Hogyan kapcsolódsz munkád során a pedagógusokhoz, könyvtárosokhoz?
A Richter számos pályázaton keresztül, illetve díjakkal támogatja a természettudományos pedagógusokat. Az ezekhez kapcsolódó szervező és kommunikációs feladatok a cég egészségügy- és oktatástámogatási specialistájaként a napi munkám fontos részét képezik, így abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy rengeteg tehetséges, lelkes és elhivatott pedagógussal kapcsolódhatok.
Miért tartod fontosnak, hogy a pedagógusok/könyvtárosok meséljenek? Szerinted mi különbözteti meg a mesélő pedagógust a nem mesélőtől?
A mesélést értékes és hatékony formájának tartom az információ átadásának. Úgy gondolom, a mesék nehéz élethelyzetek megoldásához mintául szolgálhatnak, beszélgetések fontos kezdőpontjai lehetnek, nehéz érzések könnyebb megértését segíthetik. Ugyanakkor a Richter TETT-mesepályázat során számtalan tudományos ihletésű mesével találkozom, amelyek azt sugallják számomra, hogy a mesében megjelenő képek, hasonlatok segíthetnek nehezen elképzelhető fogalmak megértésben is.
Úgy képzelem, hogy egy mesélő pedagógus egy új pedagógiai módszerekre nyitott pedagógus, olyan, akinek a tanításban nemcsak a “Mit tanítok?”, hanem a “Hogyan tanítok?” kérdés is fontos.
Úgy képzelem, hogy a mesélő pedagógus a gyerekek szemében talán megközelíthetőbb is, mert az eszköz, amit az órára bevisz minden elemében azt sugallja, hogy a gyerekekről szól: olyan mesét választ, amelynek nyelvezete és gondolkodásmódja a korosztálynak megfelelő, vagy éppen olyat témájú történetet visz be az órára, ami az osztályban aktuálisan jelen lévő konfliktusra rezonál. Tehát a pedagógus már pusztán a mese kiválasztásával azt üzeni “Figyelek rád!”, és a gyerekek erre nagyon fogékonyak.
Dr. Móring Andrea (forrás: Centrál Médiacsoport)
Azt is gondolom, hogy a meséken keresztül a pedagógus talán egy olyan különleges, kétirányú kommunikációs csatornát is nyithat, amelyen keresztül nemcsak a pedagógus szólhat a gyerekekhez nagyon hatékony módon, de a diákok is szólhatnak a mesélő pedagógushoz. Úgy képzelem, a mesélésen keresztül születő közös nyelv segítheti a gyerekek önkifejezését is, legyen szó meséken keresztül könnyebben verbalizálható érzelmekről, vagy a kovalens kötés kialakulásának körülményeiről egy beszélő atom szemszögéből.
Volt olyan pedagógus/könyvtáros a diákéveidben, aki mesélt, és ezzel hatott rád? Ha igen, hogyan?
Olyan tanárom nem volt, aki mesélt volna, viszont szorosan idekapcsolódik az az emlékem, amikor általános iskolai kémiatanárom a vízmolekulában az oxigén- és a hidorgénatom elektronnegativitását úgy mesélte el, hogy az oxigénatom az elektronfelhőt, mint egy nagy takarót, magára húzza, és a takaró alól kilóg a hidrogénatomok “pucér protonja”. Azt gondolom, ha több ilyen érzékletes “mesével” találkozok diákéveimben, sok más elvont, nem feltétlenül természettudományos fogalom vagy komplexebb gondolatmenet is hasonlóan emlékezetessé és nem utolsó sorban érthetőbbé válhatott volna számomra.
Szoktál mesélni? Miért tartod fontosnak?
A kisfiamnak minden este olvasok mesét. Ez számunkra egy fontos kapcsolódási pont: míg én élvezem azt a játékot, amit mesélőként az egyes figurák megszemélyesítésébe vihetek, ő izgalommal és élvezettel hallgatja a történetet. Közös és visszatérő öröm a napi rutinunkban, ráadásul, ha folytatásos történet van éppen a terítéken, akkor esténként együtt várjuk a mesehősök újabb kalandjait. Emiatt úgy érzem, hogy a meseolvasás a mi esetünkben fontos formája a köztünk lévő kötődés és bizalom ápolásának.
Miért tartod fontosnak, hogy díjjal ismerjük el a mesélő pedagógusokat, könyvtárosokat?
