogy volt.
A röszkei zavargások 10 éves évfordulójával nyitottak a felek, a riporter a tanulságokat kérdezte, Orbán pedig Németországot ekézte. Szerinte akkor még hihető volt, amit Angela Merkel mondott, miszerint meg tudják oldani – mármint a menekültkrízist -, „de azóta kiderült, hogy alig tudnak valamit is megoldani”.
Orbán ezen a ponton jó fej volt, és kicsit megreklámozta Merkelt, aki október elsején Magyarországon fogja dedikálni Szabadság című könyvét (írtunk róla mi is, ha már ez a reklám helye), majd visszafordult oda, hogy Németország az utóbbi időben hibát hibára halmoz.
Mindenesetre, mint kiderült, Orbán szerint még „mi, itt Magyarországon is” elhittük, hogy a németek meg fogják oldani a migrációs válságot.
„De engem ez nem érdekelt” – vágott bele Orbán saját maga felmagasztalásába, elmondása szerint őt ugyanis csak az érdekelte, hogy „a magyarok meg tudják-e oldani” a helyzetet. Szerinte Röszkén az derült ki, hogy a hozzánk érkezők nem menekültek, hanem migránsok, az egész mögött meg Soros György civil szervezetei vannak, az ő legfontosabb élményei mégsem Röszkéhez kötődnek, hanem a menekülttáborokhoz, amiket elment akkoriban megnézni, például Debrecenben és Bicskén (ami ugyebár közel van Felcsúthoz, ezért a miniszterelnök naponta járt el arrafelé).
És amikor „bezártam, ha szabad így, szerénytelenül fogalmaznom, a debreceni migránstábort”, folytatta Orbán, „ a debreceniek a vállukon vittek volna végig” az utcán, és Bicskén is mindenki rettentő hálás volt, amiért így tettek.
Ugyanakkor Orbán szerint jól látható mára, hogy a németek viszont semmit sem oldottak meg, a politikai hozzáállás viszont változott.
Át is tértünk a svédekkel zajló adok-kapokra gyorsan. Ha valaki lemaradt volna a történésekről: Orbán Viktor és Ulf Kristersson svéd miniszterelnök üzengetése azután kezdődött, hogy a magyar miniszterelnök feltöltött az X-re egy részletet a Harcosok Klubja hétvégi edzőtáborában mondott beszédéből. Ebben azt állította, hogy Svédországban a bűnözői hálózatok svéd gyerekeket használnak gyilkosként, az országban pedig több mint 280 kiskorú lányt tartóztattak le gyilkosságért. Kristersson felháborító hazugságnak nevezte Orbán állításait. Emellett azt írta, hogy a magyar miniszterelnök szétrombolja a jogállamiságot.
Az üzengetés azóta is tart, és bár én meg attól tartok, hogy a svéd miniszterelnök nem hallgatta ma reggel a Kossuth Rádiót, Orbán azért itt is erős állításokat tett, többek közt arról, hogy mivel a svédek nem tudtak a saját portájukon rendet tartani, miután beengedték a migránsokat, inkább Magyarországot macerálják, mert az még mindig könnyebb, mint beismerni a saját gyengeségeiket.
Ezen a ponton megtudtuk, hogy a migráció olyan, mint a Bokros-csomag, és bár ez némileg meglepheti az egyszeri hallgatót, Orbán gyorsan el is magyarázta. A politikában kétféle hiba van: olyan, ami jóvá tehető, és olyan, ami nem. A Bokros-csomag (meglepetés!) az utóbbiba tartozott, ugyanis Orbán szerint annak következtében nem születtek meg gyerekek, akik már nem is fognak megszületni soha. Ugyanilyen politikai hiba egy háború, mivel az abban meghalt katonák sem születnek már meg újra.
Ugyanitt megismételte a már múlt héten is ellőtt hasonlatot: a migráció olyan, mint a fogkrém, ha kinyomod a tubusból, már nem lehet oda visszanyomni (bár azt azért elismerte, hogy ilyen kontextusban azért kissé morbid ez a hasonlat).
