Az idehaza az Animus Könyvek gondozásában, Torma Péter fordításában megjelent Szabadság lapjain Angela Merkel egyaránt ír a kancellári hivatal mindennapjairól és azokról a drámai napokról és éjszakákról, amikor olyan nagy jelentőségű döntéseket kellett meghoznia, amelyek azóta is hatással vannak Németország, Európa és a világ jelenére és jövőjére.
A bemutatón Bánszegi Rebeka, a 24.hu újságírója beszélget a volt kormányfővel a CEU budapesti épületében október 1-én, 17 órai kezdettel – az eseményre korlátozott számban még vásárolhatók jegyek itt.
Nemcsak a kancellárként eltöltött tizenhat évre tekint vissza Angela Merkel a memoárban, hanem életének első 35 évére is, amit egy olyan országban töltött, ami ma már nem létezik.
Hogyan lett a nyugati világ egyik legnagyobb hatalmú kormányfője? Milyen meggyőződések vezették olyan sorsfordító helyzetekben, mint a görög euróválság kezelése, az Ukrajna NATO-csatlakozásáról szóló szavazás, vagy éppen tíz éve azon a sajtótájékoztatón, amikor kormánya menekültpolitikáját védve úgy fogalmazott: Wir schaffen das, azaz „meg tudjuk csinálni”?
Nem kancellárnak születtem
– fogalmazott Angela Merkel a 2009-es választási kampány egyik reklámfilmjében. A könyvben felidézi, hogy a banálisnak ható mondat számára valami felfoghatatlant foglalt magában. Az NDK-ban nem volt megfelelője a kancellár szónak, egy másik állam kormányfőjének megnevezése volt. Egy olyan országé, amelynek évtizedeken át még a meglátogatását is megtagadták tőle. A kötet, amiről kritikánk is olvasható, nem véletlenül viseli a Szabadság címet. A könyv visszatérő motívuma a szabadsághoz való viszony egyéni és társadalmi szinten.
A szabadságnak demokratikus feltételei vannak – demokrácia nélkül nincs szabadság, nincs jogállam, és nem érvényesülnek az emberi jogok. (…) Ez akkor sikerülhet, ha együttműködünk. Ha együtt elkötelezzük magunkat. Mindenki magáért és mindannyian egymásért. A szabadság ugyanis nem csak egyeseknek jár, mindenkire ki kell terjednie.
Mit tehet és mit tesz a politika, hogy elősegítse az egyén szabadságát és jólétét? Ennek a filozofikus kérdésnek gyakorlati aspektusaival szembesül az Angela Kasner néven, lelkészgyermekként született későbbi poltikusnő az NDK-ban, amikor az élet számos területén korlátozottak a döntési lehetőségei. De ugyanennek a kérdésnek találja magát a másik oldalán a kelet-német tartományok újraegyesítést követő gazdasági nehézségei vagy éppen az Európába érkező menekültáradat érkezése kapcsán, amikor az egyik ember szabadsága a másik kárát okozza.
Nőként, egy férfiak által dominált világban
A könyvben Merkel felidézi azt a német G20-elnökség alkalmából tartott pódiumbeszélgetést, ahol megkérdezték tőle, feministának tartja-e magát. Bár akkor már több mint tizenkét éve kancellár volt, nem tudott mit kezdeni a kérdéssel. A bizonytalanságát a címkékkel szembeni ellenérzéseivel magyarázza, valamint azzal a tapasztalatával, hogy a demokrácia önmagában nem hozta el a teljes nemi egyenjogúságot. Hozzáteszi, ma már azt felelné a kérdésre:
Igen, feminista vagyok, a magam módján.
De nemcsak itt, vagy a nadrágkosztümök, fodrászok és sminkesek által jelentett extra energia kapcsán kerül elő a könyvben a politikus női mivolta burkolt vagy egészen nyilvánvaló formában. Több olyan pozíciót is betöltött élete során, amit előtte csak férfiak. Miniszterként először ifjúsági és nőügyi tárcát vitt, a nemzetközi szövetségi rendszerekben pedig több olyan vezetővel működött együtt, akik kifejezetten macsó politikájukról híresek. A könyvben megosztja azt az elhíresült jelenet is, amikor Vlagyimir Putyin Moszkvában vendégül látta, és a találkozóra behívta az egyik kutyáját is, miközben tudta, hogy Merkel egy korábbi kutyaharapás miatt nem szívleli az ebeket.
Később az akkor még első ciklusos Donald Trumppal kapcsolatban idézi fel, hogy mennyire érdekelte az amerikai elnököt Merkel Putyinnal való kapcsolata:
Az volt a benyomásom róla, hogy általában vonzódik az autokratikus és diktatórikus hajlamú vezetőkhöz.
Talán éppen ezért az első megbeszélés után arra jutott a könyv szerint, hogy nem fognak tudni közösen dolgozni az összekapcsolt világért, mert az elnök szemében minden ország verseng egymással, és az egyik sikere a másik kudarca.
Angela Merkel kancellári búcsúja óta még nem telt el fél évtized sem, ennek következtében a könyvben bemutatott globális konfliktusok jelentős része valamilyen formában velünk van. Ez még izgalmasabbá teszi a memoárt, hiszen a bemutatott kompromisszumok és ellentétek eredményeit a bőrünkön tapasztaljuk, a politikai aktorok egy része pedig ma is vezető szerepet játszik.
Megmutatja, milyen jelentősége lehet a személyes beszélgetéseknek a globális vezetők között, illetve hol húzódnak a határok? Az este felejthetetlen élményt ígér mindazoknak, akik szeretnék közelről hallani a történelem egyik legjelentősebb politikai vezetőjének személyes történeteit és gondolatait.
Október 1-én először beszél memorája kapcsán Angela Merkel élőben magyar közönség előtt, további információk itt találhatók az eseményről, korlátozott számban pedig még vásárolhatók jegyek itt.
The post Egy este Angela Merkellel – Életinterjú a Szabadság című memoár mentén first appeared on 24.hu.