Nagyon mélyre kell mennünk az egyébként kriminológia szakon végzett Dwayne Johnson filmográfiájában, ha igazi színészi alakítások nyomait szeretnénk megtalálni benne, de a helyzet azért nem reménytelen. Ha igazán nagy volumenű alakítást még nem is láthattunk tőle, az biztos, hogy öniróniát már igen: a Csak lazán vagy a Pancser Police című filmekben részben önmaga paródiáját nyújtotta, és mindig jó jel, ha valaki tud magán röhögni.
A legközelebb egy igazi színészi alakításhoz 2013-ban került az Izomagyak című filmmel, amikor Mark Wahlberg kollégájával gyilkossági ügybe keveredő, nem túl éles eszű testépítőket játszottak. Csakhogy az a film inkább kivételnek, nem pedig szabálynak bizonyult a pályáján. 2025-ben ébredt fel benne a vágy, hogy végre színészként is bizonyítson.
A sebezhető izomkolosszus
A Velencei Filmfesztivál vörös szőnyegén már egy egészen lefogyott, magáról rengeteg izmot ledobó Dwayne Johnson jelent meg, finoman jelezvén, hogy a Zúzógép ezúttal nemcsak egyszeri kivétel lesz a pályáján, hanem szeretne komoly színészként helyt állni hosszabb távon is. A fesztivál sajtótájékoztatóján elmondta, hogy barátja, Emily Blunt beszélte rá arra, hogy ne féljen kipróbálni magát valami újban is. Elmondása szerint úgy érezte, hogy az emberek az akciósztárt látják benne, így szerették meg őt, ezért sokáig nem akart kilépni ebből a szerepkörből, de egy ideje már égett benne a vágy, hogy valami mást csináljon, és ez a más végül a Zúzógép című életrajzi mozi lett.
Zúzógép (Fotó: Velencei Filmfesztivál)
Az MMA-bajnok Mark Kerr szerepe kedvéért Johnson az izmait tekintve nem alakult át: itt is iszonyatosan kigyúrt, sőt talán még kigyúrtabb, mint megszokhattuk. Az arcán viszont a maszkmesterek változtattak, hogy egy kicsit még jobban hasonlítson Kerr-re.
Szerencsére a változtatások nem voltak túl drasztikusak:
Johnson abszolút felismerhető marad a maszk alatt, és egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy a maszk lenne maga az alakítás.
Emberünk végre mer nem kedvelhető lenni, sőt sok olyan jelenetet láthatunk tőle, amiben kimondottan sebezhetőnek mutatkozik, de megcsodálhatjuk a vad, félelmetes oldalát is. Láthatjuk őt összetörve sírni egy vereség után, az a jelenet pedig kimondottan vicces, amikor ez a hatalmas darab ember a vidámparkban fél felszállni a feleségével az egyik látványosságra, mert attól tart, hogy a gyomra teljesen cserben hagyja őt.
Ott áll ez a kétméteres izomkolosszus, és a szemében látjuk a rettegést attól, hogy jól megpörgessék őt a vidámparkban.
Nem kell hozzá szeretni az MMA-t
A Zúzógép alkotója az a Benny Safdie, aki a testvérével, Josh-al mostanáig annak a specialistája volt, hogy a filmjeik intenzitása által nézőként a főhőssel együtt kerülhettünk az idegösszeomlás szélére mondjuk az Adam Sandleres Csiszolatlan gyémántban vagy a Robert Pattinsonos Jólétben. A két tesó most különvált, és úgy fest, egyenként már nem a párosként megszokott stílusukat viszik tovább.
A Zúzógép egy sokkal hagyományosabb felépítésű mozi, és ezt a műfaja is megkívánja. Életrajzi sport-drámaként az idegösszeomlás szélére maximum úgy vihette volna a nézőket, ha egy sűrűbb, rövid időszakra, mondjuk egyetlen meccsre fókuszál, de a rendezőnek esze ágában sem volt ezt tenni. Bár a filmben láthatunk brutális MMA meccseket sok-sok vérrel és sebbel, a rendezőt érezhetően ez a része érdekelte a legkevésbé. A hangsúlyos pillanatok itt a meccsek előtt vagy után az öltözőben, az edzőteremben, illetve Mark Kerr otthonában történnek, ahol a feleségével, Dawnnal vívják a maguk kis párkapcsolati meccseit.
Emily Blunt és Dwayne Johnson (Fotó: Velencei Filmfesztivál)
Bokszfilm, kicsit másként
Safdie a Zúzógéppel bizonyos szempontból tradicionális bokszfilmet készített, ami egyszerre rokona a Rockynak és a Dühöngő bikának, ugyanakkor mégis saját hangja van. A filmben Safdie azt az időszakot mutatja be az MMA korai hősének számító Mark Kerr életéből, amikor a fájdalomcsillapító-függése elharapózik, és egy ponton már nemcsak a sportolói karrierje, hanem a házassága látja kárát, bár utóbbi nem éppen úgy, ahogy arra számítani lehet. Dawn (Emily Blunt szerethetően suttyó) ugyanis megszokta, hogy a férje függő, sőt kimondottan szerette pátyolgatni ilyenkor, de amikor Mark megpróbál leszokni, a nő nem nagyon tud mit kezdeni vele. „Megváltozott. Már nem bulis” – panaszkodik az egyik barátnőjének.
A tiszta élettel és a tisztán élt házassággal folytatott küzdelem mellett a film fókuszában Kerr sebezhetetlenségébe vetett hitének megingása áll.
Amikor a filmben megismerjük, még veretlen, sosem kapott ki a ringben, és ahogy egy interjúban az újságírónak elárulja – a film sokszor használ interjúkat narratív eszközként – , valójában elképzelni sem tudja, milyen lehet vesztesként távozni a ringből. Amikor aztán megismeri a vereség ízét, az megrengeti az egész világát.
Safdie érdekes kihagyásokkal mesél, olykor szándékosan ugorva át a legdrámaibb pillanatokat. Hallhatjuk, hogy beállt állapotban Kerr vadul bulizott, de egy ilyen bulinak sem vagyunk szemtanúi. Az igazán drámai rosszullétek részleteiről is csak szóban értesülünk. Safdie mintha szándékosan kerülné a hatásvadászatot, és ez sokszor jól is áll a filmjének, olykor viszont azt éreztem, hogy a kevesebb itt nem több, hanem tényleg kevesebb. A film elbírt volna még néhány drámaibb pillanatot, főképp, hogy a két főhőse képes ragyogóan prezentálni ezeket. A Zúzógép egy erős küzdősportos dráma, amiben nem a küzdősporton van a lényeg, hanem önmagunk legyőzésén és azon, hogy szembenézzünk vele: mindannyian sebezhetők vagyunk. Még a legerősebbek is.
Dwayne Johnson Mark Kerr szerepében (Fotó: Velencei Filmfesztivál)
A Zúzógépet a Velencei Filmfesztivál versenyprogramjában láttuk. A hazai mozikban a film december 11-től lesz látható.
Nyitókép: Getty Images
The post Dwayne Johnson Oscart érdemel a Zúzógépért, és ebben nincs semmi túlzás first appeared on nlc.