Kedden reggel, saját otthonában elhunyt Robert Redford Oscar-, BAFTA- és Golden Globe-díjas színész – írja a New York Times.
A hírt az őt képviselő ügynökség tette közzé, ami a halál okát nem jelentette be, azt azonban hozzátették: a 2018-ban visszavonult legendát a halál álmában érte.
A hat évtizeden átívelő pályája során a mindent leegyszerűsítő Hollywood trendjeivel szembemenve számos, mélyebb mondanivalót is rejtő munkát jegyző filmes gyászról, politikai korrupcióról, illetve sokszor nehéz témákról is úgy beszélt, ahogyan előtte csak kevesen. Ezt nem csak látásmódjának, de kitűnő színészi játékának is köszönhette, így rendezőként, illetve színészként is egy sor maradandó alkotás áll a neve mellett.
Ezeket a kvalitásokat kitűnően mutatja a Butch Cassidy és a Sundance kölyök (1969), amiben neki, illetve Paul Newmannek köszönhetően szerethetővé váltak a haldokló Vadnyugat fontos alakjai, a nagy gazdasági világválság éveinek szélhámosait bemutató A nagy balhé (1973), az egy macska-egér játékot játszó kódtörő körül forgó A Keselyű három napja (1975), vagy épp Az elnök emberei (1976), ami Nixon elnök a Watergate-botrány utáni időszakát mutatta be.
A sokáig Hollywood elsőszámú férfiszínészeként jegyzett Redford a legkülönbözőbb műfajokban érezte magát otthont: a thrillerektől a drámákon és romantikus filmeken át egészen a vígjátékokig megtalálta a helyét, helyzetét pedig az is segítette, hogy a hatvanas évek derekára szexszimbólummá vált: a Távol Afrikától (1985) képsorain Meryl Streep – aki élete csókját köszönhette a filmnek – , az Ilyenek voltunk (1973) jeleneteiben Barbra Streisand, a Mezítláb a parkban (1967) című filmben pedig Jane Fonda oldalán mutatta meg ezt az oldalát.
Az Oscar-díjról színészként lecsúszó (A nagy balhéért 1973-ban jelölték) Redfordnak az aranyszobrot végül a rendezői debütje, az egy középosztálybeli család egy haláleset utáni széthullását bemutató Átlagemberek (1980) hozta el. Ez a munka a legjobb rendezőnek járó elismerés mellett a legjobb film, illetve a legjobb férfi mellékszereplő díját (ezt Timothy Hutton kapta) is kiérdemelte. Az Átlagemberek a Golden Globe-gálán is sikert aratott: Redford ott is a rendezőként vehette át az Arany Glóbuszt.
A következő Oscar-jelölésre másfél évtizedet kellett várnia: akkor a Kvíz-shownak (1994) köszönhetően jutott a világ legfontosabb filmes díja közelébe. Ezt végül nem ő kapta, színészként, rendezőként, sőt, a Sundance Filmfesztivál alapítójaként elért eredményeit az Amerikai Filmakadémia később azonban mégiscsak díjazta: a 2002-es gálán életműdíjat vehetett át.
Az épp hatvan évet felölelő (1958-2018), az Old Man and the Gun-nal záruló karrierjét ezeknél persze jóval több díj tarkította: 1971-ben a BAFTA-, 1994-ben, a Golden Globe-gálán Cecil B. DeMille-, a 2012-es Velencei Filmfesztiválon pedig két díjjal ismerték el, az elmúlt húsz évben pedig Karlovy Vary-ban, Velencében, illetve a César-gálán egyaránt életműdíjat kapott.
A Coloradói Egyetemre sportösztöndíjjal bejutó, rövidesen azonban inkább a világjárást választó Redford előbb Amerikát, majd Európát ismerte meg. Rövidesen Párizsban, majd Firenzében próbált festővé válni, végül azonban úgy döntött, hogy visszatér az Egyesült Államokba, ahol az Amerikai Színművészeti Akadémia diákja lett. A Broadway-re fiatalon bejutó színész alig huszonhét éves volt, mikor az első filmje, a Háborús vadászat (1962) bemutatkozott az amerikai mozikban. Ez indította el a karrierjét, hiszen a forgatáson megismerte az akkor még színész Sydney Pollackot, aki később hétszer is rendezőként instruálta. Az igazi nagy áttörést végül nem ő, hanem Gene Saks hozta el neki, aki a már említett Mezítláb a parkban (1967) férfi főszerepét bízta rá.
A nyolcvanas években, a rendezői székbe átülve figyelme a nehéz témák felé fordult: az új-mexikói latin farmerek az ingatlanfejlesztőkkel és politikusokkal való harcáról szóló A milagrói babháború (1988) ugyan egyáltalán nem lett zajos siker, de Redford nem adta fel, így producerként és rendezőként tető alá hozta a lét fontos kérdéseit fejtegető Folyó szeli kettét (1992), valamint az ötvenes évek egy kvízműsorában való – tényleg megtörtént – csalásokról szóló Kvíz Show-t (1994).
A legnagyobb kulturális hatást végül nem filmesként, hanem a Sundance Intézet 1981-es megalapításával gyakorolta a világra, hiszen egy Utah állambeli fesztivált 1984-es átvétele után létrehozta a friss filmes hangok felkutatását, bemutatását és elismerését céljául kitűző, ma is létező Sundance Filmfesztivált. A Hollywood burkán kívül létező filmesek legjobbjait igazán naggyá tevő esemény olyan neveket indított el a pályán, mint Steve Soderbergh, Quentin Tarantino, Darren Aronofsky, vagy épp Robert Rodriguez. A fesztivál programjában évről évre kurrens témák tűnnek fel, így az LGBTQ-jogok, vagy épp a globális klímaváltozás. Redfordnak a Sundance-szel egyáltalán nem volt a célja az, hogy reklámfelületté váljon, illetve hogy annak bevételeivel valaki jól járjon, 2012-ben pedig egyenesen kijelentette:
Azt akarom, hogy a lesben álló hirdetők, a vodkamárkák, az ajándékcsomagokat osztogatók, és a Paris Hiltonok – örökre eltűnjenek.
Ennek a Hollywoodban ritkának számító hozzáállásnak már évtizeddel korábban is mutatta jelét, hiszen már a hetvenes évek óta környezetvédelmi aktivistaként vette ki a részét az Egyesült Államok arcának változásaiból: 1970-ben egy Utah állambeli kanyonba tervezett hatsávos autópálya építése ellen küzdött, öt évvel később egy közeli széntüzelésű erőmű építését hiúsította meg (a terület rövidesen természetvédelmi területté vált), három évtizeden át pedig a természeti erőforrások védelmére született amerikai tanács, a Natural Resources Defense Council igazgatósági tagja volt.
Cikkünket folyamatosan frissítjük.
The post Meghalt Robert Redford first appeared on 24.hu.