Tavaly óta verte, terrorizálta „párja” azt a nőt, aki egy veszpérmi benzinkúton kért segítséget pár napja azzal a nemzetközileg ismert kézjellel, amelyet pont azért találtak fel, hogy az áldozatok segítséget kérhessenek úgy is, hogy nem szólalnak meg – mert nem mernek, vagy nem szabad nekik. A benzinkút dolgozója felismerte a jelet, hívta a rendőrséget, akik gyorsan kiértek és el is fogták a látványosan agresszív férfit.
Ekkor derült ki, hogy – ahogy a rendőrség szóvivője a Tényeknek fogalmazott – „ittasságából kifolyólag”, „minden ok nélkül”, verte régóta a férfi a nőt. A kegyetlen férfi folyamatosan megszabta neki, hova mehet, még mosdóba sem mehetett engedély nélkül. A rendőrök részéről fel sem merült, hogy ne hinnének az áldozatnak, a férfit egy hónapra letartóztatták és eljárást indítottak.
Azon túl, hogy az sosem lehet indokolt (ha úgy tetszik, sosem lehet „oka”), hogy egy férfi megver egy nőt, és hogy az ilyesmi nem „ittasságából kifolyólag” történik, sikertörténet a fenti a családon belüli erőszak elleni küzdelemben, de azokat is megértjük, akiknek az első gondolatuk, hogy
az, hogy egy nő jelzett, egy kívülálló felismerte, a rendőrség komolyan vette, a férfit pedig azonnal letartóztatták, egyszerűen túl túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
Ezzel nem a rendőrség munkáját szeretnénk kritizálni: egyszerűen csak tudjuk jól, hogy milyen országban élünk. Az Európai Alapjogi Ügynökség és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete felmérése szerint Európában toronymagasan itt a legmagasabb a bántalmazó kapcsolatban élő nők aránya: a több évre kiterjedő, reprezentatív kutatás szerint 7,6 százalékuk érintett ebben, azaz jelenleg is minden 13. magyar nőt módszeresen kínozza a párja verbálisan, fizikailag, szexuálisan, vagy gazdaságilag.
Segélykérő kézjel (Fotó: nlc illusztráció)
Az összesített átlag alapján az európai nők 31,8 százaléka, a magyar nők 54,6 százaléka szenved el valamilyen formában erőszakot élete során – közölte a kutatás alapján korábban a PATENT Egyesület. A rendszer pedig – beleértve a jogi szabályozást és a hatóságok, hivatalok hozzáállását – legfeljebb apránként változik, nagy áttörésre hiába vártunk az elmúlt évtizedekben.
Most pedig (értesd: négy-öt éve) felbukkant a „néma segélykiáltás” fantázianevű kézjel, amellyel egyértelműen jelezhetik a nők, hogy baj van, egyre többen felismerik, és a fenti történet alapján a rendőrség is képben van – még szép, ők maguk edukálják a magyarokat évek óta a mozdulatról. Tényleg működik a segélykérés? Kaptak egy titkos csodafegyvert a bántalmazott nők, amellyel végre magától értetődően visszavehetik az uralmat az életük felett? Vagy csak itt-ott bevethető manőver, tüneti kezelés ez, amely a lényegen nem változtat? Utánajártunk.
Webkamerára tervezték
A Signal for Help nevű kezdeményezés (ennek a magyar megfelelője a színpadiasabb, de érzékletesebb „néma segélykérés/segélykiáltás”) eredetileg kanadában indult egy országos nőjogi alapítványnak hála. Ők ugyanis nagyon gyorsan, már a Covid első hónapjaiban megfigyelték, hogy a bezártság hatására ugrásszerűen megnőtt a családon, kapcsolaton belüli erőszak aránya: abból, hogy hirtelen rengeteg ilyen esetről szereztek tudomást, egyértelmű volt, hogy sok bántalmazónak tökéletes terep a kijárási tilalom. Könnyebben irányíthatják, ellenőrizhetik áldozataikat, hallgatózhatnak, kutakodhatnak az eszközeiken, és ha nyílt fenyegetésre kerülne a sor, a karantén miatt lelkileg és fizikailag is nehezebb elmenekülniük.
