Nincsenek szavak az egyébként gazdag és összetett magyar nyelvben arra, hogy milyen érzések kerítettek hatalmába, amikor felmerült, hogy hazavihetek és kipróbálhatok egy igazi robotporszívót. Bár okoskütyü- és úgy általában technológiaügyben kifejezetten felkészült embernek tartom magam, a lakásban kóricáló, maguk után elvileg rendet és tisztaságot hagyó kis ufók szinte teljesen kimaradtak az életemből.
Talán ott rontottam el, hogy a Nagy Robotporszívó-forradalom idején, krónikus korai adaptálóként idő előtt felugrottam a hype-vonatra, de mivel a büdzsébe nem fért bele, hogy egy tisztességes, ismertebb márkától válasszak, végül egy, hogy is mondjam finoman, erősen sajátmárkás, bevallottan félokos (de inkább buta) porszívót vittem haza, felemás eredménnyel. Az például azonnal feltűnt, hogy az összes kütyü közül ehhez a legkönnyebb érzelmileg kötődni, részben azért, mert az ember mégiscsak rábízza a lakását, az ilyesmihez pedig bizalom és nyílt szív kell. Részben pedig nyilván azért, mert termetüknek és alakjuknak hála magától értetődően cukik. Így elég hamar furcsa háziállatként tekintettem rá, aki nem is feltétlenül engem szolgál, inkább meg kell tanulnom vele együtt élni.
Sajnos hamar kiderült, hogy nem éppen a leghűségesebb háziállat. Rendszeresen eltévedt (vagy hülyének tettette magát), módszeresen kikerülte a koszfoltokat, egyszer pedig, amikor visszaszaladtam az otthon felejtett pénztárcámért, rajtakaptam, hogy tíz perc után visszasunnyog a dokkolójába, amely körül látszott a másfél méter sugarú kör, ahol már tiszta volt a padló. Rövid úton eljófogásoztam szegényt, és úgy döntöttem, kihagyom ezt az egész robotporszívó-őrületet.
Fotó: Neményi Márton
Most mégis habzó szájjal ugrottam a lehetőségre: minden ellenérzésemet felülírta, hogy tiszta retek a lakás, állatokat szitteltem ugyanis, miközben a Szigetre is rohangáltam, esélyem sem volt tehát arra a mélytakarításra, amelyet megérdemelne a pecó, miért ne szervezném ki tehát egy robotnak? Főleg, hogy ezúttal nem kétes eredetű készülékről van szó, hanem a közép- és csúcskategóriában pár év alatt megkerülhetetlen tényezővé vált Mova talán legjobb modelljéről, az E30 Ultráról. Amely már a bemutatkozó videójában is azt ígéri, hogy bármilyen macerás is a háztartásod, bármennyi gyereked és állatod is van, neked a padló környékén különösebb dolgod nem lesz, mindent rábízhatsz.
Ez a termékjellemzők szintjén a következőket jelenti:
7000 Pa erősségű Vormax szívórendszer;
felmosófunkció két forgó koronggal;
automatikus tisztavíz-újratöltés és használtvíz-ürítés, 4,5 és 4 literes tartályokkal;
LIDAR térképezés és lézeres akadályelkerülés;
automatikus padló- és szőnyegérzékelés;
5200 mAh akkumulátorkapacitás.
Ahogy ebből már sejthető, nem egy egyszerű porszívót és dokkolóegységet kapunk, hanem egy komplett takarítóállomást, ahol a dokkoló sokkal több, mint töltő. Itt zajlik a felmosók tisztítása, a por ürítése, és itt cseréli ki a vizet a porszívó, természetesen automatikusan, kézi beavatkozás nélkül. A gyártó tehát azt ígéri, elég összerakni, wifire csatlakoztatni és elindítani, a lakás pedig egy-két óra múlva tiszta lesz.
Fotó: Neményi Márton
Adódik a kérdés:
Mi igaz ebből?
Lelőjük a poént: minden. Úgy is, hogy az ismerkedésünk nem volt zökkenőmentes, de mint kiderült, ez az én hibám. A csomagolás okos és felhasználóbarát, a dobozban mellékelt felmosókat és forgó seprűt egy-egy mozdulattal a porszívó aljába illesztettem, a tisztavíz-tartályt feltöltöttem, a helyére illesztettem a rámpát és már indulhatott is a tisztaotthon-projekt. Azaz indulhatott volna, mert a wifi-csatlakozás kedvéért ki kellett rángatnom a helyéről a routert, a porszívó ugyanis igényli a fizikai közelségét (és a kódot is le kellett lesnem, hiszen miért is változtattam volna meg másfél év alatt a gyári 24 karakteres borzadályt?), de csak nem találták meg egymást; húsz perc szenvedés után jöttem rá, hogy kihúztam a kábelt. Amikor pedig diadalittasan (hiszen ezek után gyerekjáték volt párosítani a letölthető applikációval) bekapcsoltam, a porszívó szintén húsz percig zavartan kereste a dokkolóegységét; már leírtam volna az egész technológiát felesleges zsákutcaként, amikor feltűnt, hogy a pozicionálás során (hiszen a porszívónak kell némi hely, hogy szabadon mászkálhasson a rámpán) véletlenül kikapcsoltam azt. Amikor ezt orvosoltam, a robot szó szerint felkapta a fejét, az egészen szexi női AI-hang pedig megkönnyebbülten újságolta, hogy megkezdődött a töltés.
