Emma Stone és Yorgos Lanthimos rendező együttműködése A kedvenccel indult, majd az egyedi látványvilágú – és hazánkban forgatott – Szegény párákkal folytatódott: utóbbi őrült nagy anyagi és díjszezonos siker volt, nem csoda, hogy a tavalyi A kegyelem fajtáival egészen más – sajnos sokkal kevésbé élvezetes – irányt vettek. A termékeny páros a 2024-es cannesi kitérő után visszatért oda, ahol a legnagyobb sikereiket aratták: új mozijuk, a Bugonia ismét a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában debütált, és ezúttal sem fogták vissza magukat.
Az első remake
A magyar mozikban októberben bemutatkozó – ám előtte szeptemberben a miskolci CineFesten is tiszteletkört futó – Bugonia már csak azért is jelent újdonságot az életműben, mert valójában remake-ről van szó. A 2003-as Mentsétek meg a zöld bolygót! című ökoterrorista dél-koreai mozi felénk talán kevésbé ismert, de a dél-koreai filmek legszebb hagyományait idézően kattant mozi. A jó hír az, hogy Lanthimosék a kattantságból nem vettek vissza, és inkább csak kisebb módosításokat (például az emberrablónak itt egy gyerekes fiú unokatesója van, míg az eredetiben kissé együgyű barátnője volt) hajtottak végre a cselekményen, de pont annyit, hogy azért annak is szolgáljon meglepetésekkel, akik annak idején látták az eredetit.
Emma Stone a Bugonia c. filmben (Fotó: Atsushi Nishijima/Focus Features)
Lanthimosnak ugyan kétségtelenül van egy jellegzetes stílusa, de ettől még sosem készíti el kétszer ugyanazt a filmet. A Bugonia kedvéért A kedvenchez hasonlóan ismét maga mögött hagyta az egyik védjegyét: színészei nem faarcú bábokként játszanak, hanem engedi nekik a teljes színészi kibontakozást, ami viszonylag ritka az életműben. Erre itt szükség is van, ugyanis két főszereplőjétől, Emma Stonetól és Jesse Plemonstól olykor egészen extrém érzelmi megnyilvánulásokat vár el. Ami nem is csoda egy olyan sztoritól, amiben
két őrült elrabolja egy multicég vezetőjét, majd a pincéjükben kezdik kínozni, mert feltételezik róla, hogy egy idegen faj, az andromediánok képviselője, akik azon dolgoznak, hogy szép lassan kiirtsák az emberiséget és ezt a csodálatos, zöld bolygót, amin élünk.
Hogy bizonyítsam be, hogy nem vagyok földönkívüli?
A Bugonia egyik nagy trükkje, hogy – főleg Lanthimos utóbbi években készített filmjeihez képest – rendkívül szerényen indul. Megismerjük Teddyt (Jesse Plemons) a látszólag ártalmatlan, de az internet legsötétebb összeesküvés-elmélet hívei által fanatizált férfit, aki hosszú, csapzott hajóval, koszos ruháival és az isten háta mögötti, lepukkant családi házával finoman szólva sem tűnik az élet kegyeltjének, ráadásul az egyetlen cimborája a kissé együgyű unokatestvére, Don (Aidan Delbis pazar felfedezés), aki gyakorlatilag vele él egy fedél alatt.
Jesse Plemons Teddy Gatz szerepében a Yorgos Lanthimos Bugonia című filmjében (Fotó: Atsushi Nishijima/Focus Features)
Don ráadásul komolyan is veszi őt, emiatt Teddy egyfolytában összeesküvés-elméletekkel tömi a fejét olyan idegenekről, akik emberi testbe költözve élnek köztünk, és a bolygónk és fajunk elpusztításán fáradoznak. A férfi szerint ő képes felismerni őket, és úgy véli, hogy az egyik nagy gyógyszer- és vegyipari cég vezetője, Michelle (Emma Stone) egy közülük. Ha őt elrabolják, akkor a segítségével felvehető a kapcsolat az andromediánok vezetőjével, és talán megmenthetik a bolygót.
Kattantul hangzik? Az is. Miután az emberrabláson – Jennifer Aniston papírmaszkokban! – túlesünk, a Bugonia sokáig kamaradrámának mutatja magát, hiszen nagyrészt Teddy házában és pincéjében töltjük az időnket összesen három szereplővel, akik megpróbálják meggyőzni egymást: Michelle arról, hogy ő nem földönkívüli, Teddy pedig őt arról, hogy végre mondja el az igazságot, és vigye el őt a népe vezetőihez. Egy ponton Michelle haját teljesen leborotválják (Emma Stone tényleg kopaszra borotváltatta magát a film kedvéért), ugyanis Teddy rögeszméje, hogy az idegen faj számára a haj egyfajta GPS-ként és segélyhívóként is működik, és így akar biztos lenni abban, hogy a nőt nem szabadítják ki a fogságából.
Őrület a négyzeten
A Bugoniaban egészen csodálatos, milyen jó arányérzékkel lavíroz stílusok, hangulatok és fordulatok között.
Sokáig eladja nekünk, hogy Teddyék valójában jóravaló, majdhogynem ártalmatlan idióták, akik kétségbeesésükben és az agymosás miatt követnek el valami baromságot. Ezt alátámasztja, hogy azonnal látjuk: elég csapnivaló emberrablók. De ebben a filmben nem minden az, aminek látszik, és amikor az ember már kezdi azt hinni, hogy kezdi kiismerni a történet folyását, mindig jön egy újabb őrült fordulat, ami elvisz új irányokba, ráadásul átértelmezi mindazt, amit korábban láttunk.
Emma Stone a Bugonia c. filmben (Fotó: Atsushi Nishijima/Focus Features)
Lanthimos ráadásul idővel képes kinyitni a kamaradrámát, és a filmje úgy válik hirtelen sokkal nagyobbá, hogy ettől még nem veszíti el a korábban felépített intimebb jellegét. A fordulatok között akad szívbemarkoló, sokkoló és rekeszizomszaggatóan vicces is, de ezzel a rendező igazából csak tiszteletben tartja az eredeti film szellemiségét, hiszen a dél-koreai mozi egyik legfontosabb jellemzője már régóta az, hogy látszólag össze nem illő stílusokat, hangulatokat, fordulatokat és műfajokat kevernek össze egyedi módon egy rendkívül szórakoztató őrületkoktéllá.
A film utolsó képsoraival pedig Lanthimos tényleg elvisz bennünket a totális őrületbe: gyakorlatilag mozgó, nagyon lanthimosos stílusú „festmények” sokaságát nézhetjük végig, tökéletesen megkoronázva ezt az őrület szórakoztató és szórakoztatóan őrült filmet, ami ráadásul nagyon is időszerű: rájátszik arra a rettegésre, amit a globális felmelegedés okán a saját kipusztulásunk kapcsán érzünk. Ha tehát valaki megijedt a tavalyi A kegyelem fajtái kisiklásától, nincs mitől tartania: A kedvenc és a Szegény párák után a Stone-Lanthimos duó ismét egy csodálatos filmet alkotott, előbbi pedig újfent megmutatja, hogy generációja talán legjobb és legbátrabb színésznője.
The post Ha Emma Stone fejét kopaszra borotválod, nem működik a beépített GPS-e first appeared on nlc.