A jelzés végül TikTokon terjedt el; ez azon ritka esetek egyike, amikor a közösségi platform „trending” algoritmusa az egész társadalomnak segített. Minden létező civil szervezet és médium lelkesen terjesztette – például a nemzetközi Women’s Funding Network, akiknek javarészt köszönhetjük, hogy a kézjel bekerült a köztudatba –, és valóban segített nők ezreinek azóta. Ezzel a jellel diszkréten, de határozattan megüzenhették a konferenciabeszélgetés összes részt vevőjének webkamerán keresztül is – legyen szó munkahelyi meetingről vagy baráti ivászatról –, hogy bajban vannak és segítségre van szükségük. A kanadai szervezet még egy könnyen megjegyezhető segélyvonalat is elindított az 540-540-es számon; a számjegyek jelzik az ujjak számát a mozdulatok során.
A segélykérés szerencsére „túlélte” a covidot és elkezdték bevetni a Zoomon kívüli világan is. „Odakint” azonban kissé nehezebb segítséget kérni: nehezebb elrejteni, az áldozat pedig kevésbé lehet biztos benne, hogy a jelzést „vették”, azaz látták azt és tudják is, mit jelent. (Ez egy webkamerás találkozón, több ember előtt, akik jó eséllyel pont úgy „képben vannak”, mint a segélykérő, könnyebb.) A helyzet kimenetele tehát sokkal inkább szerencse kérdése, mint az online térben.
Magyarországon azóta, hogy a rendőrség (először 2021-ben) videóban mutatta be a jelzést, elvétve találkoztunk vele a hírekben. Biztató azonban, hogy minden eset megnyugtatóan végződött (legalábbis akkor és ott), és az elmúlt kettő egy éven belül történt. A veszpérmi eset július végén került be a híradóba, Kaposváron pedig pont egy éve menekült meg egy nő a módszerrel. Ő egy kaposvári ruhaboltban kezdte mutogatni a jelzést; a biztonsági kamerán látszik az ismétlődő mozdulat, ahogy az is, hogy egy eladó azonnal kapcsol, hogy miről van szó, és már siet is hívni a rendőrséget.
„A hölgy és a párja bejöttek a bejáraton az üzletbe, ahol dolgozom” – nyilatkozta az eladó a Fókusznak. „Az úr jött a hölgy mögött, már akkor mutatta a jelet, vagyis jött felém a hölgy, felvéve a szemkontaktust velem.”
Akkor láttam, hogy ki vannak sírva a szemei.
Amikor elhaladtak előtte, a nő még egyszer mutatni kezdte a jelet. Szerencsére az elkövető ebből semmit nem vett észre, sőt, még ki is ment az üzletből, a rendőrök pedig azonnal megérkeztek. A 23 éves férfit elfogták, kihallgatták, őrizettbe vették és kezdeményezték a megelőző távoltartást, amit meg is kapott az áldozat.
Az eladó elmondta: a TikTokról ismerte fel a segélykérést.
A rendőrség felkészült, de nem tud mindent megoldani
A rendőrség egy ideje – igaz, ez területenként változó – látványosan komolyan veszi a családon és kapcsolaton belüli erőszak jelenségét és a konkrét eseteket is; a japán nő halála után megfogadták, hogy tanulnak az esetből. Tanulnak is, például a PATENT Egyesület jogászaitól. „Évek óta látjuk, hogy a rendőrség tesz lépéseket, ha lassú tempóban is” – mesélte interjúnkban Péterfi Vera, a szervezet egyik jogásza, aki segít felkészülni a hatóságoknak. „A nyitottság meglátszik a munkájuk minőségén, a képzések mindenképpen hasznosak. Érezni, hogy másképp kezelik az ügyfeleket: sokat haladtak előre a tíz évvel ezelőtti állapotokhoz képest.”
