Az angolul personal vagy personalist partynak nevezett párt lényege, hogy egyetlen karizmatikus vezető köré szerveződik. Magyarországon eddig az ilyen, kívülről érkező pártok választási győzelemről nem is álmodozhattak. Magyar Péter feltűnése mindenkit váratlanul ért, noha a jelenség külföldön már egy ideje jól ismert. És mit árul el a társadalmainkról, hogy egyre jobban az egyénre koncentrálnak a kollektíva helyett?
A rendszerváltás utáni magyar politikai életben páratlan, hogy egy külső szereplő hónapok alatt váljon meghatározóvá, pláne, hogy még egy teljesen új párt élén is teszi ezt. A Tisza Párt ugyan az elmúlt egy évben felépített még egy-két ismertebb arcot, ám ez egyelőre még mindig Magyar Péter pártja, olyannyira, hogy nyolc hónappal a választások előtt még a jelöltek neve sem ismert. Mindez azonban egyáltalán nem példa nélküli, ha a nemzetközi politikát nézzük.
Sőt, nem is korlátozódik ez a jelenség a politikára, hiszen több szempontból is leáldozóban van a kollektívák ideje, az egyén került a középpontba az életünk számos területén.