Az akkor a negyvenes évei közepén járó, kétgyerekes, elvált anya, Debbie Stevens 2009 júniusában kezdett el irodai munkát végezni New Yorkban az Atlantic Automotive Groupnál, egy milliárd dolláros vállalatnál, amely több új autókereskedést üzemeltet. Közvetlen főnöke, a 61 éves Jacqueline Brucia volt, akivel meglehetősen jól kijöttek. Stevens aztán 2010 júniusában otthagyta a céget, hogy Floridába költözzön.
Azonban szeptemberben visszatért, hogy meglátogassa egyik lányát, és úgy döntött, hogy egyúttal korábbi munkahelyére, az autókereskedésbe is beugrik. Az irodában Stevens és a Brucia kedélyes beszélgetésbe merültek, melynek során egykori főnöke megemlítette, hogy komoly egészségügyi problémai vannak: nagy valószínűséggel veseátültetésre lesz szüksége, és hogy már van is egy lehetséges donor, a család egyik barátja. Erre Stevens váratlanul gáláns ajánlatot tett, és biztosította Bruciát arról, hogy ha úgy alakul, örömmel hajlandó neki adományozni a veséjét. Mire Brucia viccesen így válaszolt: „Soha nem lehet tudni, lehet, hogy egy napon igénybe veszem az ajánlatodat.”
Néhány hónappal később Stevens visszaköltözött Long Islandre, és megkérdezte Bruciát, hogy van-e esetleg szabad pozíciója a cégnél. Éppen akadt, így Brucia néhány héten belül felvette. Aztán 2011 januárjában – Stevens állítása szerint – a főnöke behívta az irodájába, és megkérdezte, komolyan gondolja-e, amit legutóbb mondott; vagyis hogy tényleg hajlandó lenne-e vesedonorként szolgálni a számára. Mire ő így válaszolt: “Igen, persze. Nem viccből mondtam”
„Nem azért tettem, hogy megtarthassam a munkámat. Nem is azért , hogy fizetésemelést kapjak. Azért tettem, mert ilyen vagyok. Nem akartam, hogy meghaljon”
– emlékezett vissza később Stevens.
Debbie Stevens a CBS riportjában (Forrás: Youtube)
Amikor a vizsgálatok kimutatták, hogy Stevens nem a legalkalmasabb donor, az orvosok beleegyeztek, hogy a veséjét egy missouri-i személynek adja, ami Bruciának magasabb helyet biztosított a szervdonorra várók listáján. Stevens 2011. augusztus 10-én esett át a műtéten. Elmondása szerint az orvosok eltaláltak egy ideget a lábában, ami kellemetlen érzést és emésztési problémákat okozott. Bár fizikailag még nem állt készen rá, Stevens – állítólag főnökre nyomására – szeptember 6-án visszatért munkahelyére, ahol nem bírta sokáig, és három nappal később betegszabadságra ment. Amikor hazaért, elmondása szerint Brucia felhívta telefonon, és leszidta azért, mert korán elment a munkából.
Stevens szerint Brucia azt mondta: „Nem jöhetsz-mehetsz úgy, ahogy kedved tartja. Az emberek azt fogják gondolni, hogy különleges bánásmódban részesülsz.”
„A műtét után egyszerűen szörnyen, gonoszul, embertelenül kezdett bánni velem” – nyilatkozta Stevens.
„Olyan dolgok miatt kért számon ordítva, amiket soha nem követtem el. Folyamatosan, állandóan ordított és többször is megalázott nyilvánosan. A végén már az asztalomtól sem mertem felállni.”
Később Stevenst lefokozták és áthelyezték egy másik autókereskedésbe, egy hírhedten rossz környékre, amely 80 kilométerre volt az otthonától. Mentálisan teljesen összeroppant, így kénytelen volt pszichiáterhez fordulni – felettese pedig azt vágta a fejéhez, hogy csak színészkedik. Ekkor ügyvédet fogadott, aki levelet küldött az Atlantic Automotive Groupnak. Debbie Stevenst egy héten belül elbocsátották “teljesítménybeli problémákra” hivatkozva.
Debbie Stevens ezután perelt, és végül a felek 2014. szeptember 30-án peren kívüli megállapodást kötöttek – ennek részleteit azonban azóta sem hozták nyilvánosságra. Az biztos, hogy az Atlantic Automotive Group nem ismerte el – és sem a bíróság, sem az esküdtszék nem mondta ki – hogy Stevens-t a veseátültetésből fakadó egészségügyi problémái miatt rúgták ki.
The post A főnökének adta a veséjét, hogy megmentse az életét, utána kirúgták a cégtől, mert a műtét után nehezen állt talpra first appeared on nlc.