g„Az Alien-filmek igazából kétórás túlélőmozik, de egy nyolcórás tévésorozat nem szólhat ugyanerről. Ezért az Alien: Föld nem egy ember, hanem az egész emberiség túléléséről szól. És mi lehetne emberibb egy gyereknél?”
– mondja Noah Hawley showrunner az első rész londoni díszbemutatója után rendezett beszélgetésen a Barbican Centre nevű retrofuturisztikus kulturális központ egyik mozitermében, amikor szóba kerül, hogy mi a legfőbb különbség egy kétórás Alien mozifilm és egy nyolcórás, nyolcrészes Alien-sorozat között.
Az Alien-sorozatban az emberi faj beszorul a csúcstechnológia és a természet veszélyes teremtményei közé, és valójában mindkettő a végzetét jelentheti. Túlélheti mindezt az emberiség? Egyáltalán: megérdemeljük, hogy túléljük? Ezt a kérdést próbáltam a sorozattal feltenni
A multikon túl
Hawley tehát fogta a sötét űr legsötétebb zugairól szóló Alien franchise-t, majd annak legfélelmetesebb teremtményét lehozta a Földre, hogy léte már az egész emberiséget fenyegesse. De az alkotó a sorozatban a felvázolt jövőképet legalább annyira komolyan veszi, mint a kegyetlen szörnyhorrort.
A Ridley Scott executive produceri felügyelete alatt készült Alien: Földben öt megavállalat irányítja az egyre élhetetlenebbé váló bolygónkat – közülük az egyik a már korábbi filmekből jól ismert Weyland-Yutani. Az évtizedek során megbuktatták a világ kormányait és már helyettük uralkodnak az emberiség felett. Az Alien: Föld úgy marad hű az űrszörnyeteges gyökereihez, hogy közben egészen új irányokba kacsingat: a nagyvállalatok közti rivalizálás miatti intrikák és ipari lopások/kémkedések ugyanúgy szerves részét képezik, mint a savas vér fröccsenése az emberi arcra vagy az emberek széttépése premier plánban.
A sors furcsa fintora, hogy Noah Hawley erősen nagyvállalatkritikus jövőképét épp egy jól ismert nagyvállalat, a Disney égisze alatt hozta tető alá, de erről érthető módon nem sok szó esett a beszélgetés során, ahol inkább a hálájukat fejezték ki az alkotók az egeres cégnek azért, hogy a sorozatuk megszülethetett.
Timothy Olyphant az Alien: Földben (Fotó: Disney)
A londoni premieren és az azt követő puccos afterpartyn egyértelműen látszott, hogy az Alien: Föld egy kiemelt projekt a Disneynél. A rendezvényen annyi volt a biztonsági ember és a felszolgáló, mintha minden második vendégre jutott volna egy. Ráadásul a széria összes sztárját Londonba repítették, és mellettük is olyan hírességek tették tiszteletüket, mint Zazie Beetz (Atlanta), Lily Gladstone (Megfojtott virágok), David Thewlis (Sárkányszív) vagy Kyle Chandler (A régi város) – utóbbi a nagylányát, Sydney Chandlert kísérte el, aki a széria főhősét, Wendyt alakítja, és minden bizonnyal a sorozattal fényes jövőt biztosít most be magának a szakmában.
Emberi lelkek szintetikus testben
A Fargo-sorozatról és a Légióról ismert Hawleyt egyébként a Disney kereste meg azzal, nincs-e ötlete egy Alien-sorozathoz, és állítása szerint ő az a fajta fickó, akitől, ha megkérdezik, hogy nincs-e ötlete, akkor garantáltan lesz egy. „A kezdő löketet egy koncepció adta meg, a transzhumanizmus koncepciója. Elképzeltem, hogy egy gyermek lelke felnőtt, szintetikus testbe kerüljön” – mondta a showrunner a vetítés után, kifejtve, hogy azért szeretett volna gyereklelkű hősöket, mert ők a legtisztább formái az emberségünknek.
„A gyerekek még nem tudnak jól hazudni. Nem tudják leplezni az érzéseiket, nem tudják elrejteni, ha félnek” – magyarázta. Az androidok – vagy ahogy a korábbi Alien-filmekben hívták őket: szintetikusok – már régóta szerves részét képezik az Alien-franchisenak, olykor a leggonoszabb, legszívtelenebb (Ian Holm az első filmben), olykor pedig furcsa módon a legemberibb karaktereket (Lance Henriksen a második részben) alkotva meg.
