Hogyan kapcsolódsz munkád során a pedagógusokhoz, könyvtárosokhoz?
1993 óta dolgozom könyvtárostanárként. Iskolai könyvtári szaktanácsadóként kérhetnek tőlem segítséget a könyvtáros kollégák, de talán legtöbb kollégához a Könyvtárostanárok Egyesülete elnökeként jutok el. Sokszor megfogalmaztam már, hogy számomra a munkám igazi szerelem. Nem várok sokat a kollégáimtól, csak annyit, hogy érezzenek ők is így.
Miért tartod fontosnak, hogy a pedagógusok/könyvtárosok meséljenek? Szerinted mi különbözteti meg a mesélő pedagógust a nem mesélőtől?
Olyan minőségi kapcsolat tud kialakulni tanár és diák között a mesélésnek köszönhetően, ami sokkal több, mint az oktatás, az ismeretek átadása. A diákok többsége hitem szerint kamasz korban is nyitottak erre az élményre. Valamilyen szinten a tanár egy mese kiválasztásával kicsit kitárulkozik, hiszen a választás a mesélőt jellemzi. Ezt a nyitottságot értékelik a diákok.
Volt olyan pedagógus/könyvtáros a diákéveidben, aki mesélt, és ezzel hatott rád? Ha igen, hogyan?
Igen, gyerekkoromban a könyvtáros nénit szerettük, voltak rendezvények, olyan is, ahol mesélt, nem tudnám felidézni a konkrét programot, sem a meséket. Az érzés maradt meg, hogy jó volt a közelében lenni és szerintem most is ez a kapcsolódás a lényeg.
Hagymássy Krisztina, a Könyvtárosok Egyesületének elnöke (forrás: Centrál Médiacsoport)
Szoktál mesélni? Miért tartod fontosnak?
Az első munkahelyem egy 12 évfolyamos iskola volt, ahol volt szerencsém a könyvtárral, olvasással éppen ismerkedő 6 éveseket mesével fogadni, rendszeresen mesélni az alsó tagozatos diákoknak. Jelenlegi iskolámban 6 és 4 évfolyamos fiatalok tanulnak, így nem rendszeresen, inkább eseményekhez pld a Népmese naphoz kapcsolva olvasok mesét.
Nem iskolai közeg, de nagyon szerettem „Mesedoktor” lenni. A nevében is benne van, hogy kórházban lévő beteg gyerekeket mesével gyógyítunk. Minden meseolvasás ezért fontos. Kiemel, eltávolít, új utat mutat.
Tudsz említeni egy esetet, amikor egy nevelési helyzetet, pedagógiai problémát, mese segítségével oldottál meg?
Jelentős pedagógiai problémákkal nem találkoztam, mindig szerencsés voltam az iskolai közösségeimmel. Én maximum olyan szintű nevelési helyzetekre igyekeztem hatással lenni, mint a kiközösítés, a csoportdinamika problémái. Nagy felelősség szerintem nagyobb gondokra laikusként megoldást ígérni, ezért fontosnak tartom az ilyen irányú képzéseket. Inkább
abban hiszek, hogy egy-egy személyre szabott olvasmányajánlóval és az olvasóra/olvasottakra fókuszáló érdeklődéssel, kísérjük, támogassuk a diákjainkat.
Miért tartod fontosnak, hogy díjjal ismerjük el a mesélő pedagógusokat, könyvtárosokat?
Mindenkinek szüksége van megerősítésre, támogatásra. A kiszámítható munkahelyi környezet, az anyagi biztonság szükséges, de nem elegendő, hogy a pályán tartsuk a pedagógusokat, könyvtárosokat. Ez a díj egy országos elismerés. Olyan személyek és szervezetek állnak mögötte, ami miatt én biztosan már a jelölésre is büszke lennék.
Mit jelent számodra, hogy a mesehallgatás gyerekjog?
Az UNICEF szerint a gyermekjogok egyik alapvető pillére a gondoskodás-ellátás. A gyerekek ellátása, táplálása, tanítása, testi-lelki védelme minden társadalom kiemelt feladata. A gondozás és ellátás azt is jelenti, hogy a gyerekek is hozzáférhetnek különféle erőforrásokhoz, de olyanokat is megkaphatnak általa, mint a szeretet, az önbecsülés, a tudás, és a bennük rejlő képességek kibontakoztatása. Szerintem a mesehallgatás mindezt tudja.
A pályázat egyik kulcsfogalma az „olvasóvá nevelés”. Mit értesz ezen, és hogyan látod a szerepét napjainkban?
Olvasóvá csak olvasó nevelhet. Mi mást tehetnénk, hogy a gyermekünket, a ránk bízott diákokat olvasóvá neveljük, mint hogy minket olvasni lát?
Talán az, ha hallgat is. Nem hiszek abban, hogy a felszólítás, hogy olvass kérlek hatásos. Ha őszinte akarok lenni, a nagy olvasásnépszerűsítő kampányokban sem.
Mit üzensz azoknak a pedagógusoknak és könyvtárosoknak, akik gondolkodnak azon, hogy pályázzanak?
Bízom benne, hogy nem szükséges nagyon győzködni a kollégáimat ennek a pályázatnak az értelméről. Jó játék, sikerélmény, a gyerekek csillogó szeme, egy kolléga proaktivitása, sikere a munkahelyivezető sikere is. Én alapvetően mindennek a jó oldalát látom. Kb úgy működök, mint Eleanor H Porter Pollyannája Az élet játékában. Ez persze nem azt jelenti, hogy a hétköznapi hasznát ne látnám. Az iskolákban az elmúlt tanévben kezdődött a Teljesítmény Értékelési Rendszer. Az egyik elvárás, amivel pontokat lehet szerezni az az országos pályázaton való indulás . Nos, egy iskolai könyvtárosnak a Bod Péter Országos Könyvtárhasználati Versenyen túl nem sok lehetősége van erre. Én köszönöm szépen, hogy a kiírók lehetőséget adnak erre.
Miben látod a Lampion Könyvek, a Népmesekincstár és az nlc.hu közös kezdeményezésének jelentőségét a hazai könyvkultúra vagy oktatás szempontjából?
Azt hiszem, elfogult vagyok. A népmese minden mese alapja. Minden életkorban mást ad. Lehet csupán szép, melengető, izgalmas…aztán hozzáértő magyarázatot hallgatva azokat a jelentésrétegeket is feltárja, amit csak felnőttként érthetünk meg. A Lampion könyveket pedig szeretem, Hagyjuk hány éves vagyok…örömmel olvasom.
The post „Olvasóvá csak olvasó nevelhet” – Beszélgetés a Könyvtárostanárok Egyesületének elnökével, Hagymássy Krisztinával first appeared on nlc.