Bölcsességből volt még a tarsolyban: Orbán szerint ha meg akarod tudni egy ország jövőjét, el kell menned egy iskola udvarára egy szünetben. Ha pedig most bárki elmegy egy bécsi, müncheni, párizsi iskola udvarára, és megtekinti az ott éppen játszó gyerekeket, akkor láthatja ennek a fajta befogadó politikának, ami ott nyugaton megy, „a cseppet sem biztató jövőjét”.
A svédekről megtudtuk, hogy Orbán szerint szimpatikus emberek (Björn Borg, csinos hölgyek, zene – sorolta a szimpátia fokmérőit), ám a svéd politika sajnos rendkívül agresszív, és „ezt a magyarok rosszul tűrik”. Orbán szerint a svéd kormány nem tud úrrá lenni a saját maga okozta káoszon, pedig az ő felelőssége lenne (mármint a svéd miniszterelnöké), hogy beismerje, hibáztak.
„Miről beszélünk?… Ha ilyen állapotok lennének Magyarországon, kinek a felelőssége lenne?” – háborgott a magyar miniszterelnök.
A Budapest és Brüsszel közti vita hogyan szivárog le a magyar belpolitikába – tért át a következő témára a riporter. Hiszen például a Tisza is megtartaná a kerítést a határon, vagyis úgy tűnhet, hogy van ebben egyfajta egyetértés.
Orbán gyorsan helyre rakta a témát:
„Migráció ügyében én magunkon kívül nem bízok senkiben.”
Felidézte, hogy 2015 környékén még a DK volt az ellenzék vezető ereje (gondolom, a 2014-es választásokon az összefogást összefogó miniszterelnök-jelölt, Mesterházy Attila most valahol csendesen elmorzsol egy könnycseppet), és hevesen támadták akkoriban a kormány migrációs politikáját. Most ugyanígy tesz a Tisza is, mondta Orbán, aki zaklatott hangon sorolta, hogyan szavazta meg a Tisza Brüsszelben a migrációs paktumot meg egyéb bűnöket.
„Ha nemzeti kormány van, ami bátran szembeszáll Brüsszellel, nincsenek migránsok” – szögezte le a miniszterelnök.
„Mi azért jöttünk ki a Néppártból, mert nem tudtunk velük dűlőre jutni, a Tisza meg oda ment be” – tette hozzá, jótékonyan elhallgatva, hogy 2021-ben végül azért léptek ki a Néppártból, mert a Néppárt igyekezett kilökni őt a soraiból. És bár a viszony egyértelműen 2015-ben romlott meg, az igazi törést a Sargentini-jelentés és annak néppárti támogatása jelentette (ez alapján indult Magyarország ellen első tagállamként 7-es cikkely szerinti eljárás), és nyilvánvalóan nem segített a viszony rendezésén az sem, hogy Jean-Claude Junckert is kiplakátolta a kormány idehaza, Soros Györggyel közösen. Mindegy, rég volt, ki emlékszik már erre.
Szerencsére a múlt feszegetése helyett Orbán is gyorsan visszakanyarodott a Tisza-adó kényelmes témájára. Egészen pontosan arra, hogy szerinte „az egykulcsos adót azért kedvelik a magyarok, és ki is állnak mellette, mert akkor kevesebbet fizetsz”. Orbán szerint az egykulcsos adó egyszerű: ha tízszer többet keresel, akkor tízszer többet fizetsz, míg a progresszív adó ennél bonyolultabb és igazságtalanabb dolog. És bár nem akart ezen a ponton adófilozófiai kitérőt tenni, azért csak nem állta meg, és emlékeztette is a hallgatókat arra a történelmi tényre, miszerint „a kommunisták találták ki a progresszív adót”, és ha valaki annak a gyökereit szeretné fellelni, „akkor Marxnál kell kapiskálni.” (Tény: Marx a Kommunista Kiáltványban valóban érvelt a többkulcsos adó mellett, ahogy egyébként Adam Smith, a közgazdaságtan atyja is a progresszív adózás mellett tette le a voksát A nemzetek gazdasága című alapműben.)
Orbán szerint viszont a progresszív adózás túl bürokratikus, tele van stiklikkel, és egyébként szerinte maga az egész vita is csak egy utánlövés, ugyanis már kipróbáltuk a többkulcsos adót, de szerinte az nem volt jó.
