Matuzsálemek és titkaik: ez az ország legidősebb fája, amiben a legenda szerint egy család lakott

Minden fa történetet őriz. Van, ami egy közösség emlékét, más egy régi legenda nyomát, vagy egyszerűen csak a természet időtlen kitartását. Ezeket a történeteket kereste és örökítette meg az elmúlt öt évben Kállai Márton fotós, aki képszerkesztő kollégájával Kovalik Mátéval járta be a Kárpát-medencét, hogy lencsevégre kapja Magyarország legnagyobb és legidősebb fáit. A túrák során készült több mint száz felvétel most egy albumban áll össze, amelyet nemcsak a képek tesznek különlegessé, hanem azok a tudományos és szépirodalmi szövegek is, amelyek a fákról mesélnek.

A Matuzsálemek – Barangolás Magyarország nagy fái között című kötet fotóit Aszalós Réka erdőökológus, az Ökológiai Kutatóközpont munkatársa, a 10 millió Fa közösség szakértője; Boldizsár Ildikó mesekutató, író; Háy János József Attila-díjas író, költő; Pósfai György Széchenyi-díjas biokémikus, a hazai Dendrománia oldal alapítója; Szél Győző entomológus, muzeológus, a MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa; és Ifj. Vitray Tamás biológus, szakíró, a National Geographic magyarországi kiadásának főszerkesztője írásai kísérik. Az album magánkiadásban jelenik meg novemberben, a közösségi finanszírozási kampány előrendelői pedig egy facsemete ültetéséhez is hozzájárulhatnak.

Márton mesélt nekünk arról, hogyan indult a sorozat, és milyen élményekkel gazdagodott a sokéves munka során.

Mi volt az első fa, amit lefotóztál a sorozatban, és hogy született az ötlet?

Az első fa amelyet már a sorozat tervével a fejemben fényképeztem egy mamutfenyő volt Sopronban. Az ötlet Kovalik Máté képszerkesztő barátomtól jött, aki nagy túrázó. Együtt voltunk úton egy másik fotózás miatt amikor készült az első kép.

Milyen szempontok alapján választottátok ki a több mint száz helyszínt?

Sokat segített nekünk a Dendrománia oldal adatbázisa, rengeteget nézegettük és próbáltuk fejben eltenni a képeket. Amikor adott tájegység felé vitt az utam, igyekeztem egy-két ígéretes fát is útba ejteni. Rengeteg leírást, térképet néztem végig, Máté sokszor a háttérből segített navigálással. Persze olyan is volt amikor több napra elindultunk, célzottan csak fákat fotózni. A szempont az volt, hogy vizuálisan érdekes legyen. Ebben a műfajban sokat kell várni a fényre, néha olyan sokat, hogy egyszerűbb máskor visszatérni. Cél volt az országos lefedettség de ezt igazból a riporteri munkám hozza is magával: öt év alatt azért többször is megfordulok az ország összes megyéjében.

Volt olyan pillanat a munka során, amikor egy fa története különösen megérintett? Van olyan, amihez jó érzés néha vissza-visszatérni?

Több fának is érdekes a története, minél idősebb talán annál több legenda is kötődik hozzá. Vannak az ismert példányok, mint például az Ötvöskónyiban található hárs, ami feltételezhetően az ország legidősebb élő fája.

De olyan is van, ami nem ennyire közismert, mégis sokszor meglátogattam. Ilyen egy magányosan álló tölgyfa a Túristvándi határában található Rókás-legelőn, ahol ma is legelnek állatok, és a helynek egészen különleges hangulata van. Ha jobban belegondolok, a két említett fa szépen érzékelteti a távolságot: egymástól 555 kilométerre állnak.

Ha egyetlen fotót kellene kiválasztanod az egész sorozatból, melyik lenne az?

Mindenképpen a Zsennyei „ezeréves” tölgy. Egykoron ez volt hazánk legnagyobb tölgyfája, toronymagasan vezetve a rangsort. Több csapás is érte, mire törzsének döntő többsége kidőlt. A robosztus törzs darabjai ma is ott vannak, csupán egy kisebb része áll, az is alátámasztva. Egyik oldalról olyan mintha mosolyogna. Az idővel dacoló, pusztulását is túlélő jelenség. Ezért lett a sorozat emblematikus képe és a Matuzsálemek album borítófotója.

Volt olyan helyszín, amit szinte lehetetlennek tűnt megközelíteni, vagy különleges technikai felkészülést igényelt?

Van egy hárs az Agár-tetőn, Veszprém megyében. Nyaranta sok időt töltök a környéken így nem volt kérdés, hogy egyszer elmegyek felkeresni. Ismertem a terepet valamennyire és megvoltak a koordináták is, mégsem tudtam eljutni hozzá. Két alkalommal is nekifutottam különböző irányokból és csak úgy tudtam átjutni a sűrű növényzeten, hogy teljesen széttépte a rajtam lévő nadrágot. Kifelé jövet egyértelműbb az út, mert látható, hogy miként nőtte be a növényzet, de ez egy igazi vadon, a szarvasok méterekre bevártak amikor utat törtem magamnak, hátborzongató érzés volt.

Előfordult, hogy váratlan helyzetbe kerültél a fotózás során?

Egyedül sétáltam estefelé a Gemenci erdőben, útban hazánk legnagyobb törzskerületű fájához a „pörbölyi titánhoz”.

Mi alapján választottátok ki azokat a szerzőket, akiknek a szövegei kísérik majd a fotókat?

Olyan szerzőket választottunk, akiket személyesen ismertünk és azt érzetük, hogy tudnak kötődni a fákhoz. Ez nem egy ismeretterjesztő könyv a klasszikus értelemben, inkább egy elmélkedős, gondolatébresztő mű, aminek a fa léte van a középpontjában. Van benne szó persze dendromániáról, meg fotoszintézisről, de alapvetően az emberitől merőben eltérő életstratégia előtti tisztelgés ez az album.

Hogyan tervezed a jövőjét ennek a projektnek? Lesz folytatás, vagy lezárásként tekintesz az albumra?

Ennek a projektnek sosem lesz vége. Nagyon sok visszajelzés érkezett már eddig is, hogy milyen hasznos ezzel foglalkozni, és sokan látják értékek őrzőiként a fákat. Ezt a gondolatot szeretnénk továbbvinni. Menjenek el az emberek a fák közé, élvezzék mindazt a fantasztikus élményt, amit ott érezni lehet és óvják-védjék természeti értékeinket. Ezért is döntöttünk úgy, hogy augusztusban, 

idén ősszel, Zala megyében, melyben a 10 millió Fa csapata lesz a partnerünk.

A Matuzsálemek – Barangolás Magyarország nagy fái között c. fotóalbumot ide kattintva tudod megrendelni a kampány keretében, kedvezményesen.

The post Matuzsálemek és titkaik: ez az ország legidősebb fája, amiben a legenda szerint egy család lakott first appeared on nlc.