Általánosságban nagyon fontosnak tartom, hogy a jó pedagógiai gyakorlatok elismerésben részesüljenek, hogy a kiváló, szakmáját szerető, innovációra fogékony pedagógusok megbecsültségét növeljük és ezen keresztül elhivatottságukat tápláljuk. Szintén fontosnak tartom, hogy kiemeljük és megmutassuk a jól működő oktatási módszereket, hogy ezek új, friss talajra találva máshol is gyümölcsöt hozhassanak. Ezzel a díjjal olyan pedagógusokat ismerünk el, akik egy különleges nyelven, a mese nyelvén szólnak diákjaikhoz. Jó lenne, ha minél több lenne belőlük!
Mit jelent számodra, hogy a mesehallgatás gyerekjog?
Azt, hogy minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy a mesehallgatás élményében részesüljön szociális helyzettől, családi helyzettől vagy kortól függetlenül; hogy legyen a környezetükben egy olyan felnőtt (ha a családjukban nem, akkor az óvodában, az iskolában vagy a könyvtárban mindenképpen), aki mesét mond vagy olvas nekik.
A pályázat egyik kulcsfogalma az „olvasóvá nevelés”. Mit értesz ezen, és hogyan látod a szerepét napjainkban?
Számomra az olvasás az egyik legfőbb kikapcsolódási forma. Az, hogy elmerülhetek egy történetben vagy egy témában nagyon hatékonyan kapcsol ki az állandó rohanásból – teszi ezt úgy, hogy eközben aktívan formálja a gondolkodásomat, a világlátásomat vagy éppen valamilyen új tudást ad. Ugyanezt az összetett kikapcsolódási élményt, úgy gondolom a mai fiatalok körében legnépszerűbb kikapcsolódási tevékenységek (pl. közösségi média, videójátékok) nem feltétlenül adják meg. Az olvasás további fontos erényének látom azt, hogy
egy könyv elolvasása megkívánja, hogy napokra elköteleződjünk egy téma mellett, illetve fontos az is, hogy türelmesek legyünk, míg kibomlik a cselekmény előttünk – a figyelem csupán rövid idejű fenntartását igénylő aktivitások (pl. a rövid TikTok videók) vagy gyors kielégülést nyújtó kikapcsolódási formák (pl. a lövöldözős videójátékok) ezeknek a fontos készségeknek a fejlődését nem teszik lehetővé.
Az olvasóvá nevelés számomra így azt jelenti, hogy a gyerekek látóterében elhelyezzük az olvasást mint ismerős, kedvelt és értékes opciót, amihez bármikor nyúlhatnak, ha arra van szükségük, hogy egy kicsit kiszakadjanak a napi hajtásból.
Mesélő Pedagógus és Könyvtáros Díj
Mit üzensz azoknak a pedagógusoknak és könyvtárosoknak, akik gondolkodnak azon, hogy pályázzanak?
Hogy ne gondolkodjanak! A pályázaton való részvétellel semmit sem veszíthetnek, cserébe viszont esélyt nyernek arra, hogy a jó gyakorlatok, amelyet mesélő pedagógusként vagy könyvtárosként követnek, reflektorfénybe kerüljenek, és ezzel széles körben inspirálják a kollégákat, hogy rajtuk keresztül saját, kiváló módszereik, megközelítéseik még több gyermeket elérhessenek.
Miben látod a Lampion Könyvek, a Népmesekincstár és az nlc.hu közös kezdeményezésének jelentőségét a hazai könyvkultúra vagy oktatás szempontjából?
Bár a munkám során többnyire motivált és lelkes pedagógusokkal találkozom, sajnos tudom azt is, hogy sokan vannak, akiket elkedvetlenít az oktatási helyzet néhány aspektusa, és emiatt nehezen motiválhatók szakmájukban, esetleg pályájukat is elhagyják. Éppen ezért minden olyan kezdeményezést nagyon fontosnak tartok, amely arra irányul, hogy a pedagógusi munkát elismerjük, a szakma megbecsültségét növeljük.
Emellett úgy gondolom, hogy a mesélő pedagógusok elismerése, illetve a mesélés pedagógiai gyakorlatban való alkalmazásának díjazása egy olyan fontos oktatási eszközre hívja fel a figyelmet, amely, ha széles körben elterjedhetne, fontos változást hozhatna a jelenleg sokszor merev keretekkel operáló, frontális megközelítéseket előnyben részesítő és a gyerekek lelki-szellemi igényeit nem mindig szem előtt tartó oktatási rendszerünkben.
The post Dr. Móring Andrea: „Minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy a mesehallgatás élményében részesüljön” first appeared on nlc.