Nemcsak a vallásos választók szavazatainak megszerzéséről szól az egyházak bőkezű támogatása és a vallásos retorika a Fidesz részéről. Hanem egy nagyon hasznos és sikeresen bevetett eszközről a nemzetközi kapcsolatépítésben, legyen szó az Egyesült Államokról, Oroszországról vagy éppen Törökországról, állítja friss tanulmányában Alexander Faludy.
Alexander Faludy Budapesten élő brit-magyar újságíró, alapvetően politikával és vallási témákkal foglalkozik. A Cambridge-i Egyetemen diplomázott teológiából és művészettörténetből 18 évesen, ezzel ő lett az elmúlt kétszáz év legfiatalabb Cambridge-i diplomása. Később Oxfordban is diplomázott teológiából, majd tíz évig anglikán lelkészként szolgált Angliában, ez után váltott újságírásra. Szeptemberben jelent meg kutatása melyben azt vizsgálta, miként használja a Fidesz a vallást és az egyházakat nemzetközi kapcsolatépítésre.
Hogyan jutott eszébe a téma, és miért gondolta, hogy érdemes mélyebben megvizsgálni?
Volt egy hirtelen felismerésem, ami hozzáadódott az elmúlt évek során összegyűlt tapasztalataimhoz. Egy ideje már feltűnt, hogy a kormány tudatosan építi ki nemzetközi vallási kapcsolatait. De a kegyelmi ügy és annak fejleményei ébresztettek rá, hogy mennyire fontosak a vallási hálózatok a Fideszen belül. Erről pedig rögtön eszembe jutott a kérdés: ha ez ilyen fontos belső viszonylatban – azaz, hogy a NER belső kapcsolatait is ennyire strukturálja –, akkor ennek meg kell jelennie a nemzetközi kapcsolatokban is. Arra jutottam, hogy ez valóban így van, és ebben szerepe van a magyarországi egyházaknak is. A Fidesz és az egyházak közötti kapcsolat sem csak belső ügy, mert az egyházak részesei annak a törekvésnek, hogy a kormánypárt megerősítse keresztényi hitelességét olyan külföldi személyek vagy szervezetek szemében, melyek felé nyitni akar.
Magyarországon az az általános vélekedés, hogy a Fidesz azért támogatja ilyen bőkezűen az egyházakat és intézményeiket, hogy megszerezze a vallásos emberek szavazatait. Milyen motiváció lehetnek még az egyházak támogatásának?
Érdemes megjegyezni, hogy a politikatudomány hagyományosan másképp kezeli ezt a kérdést, mint ahogy én tettem. Amikor a politikatudomány a keresztény politizálást vagy a keresztény szimbólumok használatát vizsgálja a nyugat-európai szélsőjobboldalon, akkor két lehetőséget talál. Az egyik lehetőség, hogy pusztán opportunizmus van a háttérben. Ha pedig nem így van, akkor is csak nagyon alapfokú ismeretekkel rendelkeznek a kereszténységről ezek a pártok, és nem állnak intézményi kapcsolatban az egyházakkal. Azaz a kereszténység politikai célokból való felhasználása hasznos lehet az érzelmek felkorbácsolására, de kevésbé hasznos hálózatépítésre. Ahogy például a német AfD vagy a francia Nemzeti Tömörülés viszonyul a valláshoz, az egyben korlátozza is őket abban, hogy hálózatépítésre használják az egyházakat, melyek nem is támogatják ezeket a pártokat.
Ezzel szemben a Fidesz és az egyházak kapcsolata sokkal inkább tűnik intézményesítettnek. Az egyházakkal való szoros kapcsolat, a bőkezű támogatások hatással vannak a külföldi vallásos közösségre is. Az államilag támogatott templomfelújításokra nyugati ultarkonzervatívok gyakran úgy hivatkoznak, mint a nyugat-európai liberális demokrácia szekularizmusával vagy nihilizmusával szembeni pozitív ellenpéldára.
A hit- és vallásszabadság egyetemes jog a nemzetközi jogban. Nemcsak a vallást, hanem a nem-hitet, azaz például az ateista nézetek kinyilvánítását is védi. Történetileg viszont úgy alakult, hogy főleg a mérsékelt kereszténydemokrata és centrista jobboldalon vált kifejezetten fontossá. Az olyan kezdeményezéseken keresztül pedig, mint a Hungary Helps, az üldözött keresztényeket segítő államtitkárság, valamint az ezekhez kapcsolódó nemzetközi fórumokon való aktív részvétel, a Fidesz képes fenntartani valamilyen szintű kapcsolatot Európa hagyományos jobbközép pártjaival – még az után is, hogy hivatalosan már nem tagja az Európai Néppártnak. Tehát egyfajta kompenzációs mechanizmusként is működnek a valláshoz kapcsolódó kezdeményezések.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy a külföldön üldözött keresztények védelmében folytatott kampány azért is hasznos a Fidesznek, mert eltereli a figyelmet arról, hogy Magyarországon épp a vallásszabadság területén teljesítenek rosszul. Gondolok itt elsősorban a 2011-es egyházi törvény korlátozó voltára és az Iványi Gábor vezette Magyar Evangéliumi Testvérközösség folyamatos zaklatására.
Fontos a Fidesznek, hogy hitelesnek tüntesse fel magát az amerikai konzervatív vallási színtéren is. Természetesen Orbán Trumppal való kapcsolata a lényeg, de ahhoz, hogy ezt a kapcsolatot kiépítsék és fenntartsák, szükség van közvetítők bevonására. Amikor például a Kereszt-tűzben vándorkiállítás (a Magyar Nemzeti Múzeum közel-keleti keresztényüldözésről szóló tárlata, melyet több nyugati nagyvárosba is elvittek – KAÁ.) másodjára is Washingtonban járt, akkor a Biblia Múzeumban kapott helyet, ami David Green projektje. Green a Republikánus párt vallási szárnyának egyik legnagyobb támogatója. A tárlat megnyitója pedig épp – mindkét washingtoni kiállítás alkalmával – a Nemzeti Imareggeli (National Prayer Breakfast) hetére esett, amikor az USA fővárosában gyűlik össze mintegy háromezer politikailag elkötelezett keresztény. A tárlat első washingtoni bemutatója alkalmával Balog Zoltán a Kongresszus vendégeként vett részt a Nemzeti Imareggelin. Az ilyen döntések, hogy mikor és hol legyen a kiállítás, egyáltalán nem véletlenek.