Így vált a Mona Lisa egy éjszaka alatt a világ leghíresebb festményévé: műkincsrablás és nemzeti botrány, amiben Pablo Picasso is gyanúsított volt

Ha 1911. augusztus 21-ének reggelén a párizsi Louvre-ból sietve távozott három férfi. Alighanem kissé fáradtak voltak, ugyanis az éjszakát a múzeum raktárában, egy szekrényben töltötték. Aznap reggel, amikor a Louvre még zárva volt, kislisszoltak a raktárból, és levették a falról a múzeum egyik ékességét, Leonardo da Vinci Mona Lisáját. A keretétől és védőüvegétől megfosztott vásznat egy takaróval lefedték, és elvitték a Quai d’Orsay pályaudvarra, ahol felszálltak a 7:47-es expresszvonatra, amely elvitte őket a városból.

Ma státuszát tekintve talán meglepő, de akkoriban a Mona Lisa nem volt széles körben ismert a művészeti világon kívül; ami azt illeti, még csak nem is ez volt a Louvre leghíresebb vagy legdrágább festménye. 1507-ben került ki Leonardo da Vinci műhelyéből , de csak az 1860-as években kezdték a kritikusok a reneszánsz művészet egyik kiemelkedő darabjaként ünnepelni, azonban az európai értelmiség kis szeletén kívül túl sok embert azért nem nagyon mozgatott meg. 

Körülbelül 28 óra telt el, mire bárki is észrevette, hogy hiányzik egy kép a múzeumból. Az anekdota szerint egy, a Louvre galériáját megörökíteni készülő ambíciózus csendéletfestő volt az, akinek elsőként feltűnt a Mona Lisa hiánya.  

Azonban miután a Louvre bejelentette a bűntényt, már nyaktörő tempóban követték egymást az események: a világsajtó mindenhol címlapon hozta a műkincslopás hírét.  „60 nyomozó keresi az ellopott Mona Lisát, a francia közvélemény felháborodott” – írta például a patinás New York Times.

Franciaországban – a Mona Lisától függetlenül – már korábban is komoly aggodalmat keltett, hogy amerikai milliomosok sorra vásárolják fel Franciaország legértékesebb műkincseit és legszebb festményeit. Ennek köszönhető, hogy egy ideig az amerikai iparmágnás és műgyűjtő J.P. Morgant gyanúsították a lopás megrendelésével. De vicces módon még Pablo Picassót is gyanúsítottként kezelték, és kihallgatták. És ahogy az első világháború előtt fokozódtak a feszültségek Franciaország és Németország között, akadtak, akik azt hitték, hogy a császár áll a háttérben.

Egyhetes szünet után a Louvre újra megnyitotta kapuit a tömeg előtt, akik mind azért jöttek, hogy megnézzék a Mona Lisa hűlt helyét, amely a párizsiak számára „a szégyen jele” lett.

Eközben a tolvajok simán kereket oldottak. Három olasz volt: két testvér, Vincenzo és Michele Lancelotti, valamint a banda vezetője, Vincenzo Perugia. Utóbbi ügyes kezű ezermester volt, aki a Louvre-ban dolgozott, és éppen azokat a védőüvegeket szerelte fel, amelyeket később a Mona Lisáról eltávolított. Perugia azt remélte, hogy eladhatja a festményt. De a rablás olyan nagy figyelmet keltett, hogy a Mona Lisa túl forró áru lett ahhoz, hogy csak úgy, észrevétlenül gazdát cserélhessen.

Az újságok jutalmat ajánlottak fel a festmény becsületes megtalálójának. Bár Perugia visszaadhatta volna, de valószínűleg félt, hogy letartóztatják – az ügy olyan nagy port kavart, hogy nem hitte, hogy megúszhatja.

Végült aztán bő két évvel azután, hogy ellopta a Louvre-ból, Perugia mégis megpróbálta eladni a Mona Lisát egy firenzei műkereskedőnek. De a kereskedő gyanút fogott. Megkérte egy olasz művészeti galéria vezetőjét, hogy nézze meg a festményt. És valóban: a hátoldalon található bélyegző igazolta a festmény hitelességét.

Perugiát letartoztatta a rendőrség. A férfi azzal védekezett, hogy ő csupán egy olasz hazafi, és a képet, amit Napóleon lopott el, vissza akarta juttatni a szülőföldjére. A kép – óriási hűhó közepette – ismét a Louvre-ba került,  Perugia pedig bűnösnek vallotta magát a bíróság előtt – tettéért mindössze nyolc hónap börtönbüntetésre ítélték. Aztán néhány nappal a tárgyalás után kitört az első világháború, és többé már senki nem érdekelt a nagy műkincsrablás.

The post Így vált a Mona Lisa egy éjszaka alatt a világ leghíresebb festményévé: műkincsrablás és nemzeti botrány, amiben Pablo Picasso is gyanúsított volt first appeared on nlc.