A sűrű, izgalmas életmódjához azonban nem csak komoly koncentráció és szervezés, de éles látás is szükséges, ami az utóbbi években bizony gondot okozott számára. Először csak közelre homályosodott el a világ, majd a távolban is minden elmosódott. Végül úgy döntött, hogy elég a szemüvegcserélgetésből, ideje lépni. Egy margitszigeti szemészeti lézerklinikán esett át a lézeres szemműtéten és most erről mesél, a kezdeti hunyorgástól a felszabadító végeredményig.
Mikor vetted észre, hogy gond van a látásoddal?
43-44 évesen kezdtem észrevenni, hogy közelre már nem látok jól. Ez nagyon furcsa érzés volt, mert addig soha semmi bajom nem volt a szememmel. Emlékszem arra, amikor az idős nénik az árcédulát két centiről próbálták hunyorogva leolvasni, mindig egy kicsit elmosolyodtam, aztán megdöbbenve tapasztaltam, hogy ugyanezt csinálom már én is vásárlás közben. Ezért be kellett szerezzek egy olvasószemüveget.
Hogyan élted meg, hogy már nem láttál úgy, mint régen?
Amikor koncerten, félhomályban, ha leesett egy dobverő, csak tapogattam a földet, és esélyem sem volt megtalálni. Vagy éppen motorozás, autózás közben, kellett valamit hirtelen megjavítani, a telefonom nagyítójával próbáltam kitalálni, mit csináljak. Ez teljesen kizökkentett a nyugalmamból, ráadásul állandóan hunyorogtam, ami fotókon is viccesen nézett ki.
Később már ez sem volt elég, 48-49 éves korom körül érzékeltem, hogy már messzire sem látok jól. Újabb szemüvegek érkeztek, vezetéshez vagy motorozáshoz másik kellett, sőt a fényre sötétedő megoldást is kipróbáltam. De én nem tudtam megszokni a sokfajta szemüveget.
Az életem úgymond eléggé zaklatott, folyamatosan turnézom, úton vagyok, sok dolgot csinálok egyszerre. Sokszor előfordult, hogy nem volt nálam épp a megfelelő szemüveg és egy idő után nagyon zavaróvá vált, hogy állandóan figyelnem kellett erre.
Aztán volt egy pont, amikor azt mondtam: elég, kell egy végleges megoldás.
Hallottál korábban a lézeres szemműtétről?
Persze, de sokáig szkeptikus voltam. Olyan divathóbortnak gondoltam, amiről majd kiderül, hogy működik-e hosszú távon. És bevallom, van bennem egy zsigeri ellenérzés, hogy a szememhez nyúlnak. Tetoválást simán vállalok, de a szemem… az más. Aztán egy barátom mesélt róla közvetlenül, mert ő már túl volt a műtéten, ő javasolta, hogy látogassak el a klinikára és megmondom őszintén, hogy egyáltalán nem bántam meg és hálás köszönet neki, hogy rábeszélt erre a dologra. Most, hogy túl vagyok a lézeres szemműtéten, elmondhatom: az emberek sokkal jobban félnek tőle, mint amennyire indokolt.
A műtét előtt alkalmassági vizsgálaton kell részt venni. Milyen volt?
Az alkalmassági vizsgálat meglepően alapos és teljesen fájdalommentes. Kicsit izgultam, mert nem szeretem, ha a szememhez közel érnek, de tényleg semmi kellemetlenség nem volt. A végén kiderült, hogy alkalmas vagyok arra a műtétre, amivel közelre és távolra is jól fogok látni. Ennek nagyon örültem, bár műtét szótól megint feszült lettem.
És maga a lézeres szemműtét?
Hihetetlen, mennyire gyors volt. Azt hittem, még csak előkészítenek, amikor közölték, hogy kész az egyik szem, jöhet a másik. Színes fényeket néztem, és ennyi. Semmi fájdalom, semmi tortúra. Utána másfél óráig volt egy enyhe, szúrós érzés, mintha por ment volna a szemembe, de ez teljesen elviselhető volt. Illetve addig a látásom is homályos volt, de onnantól kezdve folyamatosan jobb és jobb és jobb lett.
Azt nem mondom, hogy nem stresszeltem, mert nem minden nap csinálok ilyet, de igazság szerint mivel teljesen fájdalommentes volt, azt gondolom, ha választanom kéne akkor még egyszer belevágnék.
Mikor kezdett javulni a látásod?
Az első két óra után folyamatosan. Nekem egy speciális Visumax olvasószemüveg-kezelésem volt, ami közelre és távolra is korrigálja a dioptriákat, így az agyamnak is hozzá kellett szoknia az új helyzethez és mivel nem vagyok fiatal, ezért nekem a gyógyulási időszak kicsit hosszabb volt. Viszont a gyógyulási folyamat alatt is teljesen el tudtam látni a hétköznapi feladataimat. Mondhatom azt, hogy mind TV nézés, mind munka, mind fellépés közben azt vettem észre, hogy napról napra javult a látásom, a komfortzónám teljesen beállt. A műtéthez képest 2 hónap után 100%-os lett a szemem. Van még egy nagyon pici szemszárazságom, amit műkönnyel kell segítenem, de ez is a gyógyulás része.
Mi változott az életedben azóta?
Minden. Visszakaptam a szabadságot. Motorozás közben csak lepillantok és látom a GPS-t, vezetésnél nem fáradok el, a színpadon nem hunyorgok. Még mindig találok régi olvasószemüvegeket a kocsiban, de most már elajándékozom, vagy mosolyogva kidobom őket.
És ami a legjobb, hogy nem bosszankodom naponta többször, hogy nem látok. Akár egy egyszerű bevásárlásnál, vagy bármilyen hétköznapi dolgon, például, hogy nem tudom bedugni a kulcsot az ajtóba. Egy olyan típusú embernek, aki egyszerre több dolgot csinál és folyamatosan zaklatott az élete, lételeme az, hogy jól lásson. És most már hála istennek ez megoldódott.
Ajánlanád másoknak is?
Egyértelműen, száz százalék, hogy igen. Ha valaki megnézi, mennyi időt és energiát vesz igénybe, és mit kap érte cserébe, nem kérdés, hogy megéri. Amit kaptam, azt nem lehet szavakba önteni.
The post „Amikor a színpadon már hunyorognod kell, tudod, hogy baj van” – Fejes Tamás a lézeres szemműtétről first appeared on nlc.