Gyorsan el is mondta, hogy mi a jó: egykulcsos adó és óriási adókedvezmények.
Szerinte viszont a Tisza szavazóinak több mint fele is a progresszív adózás mellett tenné le a voksát, ezért nem lepi meg nagyon, hogy az ellenzéki párt a szavazóinak akaratát követve vezetné be a Tisza-adót (a miniszterelnök ezt arra alapozza, hogy látott ilyen kutatásokat).
„De a mi szavazóink ezt nem akarják, meg a középen állók többsége sem” – rögzítette Orbán.
Az egész téma amúgy sem csak politikai, hanem bizalmi kérdés is, magyarázta, szerinte a probléma az, hogy a Tisza politikusainak „kiadták a parancsot, hogy nem szabad bevallani, hogy mit akarnak csinálni”, ez pedig „már nem adópolitikai kérdés”, hanem azt veti fel, hogy „minek tekintjük a választókat, a választás alanyának vagy tárgyának”.
Spoiler: Orbán Viktor a választás alanyának tekinti a választókat, ami alapján úgy véli, hogy ha a döntések róluk, az ő életükről szólnak, akkor nekik is tudniuk kell, hogy mi lesz a választásuk eredménye, vagyis érdemes őket már előre, és nem utólag tájékoztatni arról, hogy adott politikai párt kormányra kerülve mit akar csinálni (ami szép eszmefuttatás egy olyan párt miniszterelnökéről, aki viszonylag sok választást nyert azzal a szlogennel, hogy Folytatjuk).
Ugyanakkor Orbán Viktor szerint „Gyurcsány Ferencnek több esze volt”, mint most a tiszásoknak, ő ugyanis csak a választás után mondta el, hogy nem azt csinálták, amit mondtak.
A kissé kacifántos okfejtés után felmerült a riporterben a kérdés: miért mondanák el őszintén a véleményüket az emberek a nemzeti konzultáción az adózási rendszerről, ha ilyen bonyolult a helyzet. Ez a kérdés már a múlt héten is felmerült, úgy tűnik, még a Fidesz-tábor sem teljesen érti egyelőre, mi szükség van egy új konzultációra, pláne ebben a témában – de hát erre a legegyszerűbb válasz. Azért, mert választás előtt mindig jól jön, ha valamivel közpénzen ki lehet plakátolni az országot és ellepni a postaládákat, lehetőleg olyan témában, ami megosztja az embereket, és kijelöli a szavazási irányt. Soros György például tudna erről mesélni.
Orbán viszont nem ezzel érvelt, hanem azzal, hogy ha az emberek nagyon akarják, akkor ő is kénytelen beszélni témákról, még akkor is, ha nem akar, mert azért választották őt meg, hogy vállalja a döntései után a felelősséget, amivel négyévente el is kell számolnia.
„Van jelentősége, hogy mit akarnak az emberek” – lepett meg mindenkit (engem) a miniszterelnök, aki ezek szerint tartja magát ahhoz, hogy a nemzeti konzultációk után figyelembe veszik az emberek akaratát, miközben én (választópolgár) úgy emlékszem, hogy ez nem teljesen van így.
Orbán szerint a nemzeti konzultáció segít abban, hogy a fontos kérdések felszínre kerüljenek, és ezekre az emberek választ kapjanak, bár arra nem emlékszik, hogy hányszor használták már ezt az eszközt – segítek: tizennégyszer.
Ezután ismét felolvasta papírról, hogy a Tisza progresszív adója kinek mennyi pénzt húzna ki a zsebéből, ezt a múlt héten se írtam le, most se fogom, ha valaki nagyon szeretné, biztos megtalálja az erre hivatott platformokon.
Orbán szerint a kormány ezzel szemben családokban gondolkodik, családtámogatási rendszere pedig sokkal összetettebb módon segít. Nem véletlenül.
„Én személy szerint nem egyedekben gondolkodok, nem individuumokat látok, hanem családokat… Ezért nem a családi pótlékot emeltük, hanem mellé bevezettük a munkával összekötött családtámogatási rendszert is… amit még a cigányok is támogatnak. A cigány közösség előrelépése szoros összefüggést mutat az egykulcsos adóval, és a középosztályosodás is megindult abban a szegmensben is” – foglalta össze a lényeget nagy vonalakban. Avagy:
„A kenyér szélére is jusson vaj.”