Fontos kiemelni – és ez nyilván a képeken is látszik –, hogy a Mova E30 Ultra nem fér el akárhol, azaz végig kell gondolnunk, melyik sarokban helyezzük el úgy, hogy a porszívó is gond nélkül közlekedik és a lakókat sem zavarja majd. Kis, zegzugos lakásokban – amilyen az enyém is – érezhetően foglalja a helyet, de egy ilyen kategóriájú gépet nyilván eleve ennél tágasabb háztartásokba szán a gyártó. Esztétikailag mindenesetre nem lehet kifogásunk: letisztult, mindenféle stílusba beleolvadó, jó minőségű anyagból összeszerelt eszközt kapunk, úgy néz ki – és úgy is működik – mintha másfélszer-kétszer annyiba kerülne, mint amennyibe.
Fotó: Neményi Márton
Jöjjön a lényeg:
Milyen érzés együtt élni a Mova E30 Ultrával?
Nem véletlenül használom ezt a szót, egy ilyen robotporszívót ugyanis nem egyszerűen birtokol az ember, hanem együtt él vele bizonyos keretek között, előre lefektetett szabályok mentén és – ha minden jól megy – felhőtlen szimbiózisban.
Ami magát a takarítást illeti, sok mesélnivalóm – szerencsére – nincs: megnyomtam az Indítás gombot az applikációban, a többit pedig rábíztam a porszívóra és a dokkolóra, hogy beszéljék meg. Miután feltöltötte magát és kitisztította a felmosókat – ezügyben rendszeresen visszatér egyébként a bázisra, takarítás közben is, és ez nagyon jó hír –, feltérképezte a lakást. Ez az előzetes bejelentéssel ellentétben nem 5-10, hanem inkább 20 percig tartott, ha jól láttam, főleg az ágy alá begyűrt kutyafekhely miatt, amelyet percekig vizsgált kíváncsian minden létező szögből. Kiderült, hogy az E30 Ultra lazán megugorja a kétcentis akadályokat és küszöböket is, a felmosókorongokat pedig ügyesen felemeli, amíg nincs rájuk szükség. Azt pedig hatalmas menőség nézni, ahogy frissül a lakás térképe az applikációban – az ember egészen új szemmel kezdi nézni a saját ingatlanát.
Maga a takarítás módszeres volt és szó szerint zökkenőmentes. Padló- és szönyegporszívózás, felmosás: az E30 Ultra mindennel megbirkózott, legfeljebb azt bánom, hogy nem tettem illatos fertőtlenítőszert a tisztavíz-tartályba. Volt némi súrlódás köztünk, de kizárólag miattam: egyrészt mérgelődtem egy kicsit, hogy nyilván pont akkor jön felnyalni a padlót a kanapé körül, amikor nyerésre állok Call of Dutyban (esküszöm, mintha még direkt fontoskodott is volna, legalábbis volt némi passzív-agresszív lendület abban, ahogy illegette magát), másrészt folyamatosan emlékeztetnem kellett magam, hogy ő csak egy gép, nem kell ötpercenként megkérdezni tőle, hogy tudok-e valamit segíteni. (Férfiként kivenni a részem a házimunkából egyébként sem segítség, hanem a minimum.)
Lelkifurdalást érezni pedig végképp felesleges, de ettől még rendkívül szokatlan volt az érzés, hogy egy gép végzi el azt, amit én szoktam, főleg, hogy sokkal alaposabban.
Szkeptikus voltam abban az ügyben, hogy valójában mennyire hatékony egy ilyen kis komótos, megfontolt robot, de nem kellett csalódnom: a falak mentén és a sarkokban sem maradt semmi, még az egészen lehetetlen helyen landolt macskaalom-darabkákat is kioperálta a bútorok alól és mellől.
Azt azonban nem árt tudni robotporszívószűz olvasóinknak, hogy ez a gép változatos frekvencián és hangerővel működik, a szőnyegen „bedurvul” a padlón visszafogottan duruzsol, de nyugodtan beszélgetni, filmet nézni még így is bajos – nem csoda, ez a teljesítmény nem megy másképpen. Ez persze teljesen rendben van, ha az ember először csodálkozik rá a technológiára, később pedig úgyis akkor indítja el a takarítást, amikor elmegy otthonról, az applikációnak hála ráadásul bármikor ránézhet, hogy hol tart a projekt.
A kezdeti (valószínűleg kölcsönös) bizalmatlanság után nagyszerű hetet töltöttünk el a kis lakásomban a Mova E30 Ultrával; kevés gép van, amelynek hála ilyen gyorsan és érezhetően kényelmesebb és könnyebb az élet. Az érzelmi részéről nem is beszélve: csak azért nem adtam neki nevet, hogy ne fájjon annyira, amikor vissza kell adnom.
The post Pár napig méregettük egymást, aztán a legjobb barátom lett: Mova E30 Ultra teszt first appeared on nlc.