Habár a csirkefalatok, vagy ha úgy jobban tetszik, a chicken nuggets, esetleg csirke nuggets a mai napig MC’Donald’s egyik legikonikusabb terméke, az étel szédületes karrierje nem a népszerű gyorsétteremláncban indult. Mint oly sok más találmányé, a nuggets eredettörténetének bizonyos részeletei is vitatottak, de a legtöbb forrás egyetért abban, hogy az egész Robert C. Bakerrel, a Cornell Egyetem élelmiszertudományi professzorával kezdődött, aki az 1960-as években megpróbált új módszereket találni arra, hogy a csirkehúst ismét kívánatossá tegye az amerikaiak számára.
Akkoriban ugyanis épp nem volt divatban. A II. világháború alatt, az átmeneti hiánygazdaság miatt az amerikai kormány – a fejlett világban nem egyedüliként – élelmiszerjegy-rendszert vezetett be, vagyis bizonyos termékekhez csak kupon ellenében lehetett hozzájutni. A fejadagok listája meglehetősen széleskörű volt, és olyan élelmiszerek szerepeltek rajta, mint a marhahús, sertéshús, cukor, olaj és különféle konzervek. Míg a sajtot és a tejszínt később felvették a listára, a tejet, a tojást és a baromfit nem, így a háború alatt sok háztartásban népszerű váltak a különböző, baromfiból készült ételek.
Ám a háború után a baromfihús iránti kereslet meredeken csökkenni kezdett, mivel a csirkéket általában egészben árulták, ami nem bizonyult túl praktikusnak: egy egész baromfi egy komplett családnak túl kevés volt egy embernek meg túl sok, ráadásul az elkészítése is sok időt vett igénybe. Bár néhány hentes hajlandó volt kisebb darabokra vágni a csirkéket, ez azért aligha oldott meg a lassan országossá növő baromfiproblémát. Így Baker – aki már akkor nagy élelmiszeripari innovátorként volt ismert, egyebek mellett ő fejlesztette ki a fagyasztott toast kenyeret és a csirkés hotdogot – nagy nekibuzdulással vetette bele magát a munkába.
Csirkefalatok (fotó: Chris Hondros/Getty Images)
Először is megalkotta az úgynevezett csirkepálcikát, a chicken nuggets tulajdonképpeni prototípusát: ez darált, bőr nélküli csirke volt, amelyet tojásos tésztába paníroztak, kis darabokat formáltak belőle, majd lefagyasztottak, így nem csak szállítani, hanem elkészíteni is jóval egyszerűbb volt, mint a hagyományos csirkét.
A csirkepálcikákat elküldte a helyi élelmiszerboltoknak, ahol azonnal sikert arattak, egyesek akár heti 200 dobozzal is eladtak belőlük. Baker azonban úgy érezte, hogy az általa kidolgozott eljárást még tovább lehet fejleszteni és finomítani, és örömmel engedte, hogy mások is részt vegyenek a folyamatban: ahelyett, hogy szabadalmaztatta volna a csirkepálcikákat (amivel bizonyosan meggazdagodott volna), Baker az Agricultural Economics Research című szaklapban tette közzé az elkészítésükhöz szükséges teljes folyamatot, és másolatokat küldött a baromfitermelő vállalatoknak és élelmiszertudósoknak szerte az Egyesült Államokban.
„Robert C. Baker egyszerre volt terméke a baromfiipar világában végbemenő változásoknak és mozgatórugója ezeknek a változásoknak” – írja Steve Striffler antropológus, a Chicken: The Dangerous Transformation of America’s Favorite Food” (A csirke: Amerika kedvenc ételének aggasztó átalakulása) című könyvében. „Az iparág vezetői gyorsan rájöttek, hogy a valódi profit nem annyira abból származik, ha több csirkét termelünk, hanem abból, ha a csirkét minél alaposabban felhasználjuk”.
A History.com szerint Baker nagy műve nem is jöhetett volna jobbkor. Az 1970-es évektől kezdve a tudósok és az amerikai kormányzat azt kezdte propagálni, hogy az amerikaiak lehetőleg csökkentsék a vörös hús fogyasztását, mivel a túl sok hús olyan egészségügyi problémákhoz vezethet, mint a magas koleszterinszint. A csirkét pedig egészséges alternatívaként népszerűsítették.
Tyúkok és egy kakas (fotó: Silas Stein/picture alliance via Getty Images)
Bár nincs olyan forrás forrás, amely megerősítené, hogy a McDonald’s Corporation alapítója, Ray Kroc is olvasta volna Baker eredeti tanulmányát, az egyértelmű, hogy a gyorséttermi mágnás is tőkét akart kovácsolni az állami szereplői által is ösztönzött baromfireneszánszból. Kroc egy olyan csirkés ételt akart létrehozni, amely kényelmes és praktikus: ahogy Fred Turner, a McDonald’s korábbi vezérigazgatója magyarázta:
„egy csont nélküli csirkedarabot, amelyet majdnem úgy lehet árulni és fogyasztani, mint a sült krumplit”
Míg René Arend, a McDonald’s vezető séfje különböző recepteket próbálgatott, Kroc a Keystone Foods húsüzemet bízta meg azzal, hogy hogy találjanak ki egy módszert a csirkefeldarabolás automatizálására. Felkereste a Gorton’s-t is, a halrudacskáiról ismert céget – amely már segített a McDonald’s-nak, amikor a vállalat a Filet-O-Fish-t fejlesztette ki -, hogy készítsen tésztát ezekhez az apró csirkedarabokhoz.
Fáradozásaikat siker koronázta: 1981-ben hivatalosan is bemutatták a Chicken McNuggets-et, amely a gyorséttermek történetének egyik legsikeresebb új terméke lett. A McNuggets még ma is az étterem eladásainak mintegy 10 százalékát teszi ki.
Baker 1970-ben megalapította a Cornell Egyetem Élelmiszer-tudományi és Marketing Intézetét, amelynek első igazgatója volt. Segített feltalálni egy csirkecsontozó gépet is. Bár az általa megálmodott csirkefalatkák sikeréből anyagilag nem profitált, ez vélhetően nem zavarta különösebben.
The post Az ember, aki feltalálta a csirke nuggetset, egy fillért sem keresett rajta first appeared on nlc.