Az Országos Rendőr-Főkapitányság pedig elmondta az nlc-nek: felkészültek, de a cél az lenne, hogy el se jussanak odáig a nők, hogy olyan helyzetbe kerülnek, ahol a kézjelre van szükség. Ha mégis megtörténik, első körben nem rajtuk, hanem az áldozat környezetén múlik, eljut-e hozzájuk az eset, ehhez pedig „a civil szféra, a köznevelési intézmények, az egészségügyi és szociális szolgáltatók aktív részvétele, gyors jelzése” kell.
Ezért számunkra a néma kézjel kampánya által kifejtett nevelő hatásról is szó van, amely megtanítja embertársainkat arra, hogyan figyeljünk egymásra, hogyan vegyük észre a bajbajutottakat magunk körül, és hogyan nyújtsunk segítséget csendben a megfélemlítettek biztonságát védve.
Mint megtudtuk, a rendőrség nem vezet külön statisztikát arra, hányszor történt már meg, hogy kézjelet használt egy-egy áldozat; feltételezzük, hogy nem sok ilyen eset jutott el hozzájuk, és azok is bekerültek a hírekbe. Ám tudjuk jól: ha csak egy esetben is ezen múlik, hogy megérkezik-e a segítség, már megérte elterjeszteni. „Mivel az áldozatok a bántalmazó előtt sokszor nem tudják/akarják vállalni a segítségkérés tényét, így a rendőrség előtt a látencia miatt többnyire ismeretlenek maradnak az ilyen jellegű bűncselekmények” – üzeni az ORFK. „Ezzel a kézjelzéssel a bántalmazottaknak lehetősége van egy új eszköz használatára, a néma segélykiáltásra, amivel a kiszolgáltatott helyzetükben is segítő jobbot remélhetnek a társadalomtól, a rendőrségtől.”
A diszpécserek és a helyszínen dolgozó rendőrök mindenesetre mind tudják, mit jelent a segélykérés, és a helyén is kezelik: állítják, fel sem merül, hogy ne vegyék komolyan. Ha beérkezik a jelzés, és kiszállnak a helyszínre, általában elrendelik az ideiglenes megelőző távoltartást, ami azonban csak 72 órás; a hosszabb távú átmeneti megoldás (megelőző távoltartás, távoltartás) a bíróságokon múlik.
A „segélyhívásokat elsődlegesen kezelő hívásfogadó központok munkatársait” és „a lakossági bejelentésekben intézkedő ügyeletesi és a családon belüli erőszak jelenségével közvetlenül találkozó közterületi szolgálatot ellátó állományt” folyamatosan képzik, érzékenyítik, és igyekeznek bevonni a terepen dolgozó, „áldozatgyanús” azaz „magas viktimizációs kockázattal fenyegetett csoportokkal és egyénekkel” dolgozó egészségügyi és szociális munkások. A fiatalokat is igyekeznek edukálni – bár a jelek szerint azt elvégzi a TikTok is, ami nagyon jó hír, tekintve, hogy azt valamivel több kamasz és fiatal felnőtt pörgeti, mint a Police.hu-t.
Hogyan segíthetsz?
A rendőrség üzeni: amennyiben ilyen néma segítségkérést tapasztalsz, hívd bátran a 112-t, és lehetőség szerint add meg a következő információkat a hívásfogadó részére:
a bejelentő neve, telefonszáma;
hol tapasztaltad a segélykérést (helyszín);
hogyan tapasztaltad a segélykérést (mi történt, kinek van szüksége segítségre, kivel volt egy társaságban a segélykérő);
felmerül-e közvetlen életveszély;
látod-e még a segélykérőt (ha nem, akkor merre távozott);
személyleírás a segélykérőről és a vele tartózkodó további személy(ek)ről.
A 112-es segélyhívó szám mellett bejelentést tehetsz az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat +36-80-205-520-as vonalán is, illetve, ha úgy érzed, hogy jelenlegi helyzete azonnali segítséget nem igényel, de fenyegetve érzi magát, tégy feljelentést bármelyik rendőrkapitányságon.
The post Néma segélykiáltás: Ez az a kézjel, amely egyre több nő életét menti meg – ismerd fel, mielőtt túl késő! first appeared on nlc.