Nem állíthatom, hogy a diplomaosztóra kapott ajándékom kifejezetten praktikus lett volna. Persze a hasznosság nem az egyetlen szempont, de azért jó érzés, ha egy ilyen fontos ajándék később a mindennapjaink részévé válik. Egy jó toll. Egy érdekes könyv. (Egy autó, mondhatnánk, de azért ne ragadtassuk el magukat.) Ami biztos: egy antik írógép nem tartozik a legegyértelműbb választások közé.
És mégis. Amikor a diplomaosztóm után a szüleim egy fejújított írógéppel leptek meg, jobb ajándékot elképzelni sem tudtam volna. A Continental gépet még az apám használta az egyetemen, azóta viszont csak porosodott a lakásukban. És most végre új életet kapott. Minden tetszett benne: a billentés, a kopácsolás, a sorvégi csengő, a betűtípus, a táska dohos szaga. Tudni akartam, milyen érzés laptop helyett írógépen dolgozni – hogy milyen, ha nem törölhetem ki és írhatom újra minden második szavamat. És nagyon kíváncsi voltam, hogy kihez fordulhattak a szüleim, hogy megjavíttassanak egy hatvan-hetvenéves írógépet.
A választ az utóbbi kérdésre két évvel később kaptam meg, amikor riportalany után kutatva magam is ellátogattam a műhelybe. A szüleimtől hallottam, hogy Balázs Bertalan izgalmas karakter – de ennél is fontosabb volt számomra, hogy ismertem a munkáját. Hiszen saját tapasztalatból tudtam, mire képes egy leharcolt írógéppel, és ez látatlanban is bizalommal töltött el.
Horváth Júlia / 24.hu
Kézről kézre adják
Balázs Bertalan műhelye pár percnyire a Boráros tértől, az Ipar utcában található. Kívülről jelentéktelen, földszinti helyiség vasrácsos ajtóval, amire csupán az Irodagépszerviz felirat hívja fel a figyelmet. A nyitvatartás egy dolgos nyugdíjasról árulkodik, aki tud vigyázni a saját idejére: kedd, szerda, csütörtök reggel kilenctől tizenkettőig, majd egytől ötig tart nyitva – bár, mint arra Balázs az időpontegyeztetésnél felhívta a figyelmemet, ez sincs kőbe vésve: nyaranta gyakran előfordul, hogy már szerda délután bezár, és kirándulni megy.
A műhely első helyiségében zajlik az üzlet. A hatalmas íróasztal mögött fém műhelypolcok, rajtuk tucatnyi letakart írógép. Kérésemre egyesével leveszi, és lelkesen megmutatja őket: régi, régebbi, felújított és munkára váró, Continental, Erika, Royal. Előkerül kedvence is, egy százéves Remington. Évekkel ezelőtt találta, pont a születésnapján, és sikerült meggyőznie a tulajdonosát, hogy adja el neki.
Az neki a különlegessége, hogy fából van a billentyűje. Tehát, ha megnézi ezeket a billentyűket itt, ez mind fa. És én annyira csodáltam, hogy százvalahány éves gép, és a fa bírja, nem reped el, nem törik el, hanem állja a sarat.
Adja magát a kérdés, hogy 2025-ben kikből áll egy írógépszerelő vevői köre – és hogy közülük hányan használják ténylegesen a gépet, és hányan tekintenek rá dísztárgyként.
The post „Ha működik, az nem baj, de jól nézzen ki” – a laptopok korában is bőven van dolga az írógépszerelőnek first appeared on 24.hu.