Samuel Blenkin az Alien: Földben (Fotó: Disney)
A sztori szerint a robotikában és a mesterséges intelligenciában épp szintlépés előtt állunk: a Prodigy megavállalat létrehozta az evolúció új lépcsőfokát, az úgynevezett hibrideket, akiknél szintetikus testbe „töltik fel” valódi emberek tudatát (lelkét?), amit gyakorlatilag egyetlen lépés választ már csak el az örök élet lehetőségétől.
Egy gond azonban még akad: a felnőtt emberek tudata a technológia jelenlegi szintjén még nem képes elbírni az új testbe kerülést, így a prototípusokba halálos betegségekben szenvedő gyerekek tudatát ültették át, akik így megmenekülhettek a haláltól. A legelső példány az Alien: Föld főhőse, Wendy, aki egy huszonéves női testbe zárt („Azért kaptál felnőtt női testet, mert a szintetikus testek nem nőnek tovább” – kapja a magyarázatot) kiskamasz lány, aki sokszor még gyermeki naivitással csodálkozik rá a világra.
Régi űrhajó, új szörnyek
De hogy kerül kapcsolatba Wendy az Alienekkel? Úgy, hogy konkrétan a szomszédjában zuhan le a Weyland-Yutani társaság egyik mélyűrkutató űrhajója, aminek a missziója idegen létformák összegyűjtése volt a világűr legtávolabbi pontjain. És persze – sok más érdekesség mellett – találtak néhány nagyobbacska tojást is… Wendy pedig mindenáron oda akar menni, ugyanis a mentőcsapat egyik tagja pont az orvos bátyja még az előző életéből.
A sorozat egyébként szokatlanul lassan, öt év alatt készült el, és nagyrészt Thaiföldön forgatták. A beszélgetésen viccelődtek is azzal az alkotók, hogy ennyi idő alatt a most 87 éves Ridley Scott leforgatott négy mozifilmet. A stáb a régi Alien-filmek szellemiségét azzal is igyekezett megőrizni, hogy nagyrészt praktikus díszletek között dolgoztak – gyakorlatilag a teljes Nostromo űrhajót újra megépítették egy enyhén módosított változatban a régi tervek alapján – , és a szörnyeffektusok is valódiak voltak.
Sydney Chandler Wendy szerepében (Fotó: Disney)
Egy valódi színész bújt a xenomorph gúnyájába, és az összes jelen lévő színész fontosnak tartotta megjegyezni, hogy bár végig azt játszotta, hogy szét akarja tépni őket, egy tündéri, a való életben a légynek sem ártó vegán srác, Cameron Brown alakította az űrbestiát. Hogy miért jobb a valódi szörny a CGI-nél? Az alkotók szerint hiába a legmodernebb technológia, a néző érzi, ha valami igazit lát, a színészeknek pedig egyszerűsíti a dolgát:
Nem kell eljátszanod, hogy riadtan menekülsz egy xenomorph elől, ha tényleg egy xenomorph van a nyomodban
– mesélték vidáman.
Az Alien: Earthben azonban nemcsak az alientől kell rettegnünk: a lezuhant űrhajón ugyanis más, hasonlóan veszélyes életformák is voltak. Hogy ezekre miért volt szükség? Idézzük Hawleyt:
„Amikor ezeket a filmeket adaptálom, az első dolog, amit csinálok, hogy megpróbálom kitalálni, mit éreztem annak idején a film nézése közben – és miért –, majd egy új történeten keresztül ugyanazokat az érzéseket szeretném kiváltani benned. És van egy érzés, amit egyszerűen már nem lehet újra előidézni a nézőben: ez pedig a xenomorph életciklusának felfedezése. Mindannyian ismerjük már, többször is láttuk. Emiatt az a genetikai undor, amit a lény fejlődésének minden egyes fázisánál éreztünk, már valamelyest tompább. Ezt az érzést csak úgy lehet visszahozni, ha új lényeket hozunk létre – olyanokat, amikről nem tudod, hogyan szaporodnak vagy mit esznek. És amikor meglátod, ahogy egy ilyen mászik le a hátadon a ruhád alá, vagy be a sisakodba… na, ez az érzés visszatér. Ez pedig egy alapvető, meghatározó része az Alien élménynek. Ezért vezettem be őket. Rengeteg időt töltöttünk az írószobában azzal, hogy ki tud a legundorítóbb ötlettel előállni.”