Kitértünk a nyugdíjasokra is, akiknek nemsokára érkezik a nyugdíj-kompenzáció és a 30 ezer forintos utalvány.
„Van egy megállapodásunk a nyugdíjasokkal, a kormány részéről én kötöttem meg” – szögezte le a miniszterelnök, csak hogy mindenki értse, kinek köszönhető minden. Itt Orbán egyébként a 2010 szeptemberében elsőként kiküldött konzultációra gondol, ezt 2,8 millió példányban küldték ki a nyugdíjasoknak, 200 ezer válasz érkezett vissza. Ún. erős felhatalmazás, nem mellesleg a konzultációs prototípus már akkor 220-230 millióba került, amit a Fidesz akkori közlése szerint a párt fizetett.
Mindegy, a lényeg, hogy „a megállapodás, amit kötöttem a nyugdíjasokkal”, azt garantálja, hogy a nyugdíjak értékét megvédik, és még a 13. havi nyugdíjat is visszavezették.
Természetesen nem maradt ki a beszélgetésből Ruszin-Szendi Romulusz és az ő fegyvere sem. Az ügynek Orbán már kora reggel szentelt egy külön, lírai posztot (azóta azon gondolkodom, hogy vajon ő a Gary Cooper vagy a Rock Hudson által megformált Frederic lenne-e inkább, most az utóbbi felé hajlok, Hudson valahogy macsóbban él az emlékeimben, de újra kéne nézni mindkét filmet).
A fegyver-blokkban az addig határozottan, de kedélyesen értekező miniszterelnök hallhatóan komor, mélyebb hangon beszélt, testtartása is feszültebb, homlokán a redő mélyebb volt – csak hogy érezzük a helyzet komolyságát.
Ha a politikusok azért akarnak fegyvert hordani, mert fenyegetik őket, nekem ágyúval kéne járnom.
A magát ezen módon körülíró miniszterelnök szerint ha valakinek nincs annyi esze, hogy belássa, nem hordhat magával fegyvert lakossági fórumokra, akkor nagyon helyes, hogy a rendőrség lefoglalta Ruszin-Szendi fegyverét, mert „ez lehetetlen”, ami történt. A miniszterelnök szerint ráadásul a fegyverviselés „önmagában sem néz ki jól, de fájdalmasabbak a hozzá fűzött kommentárok”, vagyis hogy Ruszin-Szendi beszélt arról, hogy viszket a tenyere, meg hasonlók.
„Hogy jössz te ehhez”, „nem teheted meg, hiába viszket a tenyered”, „nem állsz a többi állampolgár fölött”, „egy vagy közülünk, fogadd el a szabályokat” – nagyjából ezen a vonalon mozgott az orbáni felháborodás.
Végezetül a riporter és a miniszterelnök üdvözölték Donald Trump amerikai elnök felvetését, miszerint terrorszervezetekké nyilvánítaná az antifákat.
„Én örültem ennek, és kezdeményezem, hogy mi is tegyünk így” – jelentette ki Orbán.
És ha már Amerika szóba került, nem mentek el szó nélkül amellett sem, hogy ismét vízummentesen lehet beutazni az Egyesült Államokba. Hogy történhetett ez?
Orbán felidézte, hogy büntetésből vonták meg „még a balosok, a demokraták” a vízummentességünket, mert „se a migráció, se a gender, se a háború ügyében nem értünk egyet”.
„Fájt is egyébként” – vallotta be a miniszterelnök, hogyan élte meg a bideni döntést. De aztán hozzátette, hogy ő már akkor, amikor az elnökjelölt Trumpnál tett látogatást, megállapodott vele arról, hogy ezt az intézkedést eltörlik.
„Nagy a hajó, irányt változtatni lassú, kellett néhány hónap, de betartotta a szavát, amit ígért nekem” – rögzítette örömmel saját érdemeit a miniszterelnök.
„A barátság a politikában is számít” – tette hozzá zárásként.