Lánya szerint Bajor Imre nem lenne boldog a jelenkori Magyarországon

Nem szeretek kimenni a temetőbe, mert az a hely számomra már-már feldolgozhatatlanul rossz emlék. Ha úgy érzem, hogy apu közelében szeretnék lenni egy átlagos hétköznap délutánon, mégis kimegyek a sírjához. Telnek az évek, de nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá. Nemrég Salgótarjánban a társulattal a Meseautót játszottuk, és én millió­szor láttam aput ebben a filmben. Hiányzik, elmondhatatlanul hiányzik, de azt tudom, hogy ő nem lenne boldog a jelenkor Magyarországán.

Nehezen viselné a megosztottságot, a mindennapossá váló gyűlöletbeszédet, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy a Heti Hetes című műsor most aktuálisabb és népszerűbb lenne, mint valaha. És apu szereplése, véleménynyilvánítása nagyon is inspiráló lenne, nevetést csalva a nézők arcára. Mert nevetve talán könnyebb lenne elviselni mindazt, ami most körülvesz bennünket itthon. Nekünk Marcival, a testvéremmel kötelességünk továbbvinni mindazt, amit aputól kaptunk és tanultunk. Mi úgy nőttünk fel, hogy nem elég a tudás, a tehetség, igenis meg kell küzdenünk a sikerekért. Ma pedig azt látom a szakmámban, hogy az érvényesüléshez olykor már egyikre sincs szükség…