Sztárok a Földön
Vannak színészek, akik szeretik misztifikálni a szakmájukat. Messze nem így van ezzel az Alien: Föld legnagyobb sztárja, Timothy Olyphant, akit olyan sorozatokból ismerhetünk, mint A törvény embere, a Deadwood vagy a Fargo. A szériában Kirshet alakítja, akinek feladata a hibrid prototípusok védelme és vezetése a Prodigy megavállalt alkalmazottjaként. Olyphant a feladat kihívásaira vonatkozó kérdésre a nagy sztárokra jellemző lazasággal válaszolt:
Noah nagyon szép dolgokat írt a forgatókönyvbe. Leírta, miket mondjak, miket viseljek és még azt is megmondta, hova álljak. Nem olyan bonyolult a munkám.
A Prodigy nagyvállalat vezetőjét, az ifjú csodagyereket, Boy Kavaliert a fiatal Samuel Blenkin alakítja. Vele kapcsolatban Noah Hawley elmondta, hogy a hetvenes- és nyolcvanas évek nagyvállalati ábrázolásába még nem fért bele, hogy arcot adjanak a vezetőknek, akkoriban a multikat inkább arc nélküli rendszereknek látták, ám mivel az utóbbi években számos rocksztár típusú CEO emelkedett fel (Elon Musk, Jeff Bezos…), Hawley úgy gondolta, hogy az ő vállalatuknak is arcot kell adni. A kölyökképű, folyton mezítláb mászkáló zsenit Blenkin nagy élvezettel játszotta, és részben az ő ötlete volt a cipők mellőzése is: „Ő egy trilliárdos. Magasról tojik a tiszteletre meg arra, mit illik és mit nem. Ha úgy érzi, bármikor felteszi a fedetlen lábait a székre vagy az asztalra beszélgetés közben. Vérbeli szemétláda”.
A színészek egyetértően mondták el, hogy az űrhajó szettjében mind gyerekké változtak, rácsodálkozva barangoltak a Nostromo alapján készült Maginot kísértetiesen ismerős, mégis új folyosóin. Az űrhajós csapat biztonsági főnökét, Morrowt alakító Babou Ceesay rögtön az első napján a maximális Alien-élményt kapta:
Megérkeztem és rögtön beülhettem az űrhajó székébe, hogy anyával beszélgessek, utána meg egy xenomorph támadott rám. Mindezt az első forgatási napomon.
És hogy milyen egy szintetikus felnőtt nő testében élő kislányt játszani? A Wendyt alakító Sydney Chandler szerint rendkívül szórakoztató. „Ő sokkal menőbb, mint én, és mindig csodás olyasvalaki bőrébe bújni, aki jobb nálad.”
Alex Lawther, Diem Camille és Moe Bar-El (Fotó: Patrick Brown/FX)
Morális horror
A film középpontjában álló szintetikus gyerekcsapatnak valójában nemcsak gyilkos szörnyek hadával, hanem a felnőttek árulásával is szembe kell néznie. Noah Hawley szerint valójában ez jelenti a sorozata lényegét:
„Itt vannak ezek a gyerekek, akiket felnőtt testekbe raktak, és elvárják tőlük, hogy rögtön felnőttként viselkedjenek – miközben körbenéznek, és a világ igazi felnőttjei, a lehetséges példaképeik egytől egyig borzalmasak.
Az Alien egyik mélyebb rétege is ugyanez: az erkölcsi horror. Sigourney Weavernek van egy sora, hogy „a lények legalább nem tapossák el egymást egy kis százalékért cserébe”.
Van valami ezekben a gyerekekben, ami miatt drukkolunk nekik, hogy megtalálják a saját útjukat. Szerintem mindannyian éreztük már azt, hogy körbenéztünk, és azt láttuk, hogy akiknek felnőttekként kellene irányítaniuk, valójában nem felnőttekként gondolkodnak és cserbenhagynak minket”.
Az Alien: Föld első két epizódja augusztus 13-án debütál a Disney+ kínálatában, majd a további epizódok hetente érkeznek. A cikkhez a londoni vetítés utáni beszélgetésen felül egy későbbi online sajtótájékoztatóból is használtunk fel részleteket.
The post A trilliárdosok a szörnyeknél is rémisztőbbek az új Alienben: megérdemli az emberiség a túlélést? first appeared on nlc.